Rajta kívül csak Lanzafaménak sikerült dupladupláznia a 12 csapatos NB I-ben.
Bognár István 32 évesen sokkal jobb formában érzi magát, mint a húszas évei közepén, és ez a számokon is látszik. A legutóbbi két fordulóban három gólt is rúgott, és eltökélt célja, hogy 300 NB I-es meccsen legalább 50 gólig és 100 asszisztig eljusson, miközben valamilyen címet vagy kupát nyer az MTK-val. Az NB I egyik legtechnikásabb játékosával arról is beszélgettünk, hogy vajon miért nem tudott egyszer sem pályára lépni a válogatottban, de szóba került az edzői pálya is.
Hogy telt a hétfői szabadnapod, mi az, ami a legjobban feltölt?
Az, ha a családommal vagyok, a két kislányommal. A pici még csak három és fél hónapos, ezért nem tudunk még olyan programokra együtt elmenni, mint a nagyobbal, aki két és fél éves. De ennek is eljön majd az ideje.
Élőben láttak már futballozni?
A pici még nem, a nagy már többször.
Azért is kérdezem, mert Tóth Edu humorista azt mondta rólad a Hétközi Forduló című műsorunkban, hogy „élőben jobban játszik, mint a tévében”. Mit üzennél neki erre válaszként?
Először is, hogy köszönöm. Ez jobb, mintha fordítva lenne. Mert azért mégiscsak az élőkép az igazi, amit a két szemével lát az ember. Talán ez így pozitívabb, mintha fordítva lenne. Ráadásul élőben jobban át lehet látni az egész pályát, ráadásul én a játéktér több területén elő szoktam fordulni, lehet, hogy erre gondolt.
Arról is beszélt, hogy szívesen látna téged a válogatottban is. Erre van válaszod?
Ugyanaz, mint az előbb, azaz, köszönöm. Jó lenne, de ismerem Marco Rossi gondolkodását, így nem valószínű, hogy válogatott meghívót fogok kapni. Sok edző irányította a nemzeti csapatot, amióta aktív vagyok, így nem lehet csak a mostani kapitányra kihegyezni ezt, hogy nem voltam válogatott.
Bernd Storcknál voltam kerettag, máskor nem, de én senkiben nem keresem a hibát. Biztosan vannak olyan hiányosságaim, ami miatt nem kerültem be, de természetesen nem okolok senkit.
Storcknál végül miért nem kaptad meg az esélyt?
Többször is azt gondoltam, hogy beállok, kétszer is elküldött melegíteni. Végül egyszer sem sikerült, nem jött össze soha, de nincs bennem tüske emiatt, nem is annyira gondolok rá. Nyilván jó lenne, és azt mondják, sosem késő, de nem forognak ekörül a gondolataim.
MTK-s csapattársad, Kata Mihály most az U21-es keretbe került be. Őt tudod bárhogyan, akár gólpasszokkal segíteni, hogy visszakerüljön az A válogatottba?
Segít ő magán, mert jól játszik, bár most nincs ott az A keretben. De mindenképp megérdemli, hogy már bemutatkozott. Segítjük egymást a klubon belül, ő nekem, én pedig igyekszem neki. Sokszor lövésre biztatom, igyekszem belesulykolni, hogy minél többször lőjön kapura. De a csapaton belül mindenki segít mindenkinek, hiszen ez egy csapatsport, Misi pedig abszolút csapatjátékos. Nagyon jó kaliberű, és abszolút válogatott szintű játékos. Bízzunk benne, hogy be tud majd kerülni az Eb-keretbe!
Sokan mondják rólad, hogy most, 32 éves korodra kivirágoztál, életed talán legjobb formájában vagy. Te hogy érzed?
Az utóbbi három-négy évben éreztem, érzem magam a legjobban.
Nem tudom az okát, de amióta négy éve Paksra igazoltam, azóta jobban érzem magam a pályán, mint 24-25 éves koromban. Bízom benne, hogy ez minél tovább fog tartani.
Az előző két meccseden három gólt rúgtál, viszont jóideje, 9 bajnoki óta nem volt gólpasszod, aminek pedig a specialistája vagy. Mi állhat emögött?
Valóban, a téli utolsó fordulóban adtam utoljára gólpasszt, bár idén a kupában azért kiosztottam kettőt. Viszont van négy gólom tavasszal, így kicsit felcserélődtek a számok. Az én posztomon nem elég a gólpassz, gólokat is rúgni kell, legalább hét-nyolcat szezononként, én úgy gondolom. De ez a pályafutásom elején nem volt meg, mert a gólok helyett abszolút a gólpasszokra törekedtem. Az utóbbi pár évben gólerősebb vagyok, sokkal többet rúgok kapura. Most nyolc-nyolc gólom és gólpasszom van, és szeretném idén is elérni a dupladuplát, amit egyszer már sikerült Pakson 10 góllal és 13 assziszttal. Ha jól emlékszem, akkor rajtam kívül ez csak Lanzafaménak sikerült a Honvédban egyszer, amióta 12 csapatos a bajnokság.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Korábban azt mondtad, hogy szeretnél eljutni száz asszisztig, most hogy állsz ebben?
