Miért hagyta el Zalaegerszeget az MK-győztes csapatkapitánya? Külföldre vágyott, de a Honvédhoz írt alá, amellyel nem szeretne két évig az NB II-ben játszani.
Kálnoki-Kis Dávid hiába vezette csapatkapitányként Magyar Kupa-győzelemre a Zalaegerszeget, a klubbal kiteljesedett, de ki is merült a kapcsolata, ezért új csapatot keresett magának. A Vasasnak azért nem kellett, mert „már 31 éves”, Kazahsztán vagy Azerbajdzsán is célkeresztben volt, végül oda igazolt, ahol egyszer már szerepelt. Ez a Budapest Honvéd, amelynél az utolsó fél évében az NB III-ban futballozott, mégsincs benne tüske, sőt, kész arra, hogy húzóemberként feljuttassa a piros-feketéket. Interjú a hatszoros Magyar Kupa-döntős, háromszoros kupagyőztes hátvéddel.
A specialista klubot váltott. Máris megvan a 2024-es év Magyar Kupa-győztes csapata?
Bárcsak így működne. Bár az biztos, hogy a tervek között van a kupasiker is, de addig hosszú az út.
Nyilván egy-egy kupasikerhez szerencse is kell, de azt ki merem jelenteni, hogy nagyon komolyan vettem a mérkőzéseket. Még akkor is, amikor megye I-es csapat volt az ellenfél.
Nem tudom, az én hozzáállásom mennyit segített a három arany- és ezüstérem megszerzéséhez, de azért merem remélni, hogy hozzátettem a sikerekhez.
Mennyit változtat a kupa presztízsén, hogy 2024-től már nem Konferencialiga-, hanem újra Európa Liga-indulást ér a győzelem?
Amikor elkezdtük, Európa Ligát jelentett, most a Konferencialigában indul a Zalaegerszeg. De mindig igaz volt, hogy óriási lehetőség az MK-győzelemmel kiharcolni az európai kuparészvételt. A bajnokságban nagy a küzdelem általában a 3-12. helyezettek között, és mivel nem a Fradiban vagy a Videotonban játszottam, a csapataim megfordultak a tabella több részén is. Éppen ezért mindig kitűzött cél volt, hogy a lehető legrövidebb úton kijussunk Európába, ezt pedig a Magyar Kupában lehetett elérni. Főleg most nagy lehetőség az egymeccses fordulókkal. Hiszen, ahogy láttuk is, a Budafokkal, vagy a mi esetünkben a ZTE-vel egy-egy meccsen bármi előfordulhat, ha megfelelő a hozzáállás. Az 2024-től életbe lépő Európa Liga-indulás pedig még inkább kecsegtető és csábító lehetőség.
Magyar Kupa-győzelem és bronzérem az NB II-ben, vagy kiesés a kupából és bajnoki arany feljutással – melyiket választanád?
Nem lehetne mindkét aranyat egyszerre? Ha muszáj választani, akkor a feljutás, mert a Honvédnak vissza kell kerülnie az NB I-be, nincs más lehetőség.
Sokan felkapták a fejüket, hogy távozik Zalaegerszegről a kupagyőztes csapatkapitánya. Miért nem maradtál? Ez egy összetett kérdés. Zalaegerszegen nagyon szép, és azt gondolom, eredményes két és fél évet töltöttem. Nagyon szerettem a várost, a csapattársakat, kiváló edzőkkel dolgozhattam együtt, akik egyöntetűen bíztak bennem. Ez utóbbi nemcsak számomra, hanem minden labdarúgó számára fontos. A klubbal a kapcsolatunk az évek alatt kiteljesedett, és ugyan a bajnokság befejezése után kaptam szerződésajánlatot, úgy éreztem, a végére ki is merült.
Nem rangon aluli egy európai kupainduló NB I-es csapattól a másodosztályba igazolni?
