"Imádom, ha a csapatomnál van a labda."
Pinezits Máté irányításával parádézik a Kozármisleny. Az NB II legalacsonyabb költségvetésű csapata hazai pályán egymás után legyőzött két patinás fővárosi csapatot, a Honvédot és a Vasast is, előbbit ráadásul jól ismeri a vezetőedző, hiszen hosszú éveken át Kispesten dolgozott.
Tavaly júniusban interjúztunk utoljára, akkor a Budapest Honvéd FC vezetőedzőjének neveztek ki. Mennyiben vagy más edző most?
Évről évre változik az ember, én is érzem magamon, hogy az érdesedés, az érés folyamatos. Ugyanakkor azt is érzem, hogy ugyanaz az ember vagyok ugyanazokkal az elvekkel, filozófiával. Továbbra is a tisztességes munkában, a közösség erejében hiszek, és a nagybetűs futballban. Imádom, ha a csapatomnál van a labda, azzal együtt, hogy a játékot labda nélkül is élvezni kell.
Több szabadidőd lett a kispesti időszak után?
A vezetőedzői munka után egy-két hetet fújtam, majd Fehér Péter kérésére csatlakoztam a kispesti akadémia szakmai vezetéséhez, hogy felépítsük azt, amit ő egyszer a Nordsjaellandnál már megcsinált. Amikor volt egy kis szabadidőm, autodidakta módon pszichológiát olvastam, külföldi szakanyagokat tanulmányoztam, a nyelvtudásomat csiszoltam.
Aztán érkezett a Kozármisleny megkeresése. Miért éppen rád gondoltak?
A korábbi években már kapcsolatba léptek velem, és ebből adódóan a klub és Magyar Márk klubigazgató rajtam tartotta a szemét. Ami számomra nagyon szimpatikus volt, hogy a megkeresés után letett elém egy papírt azoknak a meccseknek a statisztikáival, amelyeket az én regnálásom alatt játszott a Honvéd. Jelezte, hogy a legtöbb mutatóban az élmezőnyben voltunk akkor még a bajnokság legfiatalabb csapatával. Ez akkor nekem nagyon jólesett, hogy valaki ennyire felkészült és ennyire precíz.
Itthon kevés olyan futballszerető szurkoló van, akinek nem szimpatikus az az értékrend, amit a Kozármisleny képvisel. Ezzel így voltam én is, így amikor meghallgattam őket, és később, amikor beléptem az öltözőbe, akkor ez csak tovább erősödett bennem.
Kozármisleny egy alig hétezres lélekszámú kisváros Baranya megyében. Mennyire volt nagy váltás Budapest után?
Én eléggé ambiciózusnak és elhivatottnak gondolom magam, és tudom, hogy ez a munka azzal jár, hogy néha ki kell mozdulni akár életvitelszerűen is a komfortzónából. Ráadásul soproniként vidéki srác vagyok, így ez a része engem nem befolyásolt. Amikor az edzősködésre adtam a fejem, tudtam, ez azzal fog járni, hogy akár országon belül, akár országon kívül lesz állásom, akkor azt az életet el kell vállalni. A szüleim arra tanítottak, hogy ha valamit el akarok érni, akkor tegyek érte. Eszerint élek. Most is ezt teszem.
Milyen a város és a futball viszonya?
Ha egy szóval kellene jellemezni, egy ékszerdoboz a város, csak pozitív dolgot tudok említeni. De én az időm nagy részét a pályán töltöm. Tőle pár száz méterre van egy tavacska, ott szoktam futni, nagyon hangulatos. Az emberek is barátságosak az első naptól kezdve, külön köszönet ezért feléjük, mert egyedül érkeztem a városba, így ez nagy segítség volt a beilleszkedésemben. Sportváros, mellettünk egy sportcsarnokban készülnek és meccselnek a kézisek és a kosarasok, úgyhogy tényleg minden nagyon hangulatos. Ráadásul a szurkolóink fantasztikus hangulatot teremtenek a hazai mérkőzéseinken.
Érzel-e olyat, hogy kiscsapat révén még inkább vért isznak egymásért a játékosok, és ez is a sikerek titka?
Egy nagyon nagyfokú elhivatottságot érzek a környezeten és a csapaton is. Amikor belépek a pályára, és megölelem Lali bá’-t, a szertárosunkat, vagy amikor látom Tomit, a pályakarbantartónkat, aki sokszor saját kezűleg gondozza a gyepet, akkor mindig ez a szó jut eszembe, hogy elhivatottság. De ugyanezt érzem a csapaton és a stábomon is, megtesznek mindent, hogy napról napra előre tudjunk lépni. Csupaszív emberekből áll a klub, közöttük pedig én sem engedhetem meg, hogy kevesebbet tegyek bele, mint ők a saját területükön.
