"Dárdai Palinál nem tudsz jobbat mutatni; ezt a 35 éves ismeretséget nem lehet kitörölni; otthon perverzek a fizetések; Kispesten gyerekcsapatot irányítottam."
Bódog Tamás tavaly nyár óta a Hertha BSC másodedzője, és követi a Bundesliga II-be is Dárdai Pált. Az NB1.hu-nak adott interjújában a berlini problémákról és reményekről is beszélt, de szóba került a Dortmund elszalasztott bajnoki címe, Szoboszlai Dominik jövőképe és a berlini Dárdai család elismertsége is. A korábbi ötszörös válogatott védő egyúttal arról is beszélt, hogyan érezte magát annál a három NB I-es klubnál, ahol vezetőedzőként dolgozott, és elárulta, hogy adott esetben szívesen visszatérne-e Magyarországra.
Mennyire tölt fel, amikor hazatérsz Magyarországra?
Két napot Fonyódon töltöttünk a feleségemmel, most utaztunk el Pécsre, az apósom lesz 80 éves, ezért mindenképpen haza akartunk jönni. Jó hazatérni, csak most épp olyan az időjárás, hogy tíz napig szakad az eső Magyarországon. Pedig éppen fordítva szokott lenni, Németországra jellemző ilyenkor a rosszabb és hidegebb, mégis, most Mainzban van 27-28 fok, napsütés, itt meg esik az eső. Bízom benne, hogy azért lesz lehetőségem a Balatonon pihenni, horgászni. De ha szakad az eső, akkor is ki fogok ülni a partra. Elképesztően szép, amikor tiszta időben látható az északi part, és persze a napfelkelte, a naplemente.
A berlini drukkerek sajnos most a naplemente utáni időszakot tapasztalhatják meg, a Hertha ugyanis kiesett a Bundesligából. Hogyan reagáltak?
A kiesés soha nem öröm, de ez egy folyamat volt, aminek ez lett a vége.
Nem az utolsó két hónapon múlt a kiesés, hanem az igazolásokon. Az előző három-négy szezonban két-három ember nem a megfelelő játékosokat igazolta le, mentálisan nem voltak jók. A végén, amikor Dárdai Pali átvette a csapatot, már nehéz volt egy lejtmenetben lévő társaságot megállítani. De ami a jövő reménye, hogy vannak fiatal tehetségek, és közben bízhatunk abban, hogy a keretből sok embertől meg is tudunk szabadulni.
Utána pedig majd meglátjuk, hogyan alakul a csapat.
Dárdai Pál hat meccset kapott a hajrában. Reális célkitűzés volt a bennmaradás kivívása úgy, hogy a Bayern München otthonában is volt még meccsük a berlinieknek?
Minden meccset meg lehet nyerni. Amikor elkezdődik a bajnokság, nem úgy indulsz neki egyik mérkőzésnek sem, hogy te most ki akarsz kapni. Minden meccset meg akarsz nyerni, és minden mérkőzésen van esélyed, és ez most is így volt. Amikor Pali visszajött, lökést adott a csapatnak, mert az addig hiányzó agresszivitás rögtön megjelent a játékosokban. Nemcsak jó hangulattal, hanem a megfelelő keménységgel, őszinteséggel próbálta a játékosokat irányítani. Másképp játszottunk. Persze, a Bayern München ellen nem sok esélyünk volt, de ott is már összeszedettebben néztünk ki. Sajnos azonban az apró lehetőségeket nem tudtuk kihasználni. A Bochum ellen a 95. percben kaptunk gólt, így elmaradt a győzelem, de ez már annak volt a jele, hogy a csapat hitehagyott lett. Ha nem tudsz küzdeni a végéig, akkor az élet nem megjutalmaz, hanem pofán ver, hiszen azt érdemled, amit kapsz.
Már a menesztett vezetőedző Sandro Schwarz mellett is dolgoztál. Miben éreztél még változást a csapaton Dárdai érkezésével?
