Csiszár Henriettának nem kellett messzire mennie, amikor példaképet választott magának, hiszen édesapja, Csiszár Imre a DVSC színeiben negyvennégy alkalommal jutott szóhoz az NB I-ben. A 110-szeres magyar válogatott középpályás fiatalon az MTK-ban és a Ferencvárosban bizonyíthatott, aztán egy rövidebb romániai kitérőt követően Németország felé vette az irány. A Lübarsban egy évet húzott le, a Leverkusent pedig 2016 és 2021 között erősítette. A 29 éves játékos az Internazionale csapatában a harmadik szezonjának vág neki. Csiszár Henrietta az NB1.hu-nak adott interjúban felelevenítette a karrierje kezdetét, emellett beszélt a sérüléséről, ami megkeserítette az életét a legutóbbi idényben, illetve a nemzeti együttes szintén szóba jött.
– Nem esett messze az alma a fájától – ez a mondás igaz az esetedben, hiszen édesapádhoz hasonlóan te is futballista lettél. Mennyire volt egyértelmű, hogy követed a példáját?
– Gyerekként a futball mellett atletizáltam, ám amikor döntenem kellett, hogy melyik sportágat választom, nem sokat gondolkodtam. Az atlétikának köszönhetően több képességem fejlődött, amiből a mai napig profitálok. Arra tisztán emlékszem, hogy gyakorlatilag apát az összes meccsére elkísértük. Három testvérem van, a bátyámmal és az idősebb öcsémmel a suli után mindig fociztunk a kertben, ezt talán csak anya bánta, akinek a virágait többször letapostuk.
– Hajdúnánásról indulva nagy utat tettél meg, ugyanis az MTK-val kétszer bajnok lettél, majd szerepelhettél a német bajnokságban, jelenleg pedig az Intert erősíted. Fiatal játékosként mertél ilyen karrierről álmodni?
– Nagyjából 12-13 éves koromban vált biztossá, hogy labdarúgó szeretnék lenni. Ekkor elhatároztam, hogy el akarok jutni a Bundesligába, amit akkoriban a világ legerősebb bajnokságának tartottak. Rengeteg munkával, valamint sok lemondással sikerült elérnem a célomat. 14 esztendősen búcsút intettem a családi háznak, és felköltöztem Budapestre, ami jelentős változás volt az életemben. Hálás vagyok a szüleimnek, ugyanis minden támogatást megkaptam tőlük. Jövőre ünneplem a harmincadik születésnapomat, és fura belegondolni, hogy eddigi életem több mint felét a családomtól távol töltöttem. Egyébként Németországban hat évet húztam le, utólag belegondolva kicsit sok időt voltam ott, talán hamarabb kellett volna váltanom.
– Végül 2021-ben úgy döntöttél, hogy Olaszországban folytatod a pályafutásod.
– Nem bántam meg, hogy elfogadtam az Inter ajánlatát, hiszen remekül érzem magam itt. Óriási megtiszteltetés, hogy az Interben játszhatok. A meccseinknek egy nagyjából 4000 fő befogadására alkalmas stadion ad otthont. Átlagban 1000 szurkoló látogat ki a mérkőzéseinkre, de a rangadókon nagyjából megtelik az aréna. Tetszik a város, különösen az, hogy az új és a régi épületek jó elegyet alkotnak. Szintén lényeges, hogy Milánóban gyakorlatilag minden kikapcsolódási lehetőség megtalálható, elég csak arra gondolni, hogy az AC Milan vagy az Inter meccseire eljuthatok. Szerencsére az olasz nyelv egyre jobban megy, amit mondanak nekem, azt már megértem, bár ez elvárható két év után. A szerződésem jövőre jár le, nem tudom, mit hoz a jövő. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a balul sikerült előző idény után meg kell küzdenem a helyemért.
– Idén az ötödik helyen zártatok a Serie A-ban. Mennyire vagy elégedett a teljesítményetekkel?