De a legérzékletesebb, hogy amikor jött az ötlet, hogy csapatépítés gyanánt segítsünk Kircinek (Kirchner Krisztián – a szerk.) az épülő házánál, mindenki az első szóra jött, és kivette a részét a munkából.
Ez a kötelék sok mindenre megadja a választ azon kívül, hogy a pályán is kitesznek magukért a futballistáim.
A Kozármisleny tavaly a nagyon előkelő ötödik helyen végzett. Ezek után mik az idei elvárások?
A vezetők nagyon tisztán és józanul fogalmazták meg az idei célokat is. Egyértelműen a bajnokság legkisebb költségvetésű, és az egyik legfiatalabb átlagéletkorú csapata vagyunk. A cél a bennmaradás kiharcolása, illetve a játékosok építése. Nem lesz mindig így, de szeretnénk ezt hasonló közönségszórakoztató futballal elérni, mint azt az elmúlt hetekben is tettük.
Hogy élted meg, amikor a volt csapatodat, a Budapest Honvédot a Kozármislennyel 2-0-ra sikerült legyőzni?
Annak örültem a legjobban, amikor a meccs végén láttam az örömöt a játékosok és a stáb arcán, az egy visszajelzés, hogy az a meló, amit hétköznap beleteszünk, kifizetődik. Ráadásul egy jó hangulatú mérkőzésen sikerült elérnünk ezt a győzelmet, de ilyen volt utána a Vasas elleni, hazai meccsünk is. Nagyon büszke voltam a csapatra. Furcsa volt, mert a Honvéd elleni bajnokin olyan játékosok és stáb ellen meccseltem, akiket kedvelek, olyan klub ellen, ahol éveket eltöltöttem, és amelynek sokat köszönhetek.
Amikor két patinás csapatot, ráadásul két egymást követő hazai mérkőzésen le tudsz győzni, akkor az nagyon jó érzés és jó visszaigazolás a csapatnak.
Örülünk a jó kezdésnek, annak külön, hogy a visszajelzések alapján az elmúlt hetekben közönségszórakoztató meccseket játszunk, becsülettel megdolgoztak érte a srácok, de mindent a helyén kezelünk. Nem ülünk győzelem után lakodalmat, ahogy vereség után sincs halotti tor. Csináljuk a dolgunkat, és élvezzük, hogy ezt együtt tehetjük.
A tavalyi társgólkirályok csatáját Kirchner Krisztián nyerte 3-2-re Tóth Milán ellen. Edzőként melyik gólvágó lenne a választásod?
Szerencsére nem kell választanom, mert Kirci már nálunk játszik, és mellette is több nagyszerű támadónk van, akikről még fognak beszélni. Ezzel együtt szenzációs játékosnak tartom Milánt is.
Hogyan került Kirchner 31 évesen bombaformába?
Én csak arról tudok beszélni, amit most látok belőle. Fantasztikus futballista, de emberként is ugyanez mondható el róla. Ezt napról napra bizonyítja a pályán és az öltözőben egyaránt. Ráadásul, ami manapság kihalófélben van, nemcsak szeret, hanem egyenesen imád futballozni, zseniális érzékkel. De ami még ennél is fontosabb, hogy a csapatért játszik, vagy ahogy mi mondjuk, egymásért. De nem is szabad egyénekről beszélni, mert ez egy csapatsport, ahol minden mozaik fontos, hál’istennek nálunk is ez tapasztalható, hogy mindenki beleteszi a közösbe a saját tehetségét.
Milyen erőfelmérő lesz a Kecskemét elleni kupameccs?
Az évek óta az egyik legstabilabb NB I-es csapat fog jönni hozzánk, örülök, hogy velük találkozunk. A Kecskemétnél tudatos és jó szakmai munka folyik egy szimpatikus klubmodellel. Jó hír, hogy az elmúlt hetek után nemsokára ismét egy patinás csapattal mérkőzhetünk meg, gondolom, a szurkolóinknak hála ismét elképesztő hangulatban. De addig még van feladatunk, egyelőre azokra kell figyelni.
A szezon végén mivel lennél elégedett?
Amire szerződtem, és amiben megegyeztünk, azt szeretném elérni.
Örülnék, ha a bajnokság után is sokan beszélnének arról, amiről az elmúlt hetekben is, hogy ez a Kozármisleny mennyire közönségszórakoztató focit játszik.
De úgy is fogalmazhatnék, hogy értéket szeretnénk teremteni.
Fiatal, 40 éves edző vagy, tíz év múlva hol szeretnéd látni magad?
Egyelőre annyira élvezem a napi munkát a srácokkal, a meccseket, az edzéseket, az elemzéseket, azt, hogy fejleszthetjük a játékosokat, a csapatot, hogy csak erre figyelek. Szeretném megélni ezeket a pillanatokat közösen a srácokkal, ez motivál.
„Ezt a közeget még egy NB I-es klub kedvéért is nehezen hagynám el” – interjú az NB II gólvágójával
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
