Az 570 NB I-es meccsével csúcstartó, egykori kiváló kapust fagyott labdával arcon rúgták két méterről, és Trabantra cserélte az ellopott Ladáját.
„Huszonhárom év futball. Gyorsan eltelt” – nyilatkozta Végh Zoltán arról, hogy 570 NB I-es mérkőzésével mindmáig ő a magyar csúcstartó. Az 51 éves, korábbi 25-szörös válogatott kapus az „Első és utolsó”-rovatunkban arról is mesélt, amikor télen, fagyott labdával arcon rúgták két méterről. Beszélt a fiatal kapusok motiválatlanságáról, és elárulta, hogy kapusedzőként mi élete nagy célja.
Hogyan emlékszel vissza az első élvonalbeli meccsedre?
1989. október 1-jén a Veszprém-Győr volt az első NB I-es mérkőzésem, 18 éves voltam. (Mennyire remegtek a lábaid a pályára lépés előtt?) Nem volt időm rá. Kispados voltam, a kezdőkapusnak pedig becsípődött az ideg a gerincében, így pár órával a meccs előtt tudtam meg, hogy én fogok védeni. Ahogy visszaemlékszem, nem is izgultam. Null-null lett a meccs vége, és – ha jól emlékszem – 6-os osztályzatot kaptam, mivel volt egy pár védésem és kijövetelem, és nem kaptam gólt.
És mi jut eszedbe az utolsó NB I-es mérkőzésedről?
A Ferencvárosban védtem az utolsó meccsemen, és sajnos 2-1-re kikaptunk a Haladástól. Az első gólban benne voltam – a rövidre kaptam -, a másodikról nem tehettem. De nem játszottunk túl jól az akkor éppen átalakulóban lévő Fradival.
Amikor lefújták, tudtad, hogy az volt az utolsó meccsed?
Akkor még nem, év végéig még szerződés kötött a csapathoz. A szezont még befejeztem kispadosként, az első számú kapus Jova Levente volt.
Melyik volt az első pillanat, amikor már inkább edzőnek érezted magad, mint játékosnak?
Tavasszal, amikor már tudtam, hogy nem fogom folytatni, bár Lipcsei Petinél a második csapatban egy-két meccsen még védtem. Ekkor beiratkoztam az edzői tanfolyamokra, és kértem, hadd edzősködjek a Fradi-utánpótlásban.
Ki volt az első ember, aki Pipának hívott?
Veszprémben az egyik mérkőzés utáni záróvacsorán Miksztai László csapattársam nevezett el így.
Tizenhét évesen kispados voltam, és az egyik meccs félidejében mondta, hogy álljak be a kapuba, lő nekem párat. Mire én pimaszul azt válaszoltam, hogy „még a pipából is kifejelem a lövésedet”, és később rám ragasztotta ezt a nevet.
De örülök, mert ez egy kellemes emlék, amely végigkíséri az egész életemet.
Mi az első gondolatod, ha azt mondom, 570?
Huszonhárom év futball. Gyorsan eltelt.
Mennyit változtál kapusként életed első és utolsó NB I-es meccse között?
Rengeteget. Amikor 18 évesen először beálltam, akkor még egy nyers kapus voltam, mivel utánpótláskoromban nem nagyon foglalkozott velem kapusedző, nem volt, aki kijavítsa a hibáinkat. Ez aztán az NB I-es Veszprémben megváltozott, a 23 évem során pedig még nagyon sok kapusedzővel dolgoztam együtt, és rengeteg dologban fejlődtem. Teljesen más habitussal álltam a kapuba az utolsó meccsemen, mint az elsőn, ami törvényszerű, ha valaki ennyi mindent, ilyen sok ideig csinál.
Mi az első és legfontosabb képessége egy kapusnak, ami nélkülözhetetlen?
Hogy jó legyen a feje, és ezáltal profi módon gondolkodjon. Ez esetben ugyanis bármit elérhet. (Neked volt valamilyen flúgod, ami jellemző a kapusokra?) Eleve ahhoz is kell a flúg, hogy beleállj az egy-két-három méterről érkező lövésekbe. (Előfordult, hogy úgy eltaláltak közelről, hogy nem tértél magadhoz?) Hogyne!
A legkellemetlenebb helyeken eltaláltak nem egyszer, nem kétszer. Télen, amikor fagyott labdával arcon rúgnak két méterről, azt azért megjegyzed magadnak.
Öt budapesti csapatban is játszottál. Melyik volt az első kettős rangadó, amelyiket láttad?
Élőben nem láttam ilyet, de megérne újra egy próbát. (Tudsz sorrendet tenni a fővárosi klubjaid között?) A Vasasban két különböző időszakban is futballoztam. Az elsőben a dobogóért volt harcban, a másodikban pedig a kiesés elkerüléséért, így ez két különböző csapat volt. Az MTK-val értem el mindent, bajnoki címet és dobogós helyezést, kupagyőzelmeket is, így ez volt a legeredményesebb időszak. De amióta abbahagytam a labdarúgást, a Ferencvárosnál dolgozom, így ez a klub is a szívem csücske. Nem lehet különbséget tenni, mert az adott időszakban ott volt a legjobb, ahol éppen futballoztam.
Mire költötted az első fizetésed?
Emlékszem, hatezer forintot kaptam 1989-ben, Veszprémben, de hogy mire költöttem? Arra emlékszem csak, hogy a szerződéskötési juttatásomból egy hifi tornyot vettem.
Az első autód?