Palinál megvoltak fogalmazva azok az elvárások, feladatok, amit az egyénnek meg kellett csinálnia. Jobban néztünk ki. Előtte Sandro elképzelései alapján megpróbáltunk egy jó csapatot kialakítani, de a személyi döntések nem voltak szerencsések, rossz játékosokat cseréltünk el, eladtuk a belső védőket. Amit az előző edző akart játszatni, nem működött, változtatni nem tudott rajta. Utána teljesen egyértelmű volt, hogy váltani kell, ez egy kis reményt adott, de sajnos már nem voltunk olyan pozícióban, hogy a bennmaradás megvalósuljon.
Dárdai Pál nyilatkozta, a te feladatod lesz, hogy szögletekből, szabadrúgásokból a csapat kevesebb gólt kapjon, de többet rúgjon. Hiszen 23-at kapott, és mindössze egyet rúgott ilyen helyzetekből. Ebből mi valósult meg?
Sandróval együtt játszottam Mainzban négy évig, és amikor Berlinbe kerültem, ő előtte már együtt dolgozott egy másik pályaedzővel, illetve egy videoelemzővel, akiktől túlságosan nagy mértékben függött.
Ők ekkor kijelentették – Bundesliga I-ről beszélünk -, hogy a pontrúgások nem fontosak. Körülbelül ehhez mérten is végeztük el a pontrúgásokat és kaptuk a gólokat pontrúgásokból, ahogyan ezt ők lenyilatkozták: mi voltunk a pontrúgásokat a leggyengébben rúgó, és az abból a legtöbb gólt kapó csapat. Ezen mindenképpen változtatni kellett. Én ekkor már beleálltam abba, hogy ez így nem működhet, de nem a másodedző szava a döntő.
Javasolni lehet, de nem a tiéd az utolsó szó. Felszólaltam, mert nem tetszett, hogy a csapatot szó szerint lekicsinyítettük. Eladtunk két-három belső védőt, és helyettük nem hoztunk meghatározó belső védőket, csak olyanokat, akik már rokkantak voltak az ideérkezésüktől kezdve. Ez is meghatározta, hogy mennyire stabil a csapat a pontrúgásoknál. Ha megnézed, a Bréma ellen a 85., a Mainz ellen a 94., a Stuttgart ellen a 93., a Bochum ellen a 95. percben kaptunk gólt. Ennek az oka, hogy nem vagy elég magas és stabil. Egy alacsony csapattal – úgy, hogy nem is gyakorlod a pontrúgásokat rendesen – nem tudod felvenni a párharcokat. Nem mondom, hogy ez sokkal jobb lett az utolsó hat hétben, de azért tudtunk gólt rúgni, rendezettebbek lettünk, és jobban néztünk ki. De biztos, hogy ez a Bundesliga II-ben még hatványozottabban fog működni, mert ott a küzdés, a hozzáállás és az erő fog dominálni leginkább.
A lapok azt írták, még nincs meg a Hertha licence a másodosztályhoz. Azóta meglett?
Most még folyamatban van, és bízom benne, hogy a következő egy-két hét alatt rendeződni fog. Remélem, az új szponzor, a 777 a csapatot kisegíti ebből a helyzetből.
Mennyire volt egyértelmű, hogy maradtok a csapatnál a másodosztályban is? És hogy Dárdai Pállal együtt maradtok?
Pali a kinevezésekor úgy vállalta el a munkát, hogy mindenki tudta, nagyobb az esély arra, hogy a csapat kiessen a Bundesliga II-be. A vezetőség pedig azt kérte tőle, hogy építsen egy olyan csapatot, amelynek – kiesés esetén – reális esélye legyen majd a feljutásra. Az elmúlt időszakban inkább azért ment a hercehurca, mert Pali – ahogyan mondta is – nem volt biztos abban, hogy el fogja vállalni a munka folytatását, ha nincs meg a megfelelő keret, a megfelelő esély arra, hogy a Hertha visszakerülhessen. Ha ez nincs meg, akkor nem adja a nevét a csapathoz. De végül megegyeztek hál’ istennek, én pedig bízom abban, hogy az új szponzorral lesz lehetőségünk a keret szűkítése után arra, hogy új embereket igazoljunk, és beépítsük azokat a fiatalokat, akik a szezon végén bebizonyították, lehet rájuk számítani.