Sokat gondolkoztam ezen a döntésen, nem egy nap alatt hoztam meg. Sok olyan ügyem volt a Honvéddel, amelyet szerettem volna befejezni. A legutolsó idényem nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de a klub és a szurkolók nagy hatással voltak rám. Rengeteg barátot és jó csapattársat ismertem meg két és fél év alatt, egyedül a játékpercek hiányoztak stabilan. Mivel a Honvéd bajba került a kieséssel, úgy éreztem, ez a projekt – fókuszban a fiatalok beépítésével és értékesítésével – nagyon illik hozzám. Tetszik a Pinezits Máté vezetőedző vezette stáb, Djordje Kamber és Schimmer Szabolcs asszisztensedzőkkel és a többi szakemberrel. Nem rangon alulinak, jóval inkább egy nagy lehetőségnek tartom az NB II-es szereplést, miközben szeretném kiigazítani a csapattal korábban elkezdett történetemet, és szeretnék visszaadni a klubnak valamit abból a bizalomból, amit most kapok.
Mennyit változtak azok a fiatal játékosok, akikkel korábban már játszottál együtt?
Olyan, mintha visszacsöppentem volna egy kicsit az időben. A srácok – csak hogy név szerint is említsem őket: Kerezsi Zalán, Kocsis Dominik, Benczenleitner Barna, Keresztes Noel, Eördögh András, Szabó Alex, Dúzs Gellért, vagy akár Bocskay Bertalan – idősebbek lettek. Bár, még mindig nagyon fiatalok a kezdőcsapat tagjai, de az elmúlt két és fél évben stabil játékosok lettek. Akár kölcsönjátékosként, akár a Honvédban futballozva. Ez egy tapasztalt, mégis fiatal csapat. A Kecskemét elleni edzőmeccsnek vereség lett a vége, de leesett az állam, hogy mennyit fejlődtek a játékosok. Komoly potenciál van a csapatban.
Hogyan sikerült az első edzésed?
Szerdán már tudtam jönni külön edzésre, mert kedden megtörtént a szerződés aláírása és átmentem az orvosi vizsgálaton is. Jó szájízzel fogadott mindenki, úgy éreztem. Csütörtökön egy kis csoporttal edzettünk, mert a csapat kétszer 90 percet játszott, és akik pályán voltak, azok számára más jellegű programot terveztek. Tudom, nagy felelősség van rajtam, hiszen húzóembere kell, hogy legyek a csapatnak. Mindenki ezt várja tőlem.
Idén vélhetően nem lesz külföldi játékosa a Honvédnak. Mennyire lesz más az új csapat?
Teljesen más lesz, alapból megváltoznak az öltözőben az erőviszonyok, megváltozik a hangulat, a beszélt nyelv is. A fiatalok vezető szerepet kaphatnak, nagy felelősség, de szerintem élni fognak vele. Hiszen ebben a helyzetben ez olyan előnyt jelenthet, miáltal a csapategység sokkal erősebb lehet, mint tavaly.
Fontos volt számodra, hogy Budapestre igazolj? Úgy értesültünk, hogy a Vasassal is tárgyaltál.
Tény és való, a Vasassal is tárgyaltunk. De ez megszakadt, mert, ha jól tudom, kizáró oknak bizonyult, hogy 30 felett vagyok. Ezt el kellett fogadnom. Nekem egyáltalán nem volt ellenemre, hogy vidéki csapatban folytassam, Zalaegerszegen is jól éreztük magunkat. Sőt, a feleségem biztosított róla, hogy bárhová megyek, követni fog a családom is.
Örömmel belevágtam volna külföldi projektbe is, ezen is gondolkoztam, de annak nem lehetett realitása, hogy szeptember végéig várjak arra, hátha beesik egy extra lehetőség. Ráadásul a Honvéd által felvázolt projekt olyan volt, amelyre örömmel mondtam igent, amelyet a magaménak tudok érezni. Nem a főváros volt a kulcs, a játék a legfontosabb és az, hogy milyen projektnek lehetek a részese.
Tizennyolc évesen már játszottál külföldön, az angol Oldhamben. Eszedbe jutottak azok az idők most, amikor külföldi lehetőség után kutattál?
Sok minden változott, most már a családommal igazolnék ki, és nem ilyen nívójú bajnokságról lehetett volna szó. Eurázsiai lehetőségekről lehetne szó Azerbajdzsánból, Kazahsztánból a profilom, a korom miatt. Volt, akivel tárgyaltam is, de végül a Honvéd olyan szinten érdeklődött és olyan jövőképet vázolt fel, hogy úgy döntöttem, itt maradok.
A Honvéd-drukkerek évek óta elégedetlenek a kiesés ellen küzdő, majd az NB I-től valóban elbúcsúzó együttessel. A pesszimizmusuk talán még nem változott át optimizmusba. Te most mivel tudnád biztatni őket?