– Ettől jobb eredményben bíztunk, így csalódottak voltunk. Az utolsó forduló előtt volt esélyünk a bronzérem megszerzésére, ám sajnos a Milan elleni meccset elveszítettük. A botlásunkat a Fiorentina kihasználta, mivel a győzelmével negyedik lett. Sajnos nekem sem úgy sikerült a legutóbbi szezon, ahogy reméltem. Egy krónikus ínszalag-gyulladás keserítette meg az életem, emiatt kevés időt tölthettem a pályán. A sérülésem miatt akadtak konfliktusaim, mivel azt éreztem, hogy nem kaptam meg a kellő segítséget az orvosi stábtól. Nyáron volt egy kisebb műtétem, emellett betegséggel bajlódtam, de most már jól vagyok. Jelenleg nagy a lemaradásom, ám muszáj türelmesnek lennem, fokozatosan kell visszanyerni a formámat.
– Az új idénynek milyen reményekkel vághattok neki?
– Szeretnénk BL-indulást jelentő helyen, vagyis az első kettőben végezni. Ez nem ígérkezik könnyű feladatnak, de nem is irreális cél. A bajnokság fő esélyese a Roma, míg mi a Juventus csapatával lehetünk harcban az ezüstéremért. A keretünkben több változás történt, távozott a gólerős Tabitha Chawinga, míg a világbajnokság után Stefanie van der Gragt visszavonul, egyiküket sem lesz könnyű pótolni. Örömteli, hogy több tehetséges fiatalt szerződtettünk, bennük nagy potenciál rejlik. A felkészülést már megkezdtük, bár a vb miatt többen hiányoznak. Ki kell emelni, hogy a vezetők remek körülményeket teremtenek, ezt támasztja alá, hogy nyáron egy teljesen új konditermet húztak fel.
– Az olasz pontvadászat mennyire tekinthető topbajnokságnak Európában?
– Egy friss kimutatás szerint a kontinens negyedik legerősebb ligája a Serie A. A klubcsapatok az utóbbi időben egyre jobb teljesítményt nyújtanak a nemzetközi porondon, így hamarosan kettő helyett három gárda szerepelhet a Bajnokok Ligájában.
– Az Inter férfi együttese bravúros menetelést mutatott be a BL-ben idén, végül a döntőben nem bírt a Manchester Cityvel. Milyen gyakran találkozhattok Simone Inzaghi tanítványaival?
– Mivel máshol készülünk, így a hétköznapokban elkerüljük egymást, de különböző csapatfotózásokon vagy a karácsonyi ünnepségen összefuthatunk velük.
– Végezetül térjünk át a válogatottra. 2012-ben debütáltál a nemzeti együttesben, míg 2021-ben a Feröer-szigetek ellen már 100. alkalommal szerepeltél. Hogy emlékszel vissza erre a két mérföldkőre?
– Az első meghívásról a Ferencváros edzője tájékoztatott. Eléggé meglepett a hír, majdnem elsírtam magam. Az írekkel vívott mérkőzésen a 60. perc környékén álltam be. Emlékszem, hogy izgatott voltam, de szerencsére győzelemmel zárult a találkozó. A feröeriek elleni összecsapás már az utazás miatt kalandosan alakult, hiszen az ítéletidő miatt sokáig körözött a repülőgép, ám nem tudott leszállni, végül csak eljutottunk a meccs helyszínére. A videózás során alaposan kielemeztük az ellenfél pontrúgásait, ennek ellenére egy szögletből mégis gólt kaptunk, sajnos pont én maradtam le a gólszerzőről… A szünetig helyreállt a világ rendje, mivel 5-1-re vezettünk, a második félidőben pedig még kétszer bevettük a feröeriek kapuját.
– Ha minden jól megy, a férfiválogatott jövőre zsinórban harmadik alkalommal szerepelhet az Európa-bajnokságon. Női vonalon mikor jöhet egy ilyen siker?
– Örülnék, ha a nemzeti együttessel kijutnánk egy világversenyre, ez az egyik legnagyobb álmom. A világbajnokságon mindössze tizenegy európai csapat állhat rajthoz, így ez jelenleg elérhetetlennek tűnik, az Eb-kvalifikáció reálisabb lehet. A Nemzetek Ligájában az albánokkal, az írekkel és az északírekkel kerültünk azonos csoportba. Ezek a mérkőzések jó erőfelmérők lesznek, ha fel tudjuk venni a versenyt az ellenfeleinkkel, joggal reménykedhetünk az Európa-bajnokságban. Szerintem az a legnagyobb problémánk, hogy kevés magyar játékos szerepel külföldön. A válogatott szempontjából ideális lenne, ha minél többen vágnának bele a légióskodásba.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
