A Brentford kelet-közép-európai vezető játékosmegfigyelője szerint egy jó Fradi-Vidi felveszi a versenyt a környékbeli országok rangadóival.
„Ugyanazt a vadászösztönt érzem” – nyilatkozta az NB1.hu-nak Balogh Tamás, aki egy számítógépes menedzserjátékból ismerte meg először a futballklubok felépítését, majd a MOL Fehérvár FC-vel elért sikerek után ma már a Brentford kelet-közép-európai vezető játékosmegfigyelője. A saját munkája miatt is örül a horvát labdarúgás vb-sikereinek, míg a magyar bajnokságról azt állítja: ma már sok tekintetben megközelíti a nyugat-európai szintet.
Honnan jött a labdarúgás iránti szerelem?
1990-ben születtem, és az én gyerekkoromban mindenki focizott, akkoriban a futball sokkal aktívabban volt jelen a fiatalok életében. A kosárlabda után a nagy futballszerelem a kispályás labdarúgásnak és a futsalnak volt köszönhető, de a nagypályás labdarúgást is űztem megyei szinten. Soha nem gondoltam, hogy profi sportoló lehetek, helyette a tanulást, az egyetemet választottam, és közgazdász szakon végeztem.
Mikor derült ki, hogy van affinitásod a labdarúgás elemzéséhez?
A focifüggőségem másik eleme egy futballmenedzser-játék volt, a bátyámmal nagyon sokat játszottunk vele. Szerencsém és ambícióm is volt, így közel kerültem ehhez a kiaknázatlan területhez. Tassy Márk korábbi ügyvezető hívott a Vidihez, majd nem volt a játékosmegfigyelésre elég ember, így egyszer csak belecsöppentem, de nagyon motivált voltam, és elkezdtem a nulláról. De mivel elég időt és bizalmat kaptam, ezért gyorsan lehetett fejlődni. Kovács Zoltán sportigazgató volt az, aki azt mondta, csak az első csapatra koncentráljak, és innentől kezdve, ahogyan a klub épült, és sorra értük el a sikereket, az már közös munka gyümölcse volt.
Milyen alapot jelentett a futballmenedzser-játék?
Ha valaki megismeri ezt a játékot, utána egészen más szemmel nézi a focit. Ha nem tudja, hogyan működik egy klub, akkor a futballmenedzser-játékon keresztül meg lehet ismerni egy struktúrát, hogy milyen a játékosmegfigyelés, hogyan kell egy csapatot összeállítani. Meg lehet tanulni a szakszavakat, miközben a játék adatbázisszerű gondolkodásra sarkallja a felhasználót. Nem emiatt vagyok ott, ahol vagyok, de sok pluszt jelentettek az ezzel eltöltött órák, napok. A játék jelezte, hogy mennyi időt töltöttem el mellette, de én sokszor nem szerettem nézni, mert elég magas szám jött ki már a végén. De amellett, hogy sok szempontból hasznos időtöltésnek bizonyult az, ami egyszerű szórakozásnak indult a számítógép mellett, természetesen csak emiatt nem kerülhettem volna egy profi klub stábjába sem.
A játékban mutatott fanatizmusod az életben is megvolt benned?
Ugyanazt a vadászösztönt érzem. Beleástam magam a bajnokságokba, tanulmányoztam a statisztikákat, a játékosokat, a meccseket. Milyen fiatalok vannak, hány évesek – ez a keresési vadászösztön ugyanúgy megvolt bennem virtuálisan, mint aztán a való életben is, csak itt már felelősség, nyomás, elvárások is vannak. De ugyanazt érzem. Ezt a meccset megnézem, abba még belenézek, figyelem a játékost, hogyan adja a keresztlabdákat, hogyan csúszik be, milyen a mentalitása – mindent figyelek, aztán szépen összerakom magamban a képet, hogy ez vagy az a futballista jó lenne-e a klub számára.
Ezek után pedig összeáll a riport, amelyet aztán prezentálok a feletteseim számára, hiszen a scouting nem döntéshozatal, hanem döntéstámogatás. Aki a futballban szeretne dolgozni, annak mindenre oda kell figyelnie, mi az, ami segítheti a tanulását – ez pedig akár egy futballmenedzser-játék is lehet. Korábban még nem volt olyan, mint a ma már szövetségi szinten is fellelhető scout-, videoelemző- vagy sportigazgatóképzés, utóbbi kurzust jelenleg én is végzem és nagyon élvezem, mivel nagyon jó csoportunk van, tele motivált szakemberrel. Anno angol nyelvű tartalmakat, könyveket, blogbejegyzéseket olvastam, külföldi podcastokat hallgattam, és autodidakta módon mélyítettem a tudásomat.
A sok fellelhető adatbázis révén mennyire lett technikai sport a labdarúgás, például egy játékos monitorozása esetén mennyire befolyásoló tényezők az akár előre megszerezhető adatok és számok?