Egy 1200-es Lada, amelyet Győrben elloptak. Se a tolvaj, se az autó nem került meg. (Utána milyen autót vettél?) Egy ideig Trabanttal jártam, majd egy Renault 19-es volt az első komolyabb autóm.
Hová utaztál labdarúgóként először külföldre?
Tizenhat évesen, az ifiválogatott tagjaként az NSZK-ban vettünk részt egy tornán.
Mi volt az utolsó gondolatod, amikor hazatértél 1996-ban az izraeli légióskodásból?
Sikernek könyveltem el az ott eltöltött egy évet. Sajnáltam, hogy nem tudtam tovább maradni. (Miért nem maradtál?) Izraelben kölcsönben szerepeltem, és hiába járt le Győrben a szerződésem, a klubom annyi pénzt kért értem, amennyit akart. És annyit kért, amit a haifai csapat nem fizetett ki. Kifizették volna, ha kijutunk velük a nemzetközi porondra, de egy rúgott góllal lemaradtunk, így negyedikek lettünk. (Mennyit kértek érted?) Négyszázezer dollár körüli összegre emlékszem. A kölcsönadásomért egyébként nyolcvanezer dollárt kapott a Győr.
Mit jelentett számodra az MTK-val megszerzett első hely 2008-ban? Egyszer azt mondtad, az 1997-es Vasas jobb csapat volt, noha nem lett bajnok.
Az egy nagyon erős Vasas volt, bajnoki címet érdemelt volna, de valahogy mindig elszúrtuk. A rangadókat megnyertük, a kisebb csapatok ellen viszont elbuktuk a meccseket. 1998-ban harmadikok lettünk, és ez egy rutinosabb csapat volt, mint az az MTK, amelyikkel megnyertük a bajnokságot.
De nyilván bajnoki aranyat nyerni csodálatos dolog, a legcsodálatosabb.
(2008-ban mi döntött a javatokra? A Debrecent kettő, a Győrt nyolc ponttal előztétek meg.) Nagyon jók voltak az akadémisták, ez volt az első olyan csapat, amelyben nagy szerepük volt, az élükön Kanta Józsival, aki az évek során, mellettem összesen több mint hatvan gólig jutott. Jó volt az idősebbek – Illés Béla, Halmai Gábor – és a fiatalok aránya, és volt egy kitűnő edzőnk is Garami Józsi bácsi személyében. A passzolós, játszós taktikánkkal az akkori NB I nem tudott mit kezdeni.
Mennyit és milyen irányba változott a nemzeti csapat az első (1991. december 8., Salvador-Magyarország 1-1) és az utolsó (2007. június 6., Norvégia-Magyarország 4-0) válogatott meccsed között?
A válogatott javulása azután következett, miután visszavonultam. Láthattuk, azóta milyen fejlődésen ment keresztül.
A kerettagságom alatt sem a körülmények, sem a rendszer nem volt optimális, bárhová is kijutni nem volt esélyünk. Kevesebb pénzt fordítottak akkor a válogatottra.
Erről senki nem tehetett, de a rendszerváltás utáni átalakulás során a válogatott nem sokat tudott fejlődni. (Te sikerként tekintettél arra, hogy 1997-ben sikerült elérni a pótselejtezőt, vagy kudarcnak tartod az egészet, hiszen utána 12-1-re kikaptunk Jugoszláviától?) Kerettag és kispados voltam, de elég nagy kudarcként éltük meg a két meccset. Nagyon le voltunk törve annak ellenére, hogy tudtuk, ez a jugoszláv csapat milyen erős volt. Nem erre számítottunk.
Nálad ki lenne most, 2023-ban a válogatott első számú kapusa?
Dibusz Dénes, egyértelmű. (Jobb szerinted Gulácsi Péternél?) Gulácsi Peti most sérült. De Dénes szerintem akármikor védett, megfelelően teljesített, a csapat nyert is vele elég sok meccset. Én bátram kinevezném őt első számú kapusnak.
Mi az első gondolatod a mai fiatal kapusokról?
Azt inkább most nem mondom, mert nem lenne jó. De ha mégis muszáj válaszolnom: lehetnének lelkesebbek. Nagyon sok lehetőség van a mai futballban, főleg a kapusok számára. De maradjunk ennyiben, legyenek lelkesebbek. (Te nem tudod őket lelkesíteni olyan játékosként, aki a legtöbb NB I-es meccsel rendelkezik?) Valamit mindig próbálok kitalálni, hogy motiváljam őket, vannak eszközeim. De ha ők belülről nem motiváltak, vagy nekem kell őket motiválni, akkor nagyon nagy a baj.
Ha nincs meg az a motiváció, hogy ő akar lenni valaki, vagy el akar érni valamit, válogatott, NB I-es játékos akar lenni, akkor már baj van.
(Lehet, hogy ez a mai fiatalság globális hibája, hogy mindent készen kapnak?) Igen, sajnos innen adódnak a gondok. Már nagyon nem kell megküzdeni semmiért, mindent tálcán kínálnak. Aztán a pályán meglepődnek, főleg a kapusok, hiszen ott vetődni kell, jönnek a gólok, jönnek a hibák. Egyetértek, sajnos ez egy globális probléma.
Mi az utolsó nagy tett, amit Végh még véghez szeretne vinni?
Nem tettem még le arról, hogy NB I-es kapusedző legyek. Szeretnék komoly, válogatott szintű kapusokkal dolgozni. Ezen dolgozom, hogy eljussak erre a szintre. Fél évig dolgoztam a Ferencvárosnál, ahol nagyon jól éreztem magam, szuper volt az NB I-ben. Szeretném oda ismét feltornászni magam.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