A mostani keret ezek szerint nem is lenne megfelelő egy eredményes másodosztályú szerepléshez?
A Bundesliga I-ben szerepelt játékosoknak él a szerződésük, maximum a fizetésük lesz alacsonyabb 30-40 százalékkal a másodosztályban. De ezek a futballisták, ha nem is mondtak csődöt, nagyon sok olyan játékos van közöttük, aki nekünk nem kell, mert nem tud megszakadni, mentálisan nem olyan, akire Palinak szüksége van. Ha máshová nem kellenek, akkor itt maradnak. A jövő szép feladata lesz, hogy ezektől a játékosoktól megszabadulva, egy új csapatot alakítsunk ki.
Elvárás az azonnali visszajutás?
Az lenne az ideális, de ha megnézzük a Hamburg példáját, ez nem olyan egyszerű. A cél a feljutás, de a többi 17 csapatnál is a minél jobb szereplés a cél.
Érezhető Berlinben, hogy szeretik a magyarokat?
Nekem nincs olyan érzésem, hogy engem kimondottan körbe rajonganának, és nem is hiányzik.
De Palival kapcsolatban lehet érezni, hogy ő egy olyan ikon játékosként és edzőként is, hogy a tekintélyével a klubot ki tudja rántani ebből a letargiából. Az utolsó mérkőzésen, Wolfsburgban a berlini szurkolók balhéztak, görögtüzeket gyújtottak, bedobálták a petárdákat, és egyedül Pali tudta őket kordában tartani, mert van tekintélye, van hitele.
Sok ember azt gondolta, hogy van hitele a klubon belül, de ők már nincsenek itt. Palinál nem tudsz jobbat, mást mutatni, aki régebb óta olyan teljesítményt tudott volna elérni a Herthával, mint ő.
Az mennyire segített nektek, hogy Pécsett csapattársak voltatok?
Az első meccsemen Pali apjával játszottam Pécsen, őt visszahívta Garami Józsi bá’, az ő utolsó meccse az én első meccsem volt. Azóta ismerem a családot, az esküvőjén ott voltam, pécsiek vagyunk, ismerjük egymást, egy csapatban játszottunk a válogatottban is. Ezt a 35 éves ismeretséget nem lehet kitörölni, ez azért összeköt két embert rendesen.
A Herthában futballozik Dárdai Márton. Ő milyen karakter, milyen játékos?
A mentalitása nagyon jó, de a Dárdai családban mindenkiben megvan a tűzön-vízen való átmenetel akarása. Marcinak még erősödnie kell. Jó mérkőzései voltak, de az egy-egy elleni párharcokban, a fejesekben van hova fejlődnie. De egy tehetséges, fiatal játékosról beszélünk, aki előtt szép jövő áll, és nem véletlenül van ott az U21-es német válogatottban. Ő volt az egyike azoknak, akiken igazán lehetett érezni a csalódást, amikor a csapat kiesett. Nagyon bántották a történtek.
Dárdai Márton emlékezetes bombagólja a Gladbach ellen:
Dárdai Bence most nyert U17-es Eb-t Magyarországon. Mit jelent szerinted ez a siker?
Azt, hogy mennyire becsülik az utánpótlás-játékosokat. Az U17-es Eb-aranyérem megszerzése után, másnap rendezték a Német Kupa döntőjét, ahol a játékosokat megtapsolták. Büszke mindenki rájuk, a Herthából pedig egyedül Bence volt kerettag.
Lipcsében is dolgoztál. Milyennek látod a mostani csapatot és a három magyar válogatott játékost?
A lipcsei történetnek én az elejétől kezdve a részese voltam, ott fejeződött be a számomra, amikor a Bundesliga II-be feljutottunk. A mostani edzővel, Marco Roséval öt évig együtt játszottam a Mainzban. A kapcsolat megvan, Berlin és Lipcse közel van egymáshoz, sűrűn járok át meccset nézni, szorítok nekik, és jólesik látni, hogy amit elkezdtünk felépíteni, az most ilyen szinten működik.