Azzal, hogy egy teljesen új Honvéd épül, bár emiatt nyilván türelemre is szükség lesz. De szerencsére a volt akadémistáknak, a fiatal játékosoknak is van NB I-es tapasztalatuk, akik sokkal inkább a szívükön fogják viselni a Honvéd sorsát. Ismerik a klub értékeit, nem a világból összeverbuvált csapatról van szó, hanem olyan értékeket követő játékosokról, akik teljesen illeszkednek a Honvéd filozófiájába. Most az a legfontosabb, hogy a szurkolók lássák, valódi megújulás történik. Egy dologgal lehet a bizalmukat visszaszerezni, ha jó teljesítményt nyújtunk a pályán. A legfontosabb, hogy ne a duma legyen az első, mert abból volt elég. Ehelyett csakis a teljesítményre szabad koncentrálnunk.
Ez alapján fontos kijelenteni, hogy a feljutás a cél? Hiszen utólag ez is csak duma lesz, ha mégsem jut fel a csapat.
Én azért igazoltam ide, hogy feljussunk. Nagy feladat, de nem akarok még két évig az NB II-ben játszani! Nem is lehet másképp kimenni a gyönyörú Bozsik Arénába, csak úgy, hogy minden meccset nyerjünk meg, és jussunk fel.
Attól nem kell-e tartanod, hogy ismét úgy járj, mint az utolsó kispesti évedben, amikor az NB III-as csapatban játszottál? Mi történt akkor, a lejáró szerződésed miatt mellőztek?
Az egy nagyon erős csapat volt, és sok helyen előfordul mostanában, hogy túligazolják a csapatokat, akkor a Honvédnál is öt-hat játékos volt a belső védő posztján. És ahogy mondtad, valóban, fél év volt csak a szerződésemből, és kész tények elé állítottak. Mivel a többieknek két-három éves szerződésük volt, ezért nekem váltanom kellene, de pont a covid-járvány közepén jártunk. Így nehéz volt a váltás, szó szerint beragadtam. Próbáltam a helyzetet a lehető legjobban kihasználni, ezért kértem, hadd játsszak az NB III-as csapatban. Én ott is próbáltam a legjobbamat nyújtani, hiszen csak az az egy lehetőségem volt. Ott is vannak nagyon jó játékosok, fizikálisan erős bajnokság, és más olyan nehézségek is akadnak, amelyek esetleg nem fordulnak elő az élvonalban. Izgalmas fél év volt. Nem mondom, hogy könnyű volt, de mindenből rengeteget lehet tanulni.
Tüske maradt benned a mellőzés miatt?
Nem jöttem volna vissza, ha maradt volna bennem tüske, és a harag amúgy sem jó motiváció az életben. Nem vagyok sem bosszúálló, sem haragtartó. Az viszont nagy motivációt jelent, hogy Honvéd-játékos voltam, és most talán bebizonyíthatom, hogy számíthattak volna rám akkor is.
A 24.hu-nál dolgozó újságíró édesapád, a korábbi öttusavilágbajnok Kálnoki Kis Attila néha komoly kritikusa a magyar futballnak. Veled is hasonló?
Én nem mondanám, hogy kritikusa a magyar futballnak. Próbál bemutatni olyan szegmenseket a magyar futball területéről, amelyek esetleg másképp működnek. Próbál jó példákat közölni a kedves kis országunkkal, de ezeket szigorúan a tények figyelembevételével. Lehet vele veszekedni, de szerintem minden egyes állítását, mondatát alá tudja támasztani. Velem is kritikus volt mindig. Ő egy egyéni sportoló volt, de sokkal inkább volt kritikus a hozzáállásom, a mentalitásom, az emberi oldalaim miatt, semmint a pályán történt események miatt. Az volt mindig a legfontosabb, hogy emberileg hogyan viselkedem, és nagyon sokat kaptam tőle. Ami sikert elértem, azt az edzőimnek, a saját hozzáállásomnak és neki, valamint a családomnak köszönhetem.
Sőt, a futball szeretetét is neki köszönheted, ha jól tudom.
Amikor Újpesten alelnök volt Szabó Bence mellett-alatt, akkor megfertőződtem a futballal. Lehívtak edzeni, hogyha már ott vagyok, akkor menjek, és focizzak velük. Az egész így indult, és egy örök szerelem lett belőle.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