Most 71-nél járok, de csak azért tudom, mert idén még nem volt bajnoki gólpasszom, így megmaradt a tavalyi szám. Emellett 40 gólt szereztem, és nem szeretek annyira a számok bűvöletében élni, mert a szám csak egy adat, és a foci sokkal komplexebb annál, hogy a gólokat és a gólpasszokat számon tartsuk. De azért mégiscsak jó lenne 300 meccsen 50 gólt és 100 gólpasszt elérni, ezt még két-három éve tűztem ki magam elé. Ez azt is jelenti, hogy minden második meccsemen szeretnék egy-egy gólt vagy asszisztot elérni. Ezek az egyéni céljaim, a csapatcélok természetesen fontosabbak. De ha ezt a formát hozom, az jó motiváció számomra, mert nem annyira könnyű megvalósítani.
A számmisztika lezárásaként említeném meg, hogy volt egy fél éved, amikor Pakson, mindössze 18 meccs alatt 6 gólig és 15 gólpasszig jutottál. Ekkor igazoltál Ciprusra, feladva a nagy rekord lehetőségét. Hogy gondolsz vissza erre a légiós időszakra?
Nagyon jó szívvel, de amiatt, hogy még több gólpasszt adjak egy szezonon belül, nem mondtam volna le Ciprusról. De én is eljátszottam a gondolattal, hogy „mi lett volna, ha”, mivel nagyon extra volt az a fél év alatt elért 15 gólpassz. Viszont lehetséges, anélkül nem tudtam volna Ciprusra igazolni. Így minden mindennel összefügg.
A 12 csapatos bajnokságban ez a 15 assziszt még mindig rekord, hogy mi lett volna a vége, azt nem tudom. De ez jól hangzik, hogy fél év alatt sikerült csúcsot döntenem. Nagyon jó támadó focit játszottunk akkor a Pakssal, elöl pedig volt egy Ádám Martinunk.
Büszke vagyok erre a 15 gólpasszra, de meg kell csinálni még egyszer, és akkor nincsen „ha”.
Cipruson milyen élményekkel gazdagodtál?
Már mindenképp ki szerettem volna magam próbálni külföldön, egy másik futballkultúrában. Kicsit mehetett volna jobban a játék, de nagy hiányérzet nincs bennem. Jól éreztem magam, kint volt velem az egész családom, a feleségem és akkor még az egyetlen kislányunk. Szakmailag, magánélet szempontjából is jó volt ez a fél év, ráadásul az Arisszal a nemzetközi kupában is szerepeltünk.
Onnan miért az MTK-hoz, és nem a Pakshoz tértél vissza?
Édesapám (Bognár György – a szerk.) itt lett edző, én pedig miatta gyerekkorom óta MTK-szurkoló vagyok. Amikor a paksi időszakom előtt el kellett jönnöm az MTK-tól, akkor volt egy törés bennem lelkileg, és befejezetlen történetként éltem meg az MTK-s időszakot. A hazatérésem után az MTK-ban szerettem volna hosszú távon szerepelni, és erre, úgy tűnik, meg is van a lehetőségem.
Ezzel már befejezett lett az MTK-s történet, hogy sikerült feljutni a csapattal?
Még nem. Akkor lenne befejezett, ha sikerülne valamilyen címet nyerni. Idén a Magyar Kupára van a legnagyobb esélyünk.
Nagyon jó lenne, ha itt tudnám befejezni a karrierem. Ezen a szinten szeretnék még az MTK-ban pár évet futballozni, nem tervezek már máshová menni.
És közben szeretném elérni a már említett számokat is.
Az edzői fortélyokat van honnan ellesned, a testvéred és az édesapád is vezetőedző. Mennyit tanultál tőlük, vagy akár Véber Györgytől, akit korábban az egyik kedvenc edződnek neveztél?
Foglalkoztat a gondolat. Nem tudom határozottan kijelenteni, hogy edző szeretnék lenni, de nem vetem el a gondolatot. Szeretném megszerezni a papírokat is hozzá. Jó, hogy Véber Gyurit említetted, mert hasonló neki is az edzői felfogása, mint apának. Tőlük nagyon sokat kaptam, és azokat az elveket képviselem, mint amiket ők is. Sok edzőm volt, és sok tapasztalatot is tudtam szerezni tőlük. Inkább edzőként tudom magam elképzelni, mint egy íróasztal mögött.
Fél éve stúdiós interjút is készítettünk Bognár Istvánnal:
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