Meg kell találni az egyensúlyt. Az NB I-től a Premier League-ig bármilyen csapatról beszélünk, a klubnak tudnia kell, mit akar. Tudnia kell, milyen focit akar játszani, mit akar látni a pályán, talál-e a piacon olyan fellelhető játékost, aki jobb adatokat produkál a saját játékosánál. De a futballistákat természetesen meg is kell nézni. A rengeteg beérkező adatot nagymértékben lehet használni, big data-bumm van a fociban az elmúlt években, ami jó, mert segíti a döntések meghozatalát, de csak az adatok alapján nem lehet meghozni egy döntést.
A tapasztalatod szerint jelenleg hol helyezkedik el Kelet-Közép-Európában a magyar NB I?
Aki csak az NB I-et nézi, nehezen tudja összehasonlítani a környező országok bajnokságainak a színvonalával. Nekem van szerencsém a szomszédos országok bajnokságait is követni, hiszen főleg ez az én régióm, és ezek alapján úgy gondolom, hogy nem rossz színvonalúak a magyar NB I jobb mérkőzései a környező országokban látottakhoz képest. Egy jó intenzitású Fradi-Vidi vagy Fradi-Újpest mérkőzéssel a régióban nem kell szégyenkeznünk.
A 15-20 évvel ezelőttihez képest milyen mértékű a változás?
Amióta figyelem a régió mérkőzéseit, előrelépett a magyar bajnokság színvonala, de minden megváltozott. Emberi körülmények között, szép stadionokban normálisan le tudsz ülni – ez is emeli a szintet. Ha egy külföldi játékosmegfigyelő eljön Magyarországra, az első impulzus akkor éri, amikor megérkezik a stadionba; leparkol, besétál a lelátóra. Ha látja a körülményeket, akkor már pluszosan indul, hiszen fontosak az első benyomások. Az elmúlt 7-8 évben, amióta aktívan benne vagyok a futballban, sokat fejlődött a színvonal a környező bajnokságokéhoz képest, és a magyar futball sok tekintetben közelít a nyugat-európai szinthez. Nemcsak szakmai, hanem egyéb szempontok, például az anyagi stabilitás vagy az infrastruktúra alapján egyaránt.
Horvátországban rosszabbak a körülmények, a válogatott mégis egymás után két vb-ről is éremmel zárt. Látod-e a titkukat?
Ha látnánk, akkor csinálnák. Egyrészt, én nagyon örülök neki, hogy a horvát válogatott ilyen eredményeket ért el két világversenyen, mert ez a kelet-közép-európai focinak is egy pluszt jelent, hiszen ezáltal a régióra fókuszálja a figyelmet. Ha nincsen a régiónak csapata a legjobb négyben vagy nyolcban, akkor lehet, nem néznek körül a scoutok, hogy mi is van itt. A horvátoké egy egységes csapat, amelynek vannak világklasszis vagy ahhoz közeli játékosai, az előbbi kategóriát Modric, utóbbit mások mellett Gvardiol képviseli. Jó az egyensúly a fiatal, a középkorú és a rutinos játékosok között, jó a csapat kémiája, ezért egyszerűen jól működik az egész.
A Vidinél eltöltött időszakból mire vagy a legbüszkébb?
Nem mondom, hogy ez segített angliai szerződéshez, de biztos, hogy sokat nyomott a latban, hogy Bolla Bendegúz Székesfehérvárról a Premier League-be szerződött. Nem játszott még Angliában, de a Grasshoppersnél van kölcsönben. De számomra szintén fontos, hogy a válogatott legutóbbi öt-hat mérkőzésén olyan játékosokat láttam a pályán, akik közül sokakkal dolgozhattam már együtt. Mocsi Attila és Bolla Bendegúz esetében pedig benne volt a kezem abban, hogy a Vidivel írták alá első profi szerződésüket, és aztán válogatott játékosok lettek – én ennek örültem a legjobban. Természetesen a magyar bajnoki és kupagyőzelem, valamint az Európa Liga-csoportkör is örök emlék marad.
Hogyan kerültél a Brentfordhoz?
Eléggé motivált és céltudatos vagyok ebből a szempontból, tudom, hogy mit szeretnék, és amikor a Vidinél már az elején éreztem, hogy nagyon tetszik a scouting, és van benne előrelépési lehetőség, akkor megfogalmaztam, hogy egyszer szeretnék külföldön is dolgozni, miután itthon próbáltam kihozni a maximumot magamból. A külföldi megkereséseimet többnyire a továbbképzéseken, konferenciákon kialakult kapcsolati tőkémnek köszönhettem. A Brentforddal is ez történt. Lee Dykes sportigazgatót évekkel ezelőtt megismertem egy konferencián, többször kerestük egymást, majd amikor a Brentford tavaly kivívta matematikailag is a bennmaradást, akkor megkeresett, hogy csatlakoznék-e, én pedig nem sokáig gondolkodtam.
