Első kézből Lionel Messiről Vanczák Vilmossal, Léderer Ákossal, Szujó Zoltánnal, Torghelle Sándorral és Vámos Tiborral.
Vanczák Vilmos a szurkolóktól is kapta az ívet Messi miatt, Torghelle Sándorék pedig hiába készültek belőle, a pályán végül bottal ütötték az argentin nyomát. Léderer Ákos egy magyar olimpiai aranyra azért elcserélné Messi debütálását, Szujó Zoltán bár interjú nélkül maradt, sosem feledi találkozásukat, míg Vámos Tibor csendes játékosként emlékszik a szeme láttára olimpiai bajnokká váló klasszisra.
2-2-es rendes játékidő és 3-3-as hosszabbítás után büntetőkkel Argentína nyerte a 2022-es vébét Franciaország ellen. Minden idők egyik, ha nem a legjobb világbajnoki döntője volt a katari, amellyel Lionel Messi végleg örök helyet bérelt magának a labdarúgás történelmének legeslegszűkebb elitjében. A labdarúgó, akit minden alkalmi vb-néző és még annak nagymamája is ismer, a játékos, aki hét Aranylabdája és felsorolhatatlan mennyiségű trófeája mellett immár Dél-Amerika után a világ trónján is ott ül.
Kevés magyarnak adatott meg, hogy testközelből lássa a fináléban a franciák ellen duplázó, majd a büntetőpárbajban is gólt szerző argentin zsenijét, a döntő másnapján őket kerestük meg. Egy közülük Vanczák Vilmos, aki Messi válogatottbeli debütálását szabta igen rövidre 2005-ben, egy magyar-argentin barátságos meccsen.
„Ahogy átvette és megtolta a labdát, olyan lendületbe került, hogy nem maradt más választásom, mint visszahúzni, másként sehogy nem tudtam volna megállítani” – idézte fel az esetet a 80-szoros válogatott védő. A cél viszont szentesítette az eszközt, Vanczák Vilmos szó szerint levette a pályáról Messit, ami az azóta eltelt több mint tizenhét évben igen keveseknek sikerült.
„Kaptam is a zrikákat utána a szurkolóktól. Azt mondták nekem: azért jöttünk ki, hogy lássuk ezt a gyereket, te meg egy perc alatt kiállíttatod” – emlékezett vissza Vanczák, aki a mai napig jó érzéssel gondol vissza a különös találkozásra, amit az unokáknak is mesélhet majd. „A románoknak fejelt gólomra is nagyon jó érzésekkel gondolok vissza a válogatott pályafutásomból, de az, hogy ilyen különleges kötődésem van a világ valaha volt egyik legjobbjához, egészen egyedülálló emlék.”
Szintén a helyszínen, de egy kicsivel messzebbről követte az eseményeket a találkozót műsorra tűző RTL Klub kommentátora, Léderer Ákos is.
„Lehetett tudni, hogy valami nagyon nagy sztár jön, már akkor az új Maradonaként beszéltek róla, mi is foglalkoztunk ezzel a közvetítésben. A piros lapot kicsit furcsálltam, még ha volt is ütő szándék Messiben, mégiscsak egy barátságos meccs volt. Elsőre azt hittem, hogy a Vanczáknak adott sárgát Messinek szánja Markus Merk, de ahogy hirtelen körülvették őt az argentin játékosok, lehetett látni, hogy valami más is készül. Pont a napokban olvastam az ő visszaemlékezését, azt mondta, szerinte ott jót tett Messinek azzal, hogy kiállította, mai fejjel viszont már nem biztos, hogy megtenné” – emlékezett vissza a riporter., aki azelőtt és azután is számos válogatott mérkőzés kommentátora volt, s bár örül, hogy a magyar nézők számára ő közvetítette Messi első lépéseit az Albiceleste mezében, van, amire még ennél is jobban vágyna.
„A riporter soha nem helyezheti magát az események, a mérkőzés fölé, erre akkor is igyekeztem odafigyelni. Korábbi közvetítések során akadt dolgom a Ronaldinho-féle brazil csapattal is, majd a világbajnok olaszok elleni magyar győzelmet is én kommentálhattam. Nagy dolog volt mindegyik, de mondjuk egy magyar olimpiai aranyérem azért felülírta volna ezeket” – sorolta képzeletbeli vitrinjének ereklyéit Léderer Ákos.
