Az édesanyja válogatott kézilabdázó volt a 17 éves tehetségnek, aki egyszer szívesen futballozna Dárdai Pál Herthájában.
Andreas Böcking hétről hétre szerepel az U17-es Bundesligában, egyelőre mégsem érkezik számára a meghívó Magyarországról. Egy dologban azonban biztos: ha választania kell, akkor nem a németekhez fog csatlakozni. A játékos az NB1.hu-nak azt is elárulta, hogy egyszer szívesen futballozna Dárdai Pál csapatában, és beszélt a magyar A válogatott németországi megítéléséről is.
Hogyan lett belőled labdarúgó, hogyhogy nem kézilabdázó lettél, mint a szüleid?
Sportos családban születtem, és való igaz, a szüleim kézilabdáztak, édesanyám, Böcking (Nagy) Katalin ráadásul tagja volt a debreceni bajnokcsapatnak, és válogatott kapus volt. De amikor gyerek voltam, Debrecenben nem találtunk kézilabdás utánpótláscsapatot, ekkor döntöttünk úgy, hogy a labdarúgás lesz az én sportágam. Tisztán emlékszem az első fociedzésemre, mivel nagyon megtetszett, nem volt kérdés, mi legyen a folytatás.
Debrecenben szerepeltél a Loki Focisuliban, majd a DVSC Labdarúgó Akadémián. Milyen élményeket szereztél?
Remek időszak volt, még most is sok ottani barátommal tartom a kapcsolat. Sok olyan dolgot tanultam, amelyet még ma is tudok használni. Jó edzőim voltak, szerettem a csapattársaimat és az edzéseket is.
Mindig olyan gyerek voltam, aki többet akar dolgozni, ezért az apukámmal is edzettem külön minden második nap, hogy jobbá válhassak a társaimnál.
2021-ben miért döntöttetek úgy, hogy Németországba költöztök?
A szüleim egy új céget alapítottak Németországban, a bátyám, aki játékosmegfigyelőként dolgozik, próbált segíteni nekem, ezért e-maileket küldött a nagyobb német csapatoknak. A Leverkusen felfigyelt rám, próbajátékra hívott, és ez jól is sikerült. De mivel kiemelt akadémián szerettem volna futballozni, előbb a Fortuna Kölnhöz, majd a Bielefeldhez igazoltam.
Mennyire vagy most jó helyen?
Nagyon. 2022 óta sokat fejlődtem Bielefeldben, nagyon jól kijövök az edzővel és a csapattársaimmal.
Irányító karakternek számítok a csapatban, amellyel az U17-es első osztályú Bundesligában futballozunk minden hétvégén topcsapatok ellen. A felnőttcsapat jelenleg csak harmadosztályú, és korábban rendre az első-másodosztályban szerepelt, csak a tavalyi év nem sikerült jól. Az utánpótláscsapatoknak viszont nagyon megy a játék, az én mostani korosztályom tavaly megnyerte a Bundesliga I-et.
De ennek nem voltam a tagja, mert ezt a sikert a 2006-os születésűek érték el.
Hogy megy az idei év neked és a csapatnak?
Jelenleg a nyolcadik helyen állunk, lehetne jobb is, de ez sem annyira rossz. Nagyon erős a bajnokság, nekünk pedig van hová fejlődni, de jól állunk.
Védekező középpályás vagy, de a Bayer Leverkusen ellen, a közelmúltban védő voltál. Közel áll hozzád ez a poszt is?
Eddig valóban védekező középpályás voltam, de most belső védőként kellett futballoznom. Nagyon élveztem, kaptam olyan visszajelzést, hogy nagyon jól játszottam, mindent jól megoldottam hátvédként is. Annak ellenére, hogy idén ez volt az első alkalom, hogy ezen a poszton vetettek be.
Hogyan szeretnéd tovább építeni a karriered, hol szeretnél lenni 20-22 évesen?
A legnagyobb célom, hogy a Bundesliga I-ben vagy II-ben futballozhassak, akár a Bielefeld nagycsapatában. És persze szeretném, hogy utánpótlás-válogatott játékos legyek rendszeresen.
Az édesapád német, az édesanyád magyar, így megkeresések esetén akár választhatsz is. Meghoztad már a végleges döntést?
Mindenképpen magyar válogatott szeretnék lenni. Az egész gyermekkoromat Magyarországon éltem le, a nagyszüleim még mindig ott élnek. Nagyon szeretek hazajárni, és sok barátom él ott.
Az iskolai tanulmányaid pedig még most is Debrecenhez kötnek.
Németországban kezdtem az iskolát – nem beszélek folyékonyan, de jól tudok németül -, ugyanakkor a szüleimmel úgy éreztük, számomra nem megfelelő az itteni oktatás, miközben távoktatásban Magyarországon is tanulhatok. Akadt egy lehetőség, így most a debreceni Irinyi János Technikumba járok egy sportosztályba, és eddig nagyon jól megy. A szünetekben járok haza vizsgázni.
Németországban lehet már érezni az Eb előtti futball-lázt?
Annyira még nem, de szerintem a 2024-es év csak erről fog szólni, szóval lassan kezdődik az őrület.
Svájc, Skócia és Németország – mit gondolsz a magyarok csoportbeosztásáról?
Már a sorsolás előtt is abban reménykedtem, hogy összekerül Németország és Magyarország. Úgy tervezzük a családunkkal, hogy végigkísérjük majd a magyar válogatott mérkőzéseit.
Németországi labdarúgóként hogy látod, milyen Dárdai Pál, a Hertha magyar vezetőedzőjének az ottani megítélése?
Szoktam olvasgatni a kommenteket, eleinte néhányan bírálták, amiért mindhárom fiát játszatta, de mára ez megváltozott, a Herthának is egyre jobban megy a másodosztályban. Szókimondó edző, elmondja, amit gondol, ezért nagyon szeretik egész Németországban.
El tudnád képzelni, hogy vele dolgozz?
Persze, mindenképpen szeretnék egyszer a játékosa lenni.
A kijutás, a veretlenség révén változott a magyar válogatott elismertsége?
Amikor német iskolába jártam, sokan emlegették, amikor a magyar válogatott kétszer is legyőzte Angliát. A Szerbia elleni kettős sikernek is volt visszhangja, ezért is nagyon jó most itt magyarnak lenni.
Milyen esélyeid lehetnek a magyar utánpótlás-válogatottakban?
Egyszer-kétszer már behívtak az U15-ös válogatottba, nagyon sajnálom, hogy mostanában nem kerestek. De ha lehetőséget kapnék, mindent beleadnék.
Most nagyon jó pozícióban vagyok, hiszen kezdőként vetnek be az U17-es Bundesligában, sok lehetőséget kapok.
Remélem, egyszer érkezik majd a meghívó, és megmutathatom magyar válogatott mezben is, hogy mit tudok.
