„Magamért szeretnék gólt lőni, nem azért, hogy a Honvéd bennmaradjon”

Minden szem a Fehérvár-ZTE meccsre szegeződik szombaton, és a leggyakrabban elhangzó kérdés: a vendégek mennyire fogják komolyan venni a bajnokit?

Németh Dániel soha nem felejti a Magyar Kupa döntőjében szerzett gólját, de az egész idényére jó szívvel gondol vissza a 19 éves csatár, aki Ricardo Moniz, majd Boér Gábor irányítása alatt is sok játéklehetőséget kapott Zalaegerszegen. Az U21-es válogatott játékos tudja, milyen hatása lehet annak, ha szombaton ZTE-ponto(ka)t érő gólt szerez a Fehérvár ellen, de ő nem gondol a kiesés ellen küzdő csapatok csatájára. Egyetlen célja van, hogy a legjobb hat között végezzen jelenlegi klubjával.

Szombaton a fél ország szeme a Zalaegerszegen lesz, hiszen rajtatok is múlik, kiesik-e a MOL Fehérvár az NB I-ből. Te milyen motivációval fogsz kifutni a pályára? Fontos, hogy hatodik vagy hetedik helyen végez a ZTE?
Mindenki számára fontos a csapatban, hogy minél előbbre végezzünk, hiszen ez is minősít minket, hogyan állunk hozzá az utolsó két mérkőzésünkhöz a Fehérvár, majd az utolsó körben a Paks ellen.

Fiatal játékosként én minden meccsre úgy megyek ki, hogy nyerni szeretnék, de szerintem ez a csapattársaimra is érvényes, és ez szombaton sem lesz másképp.

Ráadásul az is fontos, hogy a tabella első felében, az első hatban végezzünk.

A hírek szerint sok hazai drukker lesz Székesfehérváron, és a Magyar Kupa döntőjében úgy tűnt, te szereted a felhajtást. Igaz rád, hogy minél több ember előtt futballozol, annál jobban megy a játék?
Ez így van, de szerintem minden játékos szereti, ha több néző van a stadionban, akár neki szurkolnak, akár nem. Jó hangulatban jobb futballozni, szerencsére több mérkőzésen volt már szerencsém sok szurkoló előtt játszani, akár a Milan ellen tavaly, vagy nemrég a Budafok elleni kupadöntőben. De szerencsére a többi mérkőzésünkre is rengeteg Zalaegerszeg-drukker kilátogat, és most is sokan eljönnek majd Fehérvárra.

Milyen ellenfélre számítasz? Hiszen a Fehérvár a legutóbbi hét meccsén nem tudott nyerni, és ha valamikor, most már tényleg muszáj győznie.
Biztosan magasan fognak védekezni, és minél hamarabb igyekeznek megszerezni a vezetést a hazaiak, hiszen tisztában vannak azzal, hogy csak győzelemmel maradhatnak harcban a bennmaradásért. De nem fogjuk olcsón adni a bőrünket, ahogyan mondtam, mi is szeretnénk megnyerni a mérkőzést.

Az általad is említett, Milan ellen felkészülési mérkőzésen 3-2-re nyert a ZTE, ez eszedbe jut akkor, amikor mondjuk a televízióban látod Olivier Giroud-ékat?
Nagyon nagy élmény volt ilyen klasszis futballisták ellen játszani, szerintem minden játékos azért dolgozik nap mint nap, hogy minél több hasonló mérkőzésen szerepelhessen. Más szemmel néztem így a Milan-Inter Bajnokok Ligája-elődöntőt is, jó volt visszagondolni, hogy – még ha csak egy felkészülési meccsen is, de – sikerült nyernünk ellenük tavaly.

Melyiknek örültél jobban, a Milan elleni barátságos diadalnak vagy a Budafok elleni Magyar Kupa-döntős győzelemnek?
Az egyik meccsen világbajnokok, topjátékosok ellen játszhattunk, míg a másik találkozón egy olyan trófeáért küzdöttünk, amelyet a Zalaegerszeg korábban még nem tudott elhódítani. Mindkét meccsnek megvolt a szépsége, de nekem a kupadöntő áll közelebb a szívemhez. Hiszen ott azért mégiscsak nyertünk egy trófeát, és sikerült gólt is szereznem, így még nagyobb volt az örömöm.

Hullámzó éven van túl a ZTE, hiszen a remek ősz után visszaesés következett be tavasszal a csapat bajnoki formájában. A Mezőkövesdet, a Puskás Akadémiát is búcsúztató kupagyőztes, vagy a bennmaradást csak az előző fordulóban bebiztosító csapat a Zalaegerszeg valódi arca?
Jól tudtuk, a Magyar Kupában lehet a legrövidebb úton elérni az európai kupaszereplést, úgy mentünk ki minden mérkőzésre, hogy nem hibázhatunk, és nagyon egységesek is voltunk. Míg egy-egy bajnoki esetében előfordult, hogy nem tudott annyira felpörögni a csapat.