Szintén a televízió munkatársaként volt jelen Szujó Zoltán, aki pályaszéli riporterként kis híján Vanczák-távlatból szemlélhette a kiállított Messit. „Akkor még lazábbak voltak a szabályok, ráadásul ez egy barátságos meccs volt, így igen közel tudtam lenni a pályához. Senki nem számított arra, hogy Messi ilyen gyorsan elhagyja majd a játékteret, de próbáltam kapni az alkalmon. Ahogy jött le, egyből odamentem, hátha elcsípem egy interjúra, de – valahol érthető módon – nem volt nyilatkozós kedvében, csak továbbsétált az öltöző felé. Magamban legyintettem is egyet, hogy ’na apukám, te se fogod így sokra vinni’. Ugye milyen jó szemem volt már akkor is a tehetségekhez?!” – idézte fel kacagva talán legnagyobb jósi melléfogását a sportriporter.
Messi azóta majd’ kétszer annyi gólt szerzett válogatott mezben, mint ahány másodpercet 2005-ben, Budapesten a pályán töltött, de klubszinten sem spórolt a munícióval. Torghelle Sándor a fentebb említett összecsapáson kívül két Bajnokok Ligája-mérkőzésen találkozott vele, s bár egyszerre csak az argentin rövid válogatottbeli bemutatkozását töltötték a pályán, a magyar csatárban így is szilárdan megmaradt az akkor 18 éves Messi.
„Igen, az tartalmas találkozás volt” – nevet fel Torghelle Sándor, amikor ezekről a pillanatokról kérdezzük, klubszinten viszont már hosszabbra nyúlt az első randevújuk. „A Panathinaikosszal a BL csoportkörében találkoztunk a Barcelonával. Bár akkor még csak egy fiatal srác volt, már lehetett sejteni, hogy nagy karriert fog befutni. Az a sebesség és cselezőkészség, amit akkor láttam tőle, páratlan a futballban. A csapattársaimmal már a mérkőzés előtt is beszéltünk róla, hogy figyelni kell erre a srácra, pedig abban a Barcában még koránt sem ő volt a legnagyobb név. A meccsen aztán így is feküdtek a védőink rendesen.”
A Messi első válogatott mérkőzésén egyébként gólt szerző Torghelle Panathinaikosza egy ikszre így is jó volt a Xavival, Ronaldinhóval és Eto’óval felálló katalánok ellen. „Az a 0-0-s mérkőzés nagy siker volt, a világ egyik legjobb csapata ellen szereztünk pontot. A visszavágón aztán a Barca megmutatta, hogy melyik az erősebb csapat” – utalt Torghelle az 5-0-s vereségre, amelyhez Lionel Messi is góllal járult hozzá.
Messi aztán következő válogatottbeli mérföldkövéig nem is szakított a magyar „közönséggel”. A 2008-as olimpia labdarúgó tornájának fináléjában első trófeáját szerezte a nemzeti csapattal, a Nigéria elleni győztes gólt egy bizonyos Ángel Di María lőtte, míg a mérkőzést Kassai Viktor dirigálta, oldalán asszisztenseivel, Erős Gáborral és Vámos Tiborral.
„Nagy megtiszteltetés volt, hogy a mi játékvezetői hármasunk azon az olimpián két argentin meccsen is közreműködhetett. Emlékszem a döntő győztes góljára, Messi ugratta ki Di Maríát, aki nagyon szép gólt lőtt, pont az én oldalamon. Az egy nagyon jó csapat volt, Messit pedig már akkor klasszisként tartották számon. Játékvezetői oldalról viszont semmi különös nem történt vele kapcsolatban: bár ezt nem minden játékosról tudom elmondani, de nem igazán foglalkozott az ítéletekkel, igazából egy bedobás sem volt, amelyet vitatott volna” – mondta az ötkarikás finálé egyik asszisztense.
Lionel Messi a vébé döntője után bejelentette, hogy esze ágában sincs visszavonulni a válogatottságtól, így ki tudja, újabb szűk egy perccel, vagy egy kicsivel többel akár még keretes szerkezetbe is foglalhatja válogatottbeli szereplését. Egy világoskék mezes dél-amerikai csapat már úgyis járt az új Puskás Arénában, sőt, 2007-ben a regnáló világbajnok is az eggyel régebbiben, úgyhogy van sorminta, amit folytatni lehetne.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)