Otthon próbálnak keveset beszélni a futballról.
A név kötelez: ifjabb Sándor Tamás édesapjához hasonlóan a futballpályán kötött ki. A DEAC 27 éves labdarúgója az NB1.hu-nak adott interjúban nyíltan beszélt arról, hogy milyen volt, amikor apja volt az edzője. Emellett arra is kitért, hogy mennyire foglalkoztatja az NB I-es bemutatkozás.
– Sokan azt gondolhatják, hogy ha valakit Sándor Tamásnak hívnak, akkor csak futballista lehet.
– Abból a szempontból nem volt kérdéses a sorsom, hogy gyakorlatilag egyből magával ragadott a labdarúgás, nem is próbáltam ki másik sportágat. Egyébként a szüleim nem erőltették, hogy ezt az utat válasszam. Ha jól emlékszem, 6 éves lehettem, amikor a Loki Focisuliba kerültem. Arany László volt az első edzőm, tőle nagyon sokat tanultam, emellett remek közösséget épített, így örömmel jártam az edzésekre.
– Édesapád mennyire egyengette a karrieredet?
– Aktív játékosként elég zsúfolt volt a programja, így nem igazán jutott ideje arra, hogy külön edzéseket tartson nekem. Taktikai tanácsokat ritkán adott, mivel azt mondta, hogy nem ő az edzőm, emiatt ez nem a feladata. Manapság figyelemmel követi a mérkőzéseimet, de otthon igyekszünk minél kevesebbet beszélgetni a fociról.
– Aztán az élet mégis úgy hozta, hogy 2020 és 2023 között a vezetőedződ lett a DEAC-nál. Milyen volt a munkakapcsolatotok?
– Nem kivételezett velem, de ezt nem is vártam el. Az edzéseken és a meccseken nem lazítottam, a maximumot akartam nyújtani, hiszen el akartam azt kerülni, hogy azt mondják, csak azért lépek pályára, mert én vagyok a tréner fia.
– Legendák gyermekei gyakran kijelentik, hogy nagy terhet kell cipelniük. Neked mennyire okozott ez nehézséget?
– Fiatalabb koromban kicsit lázadoztam, például nem akartam azon a poszton játszani, ahol apa, de manapság már jól kezelem a helyzetet. Nyilván eljutottak hozzám az összehasonlítások, sokan azt mondják, hogy hasonló a mozgásunk vagy ugyanannyira görbék a lábaink. Ilyen összevetések tekintetében nagyon negatív véleményt szerencsére nem hallottam.
– 2019 óta erősíted a DEAC-ot, hogy érzed magad a csapatnál?
– Egy összetartó együttes tagja lehetek, így nincs okom a panaszkodásra. Folyamatosan fejlődik a klub, profi körülmények között dolgozhatunk. 2020-ban feljutottunk az NB II-be, amit nagy sikernek tartok. Sajnos a másodosztályban már nem igazán jöttek az eredmények, ettől függetlenül örömmel gondolok vissza erre az időszakra. Megtapasztalhattuk, hogy ebben a bajnokságban egyetlen pillanatra sem lehet kihagyni.
– Jelenleg az NB III Északkeleti csoportjában az ötödik helyen álltok. Mit gondolsz az eddigi produkciótokról?
– Felemás érzések kavarognak bennem, mivel elég hullámzó a teljesítményünk. Korábban idegenben kevésbé jöttek az eredmények, ebben a tekintetben előreléptünk, de mostanság a hazai mérlegünk nem az igazi. Nincs egyébként konkrét célunk a helyezést figyelembe véve, szeretnénk minél előbb végezni.
– Az előző héten a DVTK otthonában le kellett cserélni. Mi a baj?
– Egy rossz mozdulat miatt szúrást éreztem a vádliban. Egyből jeleztem a szakmai stábnak, hogy gond van. Szerencsére nincs szakadás, járok kezelésekre, de a szereplésem még kérdéses a következő találkozón.
– Az élvonalban még nem szerepelhettél. Az NB I-es bemutatkozásra mekkora esélyt látsz?
– Jövőre leszek 28 éves, ami a közvélemény szerint ideális kor a labdarúgásban. Egyébként nem igazán foglalkoztat ez, mivel nem szeretek a jövőben élni. Mindig csak a következő feladatra összpontosítok, aztán majd kiderül, hogy alakul a karrierem.
– Édesapád a visszavonulás után trénernek állt. Ilyen tekintetben is követed a példáját?
– Megtapasztalhattam, hogy ennek a szakmának vannak árnyoldalai, elég csak arra gondolni, hogy az edzők keze olykor meg van kötve. Remélem, hogy még van jó pár évem futballistaként, vagyis talán ráérek még gondolkodni azon, hogy mit fogok csinálni, ha szögre akasztom a cipőmet. Az biztos, hogy a futball közelében akarok maradni.
Parádés eredménysor
A címben nem véletlenül neveztük a Loki legendájának idősebb Sándor Tamást, hiszen játékosként négyszer lett bajnok a debreceni együttessel, emellett 2008-ban a Magyar Kupában szerzett aranyérmet. Sándor Tamás a légióskodásba is belekóstolt, először az olasz Torinóban futballozott, aztán a török Gençlerbirliği SK-ban tehette le a névjegyét, majd négy évet húzott le az izraeli Beitar Jeruzsálemben. A magyar válogatottban tizenegy alkalommal szerepelhetett, emellett tagja volt annak a gárdának, amely az 1996-os olimpián állhatott rajthoz.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