Azt vettem észre, hogy a kupamenetelés során nem követtünk el nagyobb hibákat sem egyéni, sem csapatszinten, ami előfordult viszont egy-egy bajnokin.

Miután eldőlt, hogy biztosan bennmaradtok, mennyire lélegeztetek fel?
Beszéltünk róla, hiszen ez volt a cél a vége felé. Bár az idény felénél ennél még merészebb céljaink voltak. Sajnos, tavasszal nem jöttünk ki jól a meccsekből, szerencsére most már kezdünk kiegyensúlyozottan játszani, egyre jobban megy mindenkinek a futball, és egyre nagyobb az önbizalmunk is.

Az idény nagy részében az eléggé kétes megítélésű Ricardo Moniz volt a csapat vezetőedzője. Összességében mi az, amit te elraktároztál abból, amit ő adott neked?

Mi, fiatal játékosok nagyon sokat tanulhattunk Ricardo Moniztól, hogy higgyünk magunkban, és nem számít a kor. Belénk tudta sulykolni, hogy futballozzunk felszabadultan, hiszen ez az életünk, higgyünk magunkban száz százalékosan, mi vagyunk a legjobbak, és ezt meg is tudjuk csinálni.

A Debrecen elleni, hazai vereség után érkezett Boér Gábor vezetőedző és Sallói István sportigazgató. Mi volt az a varázsütés, aminek a hatására nyerni kezdett a csapat?
Kicsit taktikusabb a csapat az érkezésük óta, nem feltétlenül megyünk ki annyira az egész pályán egy az egyes párharcokat vívni. De megvannak a fizikai adottságaink a letámadáshoz, ez pedig ugyanúgy nagy fegyver azóta is. Szerintem a Budafokot is fel tudtuk őrölni, a másodosztályú csapat játékosai a második félidőben, a hosszabbításban már görcsöltek, mi pedig végig jó erőben voltunk, bírtuk a sprinteket. Ennek is köszönhető, hogy a 117. percben be tudtam rúgni a gólomat, majd a 122.-ben még Szalay Szabolcs is szerzett egy parádés szabadrúgásgólt.

A hosszabbításban benned volt azért, hogy akár 11-esek is következhetnek?
Ott volt mindenkinek a fejében, de még zajlott a mérkőzés, és közben nem szabad erre gondolni. A 111-112. perc körül összenéztünk a srácokkal, és mondtuk egymásnak, ezt a meccset nem szabad elveszítenünk. Azt láttam a csapaton, hogy az utolsó utáni pillanatban is még küzdött, és így sikerült is megnyerni a kupát.

Ahhoz képest, hogy még csak 19 éves vagy, elég sok helyen megfordultál már. Mikor milyen célokkal álltál tovább Diósgyőrből a Honvédhoz, majd onnan Zalaegerszegre – egy kis szlovéniai kitérővel?
Úgy gondolom, mindegyik szintlépés jól sikerült.

Tudjuk, hogy a Honvéd az egyik legjobb utánpótlásnevelő klub, de úgy gondoltuk, hogy váltásra van szükségem, és tisztában voltunk vele, hogy Zalaegerszegen bátran nyúlnak a fiatalokhoz – ezért jöttem ide. Eleinte nem kaptam annyi lehetőséget, amennyit szerettem volna, de minden nap azért dolgoztam, hogy majd az NB I-ben tudjak futballozni.

Ekkortájt annak a pár percnek is örülni tudtam, ami megadatott. Éreztem, hogy fejlődnöm kell, ekkor ki tudtam igazolni Lendvára, a ZTE partnercsapatához a szlovén másodosztályba. Ez az időszak is sokat segített abban, hogy most itt tartok. Lendva mindössze 10 kilométerre van a határtól, így az igazi légióséletet még nem tapasztaltam meg, bár utánpótlásjátékosként próbajátékon már jártam több országban is. Szeretném magam kipróbálni majd külföldön is, hogy megléphessem azt a lépcsőfokot, amit a nemzetközi szint ad.

Szombaton a ZTE játékosaként – mondjuk egy góllal – tehetsz azért, hogy korábbi csapatod, a Honvéd bennmaradjon. Erre fogsz-e gondolni a hétvégén?
Nagyon szép időszak volt az a három és fél év, amit Kispesten töltöttem, mondhatom, ott nőttem fel. Nagyon jók voltak a csapattársak, az edzők, de ez most nincsen a fejemben, inkább magamért szeretnék gólt lőni, nem a Honvédért.

Hogy érzed, a Zalaegerszeg csapatában most megtaláltad az igazit?
Nagyon jól érzem magam, fiatalos a légkör, nagyon jók a csapattársak, remek a hangulat az öltözőben is. És most lehetőséget is kapok, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy tudjak fejlődni, aztán majd szintet lépni a jövőben.