Milyen munkát vár tőled az angol csapat?
Vezető régiós tanácsadóként kapcsolatot kell tartanom a régió csapataival, ügynökeivel, fel kell kutatnom és követnem kell a Premier League-potenciállal rendelkező futballistákat. De ez nem one-man-show, sok kollégám segít a monitorozásban, a scouting egy komoly csapatmunka, és komoly csapatsiker egy-egy jó igazolás. A régiót A-tól Z-ig követni kell, tudni kell, hogy mi történik. Összetett, de szuper feladat.
Igyekszel-e előtérbe helyezni-e magyar játékosokat? Lehet-e esély a közeljövőben magyar játékos angliai szerződtetésére?
Nagyon örülnék, ha ez megtörténne. Jövőre Magyarország rendezi az U17-es labdarúgó Európa-bajnokságot, nagy lehetőség lehet ez a magyarok számára, hiszen a futballisták kiemelkedő európai ellenfelek ellen bizonyíthatnak. De van egy pontszámítási rendszer, amelynek – az EU-n kívüli munkavállalási engedély miatt – meg kell felelniük a magyar piacon szereplő játékosoknak is. Ez Ádám Martinnál merült fel először, akiről egy válogatott meccs után írták, hogy Angliából érdeklődnek iránta, de nincs meg a megfelelő számú pontja az átigazoláshoz, emiatt sem egyszerű bekerülni a Premier League-be. Remélem, hamarosan lesz magyar a Premier League-ben, de a játékosmegfigyeléseknél én kizárólag a szakmai szempontokat, a futballisták kvalitását helyezem előtérbe. Magas az elvárás, a világ legjobb bajnokságába kell keresnünk játékosokat, így az, hogy milyen nemzetiségű a futballista, engem nem befolyásol.
Nálad hogyan csapódott le a felnőttválogatott Anglia elleni kettős Nemzetek Ligája-győzelme?
A kollégákkal zrikáltuk egymást a WhatsApp-csoportban aznap este, de utána ment tovább az élet. Jóleső érzés volt, hogy jó játékkal nyert a magyar válogatott, de alapjaiban nem változtatta meg a scoutok életét. Most jön az Eb-selejtező, és még ha nem is olyan erős csapatok ellen, mint Anglia, de ha újabb győzelmeket arat a válogatott, akkor a következő Eb-szereplés is nagy pluszt adhat a magyar foci megítélésének.
A világbajnokságot brentfordi szemüvegen keresztül kellett nézned?
Az ilyen eseményeket élőben, videón mindenképp követni kell, egyrészt szinte nincs is ilyenkor más bajnokság, másrészt egy világbajnokság óriási értékmérő a játékosok számára. Megvolt adva, hogy kinek melyik csoportot, csapatot kell követnie, értékelni kellett a játékosokat. Óriási adatbázissal dolgozik a klub, amit folyamatosan bővítünk.
A Brentford már stabil Premier League-csapatnak számít azok után, hogy tavaly 13. lett, így simán bennmaradt, jelenleg (az interjú a karácsonyi folytatás előtt készült – a szerk.) pedig 10. a táblázaton?
Harmincnyolc mérkőzés nem kevés, még most jön a szezon darálós része, heti két meccs következik január végéig. Ez az időszak dönti el, hogy valaki tudja-e tartani a tempót, visszaesik vagy kilő. Jó lenne azt mondani, hogy stabil középcsapat a Brentford, de a Premier League-ben ilyet kockázatos lenne már most kijelenteni. Hiszen ahogyan mi megvertük a Manchester Unitedet otthon, vagy a Manchester Cityt idegenben, ugyanúgy ki lehet kapni bárkitől, nincsenek tuti meccsek, mindenki az életéért megy. A vb-szünetre mindenesetre óriási volt úgy elmenni, hogy 2-1-re legyőztük a Cityt. Így utána hat játékosunk boldogan utazhatott Katarba.
Hová vezet a következő utad?
Most a legfontosabb, hogy a jelenlegi kollégáimmal a maximumot kihozzuk a munkánkból, ha ez években mérhető, akkor is nagyon elégedett leszek. Nincs “libling” klub, ahol szeretnék dolgozni, de a célom, hogy a top öt bajnokság nemzetközi kupákban érdekelt egyesületében is kipróbálhassam magam. De egyébként miért ne lehetne ez a Brentford? A klubban lévő potenciál, a pozitív és építő közeg miért ne vihetne el minket addig, hogy a Brentford kijusson Európába? Egy biztos, hogy jelenleg jó helyen vagyok, minden nap tanulok, fejlődöm, és nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mivel ebben a családom is támogat.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