A legfőbb kérdés, ami a magyar szurkolókat érdekli: mi lesz Szoboszlai Dominikkal? Megy, marad? Menjen, maradjon?
Amikor ellenünk játszott, lehetett érezni, hogy a tehetség, ami benne van, zseniális. Gyorsan tud dönteni, harmonikus a mozgása, a labdavezetése, és olyan dolgokra képes, amelyekre más nem. Fizikailag is rendben van, és én úgy gondolom, a következő lépés Anglia lesz a számára, amit lehet, már most meg fog lépni. De szerintem jót tenne neki, ha egy évig még maradna a Lipcsében, hiszen a csapat eredményes, ott lesz a Bajnokok Ligájában is, és Dominik élvezi a bizalmat egy-két gyengébb meccs után is. Míg Angliában, hogy ha megveszik ennyi pénzért, akkor követelni fognak, hogy igenis mindig produkálj, és legyél meghatározó ember! De akkor sem féltem, ha már most elmegy, mert tényleg remek labdarúgó. Jó érzés látni a magyarokat Lipcsében, hogy meghatározó játékosok, bár sajnos most Gula (Gulácsi Péter – a szerk.) sérült.
Mekkora lehetőséget szalasztott el a Dortmund idén? A Bayern ugye 2-1-re nyert Kölnben, míg a Mainz 2-0-s vezetéséről csak 2-2-re tudta menteni hazai meccsét a Dortmund, így nem lett bajnok.
Amikor a Bayern hibázott, én is azt gondoltam, hogy a Dortmund nem fogja kiengedni az aranyat a kezéből. De beszéltem erről a mainziakkal – ugye én jelenleg is mainzi vagyok, és ott játszottam -, akik szerint olyan szinten meg volt bénulva a Dortmund már az elején, hogy ők is meglepődtek. A mainziak pedig vérszemet kaptak. A mainziakra akadtak ki a dortmundiak azért, hogy így küzdöttek, holott az ő kezükben volt a döntés. Csak egy normális meccsen le kellett volna hozniuk a győzelmet 85 ezer néző előtt, és a végén a mainzakra mondták, hogy gusztustalanok voltak, holott ők csak egy teljesen normális emberi magatartást mutattak azáltal, hogy küzdöttek sportszerűen, és nem adták meg magukat. A Bayern számára jobban indult a szezon, de a vége felé nekem már nem tetszettek annyira, és majdnem végzetes volt a visszaesésük.
A bajnokságot végül nem a Bayern nyerte meg, hanem a Dortmund bukta el. A nép már azt szerette volna, hogy ne megint a Bayern nyerjen, mert jó ideje csak a bajorok nyernek. Az emberek pedig nem azt akarták, hogy a Dortmund nyerjen, inkább azt, hogy végre ne a Bayern.
A Mainznál játékosmegfigyelő voltál a berlini munka előtt, végül miért döntöttél úgy, hogy nem maradsz a korábbi csapatodnál?
Mainzban megkérdezték, lenne-e kedvem az első csapat számára játékosokat feltérképeznem, Portugáliát kaptam meg, illetve Hollandiában is voltam egy-két utánpótlás-mérkőzésen. De abszolút érdekes volt ez a három hónap. Megnéztem mintegy 30 portugál bajnokit, és egy olyan országba jutottam el, olyan mérkőzéseket láttam, amelyek eddig kimaradtak az életemből. A kapcsolatot közben is tartottam olyan kollégákkal, mint Klopp, Rose vagy Sandro Schwarz, és mivel jött egy lehetőség Berlinből, úgy gondoltam, nem egy hátrányos dolog, ha a Bundesligában pályaedzőként dolgozom. Maradhattam volna Mainzban, de edzőként képzelem el az életemet, de ettől függetlenül nagyszerű élmény volt játékosmegfigyelőként dolgozni.
Milyen érzésekkel gondolsz vissza a magyarországi edzősködéseidre?
Magyarországon furcsák a körülmények, furcsák a viszonyok. Egyértelmű, hogy a 12 csapatos bajnokságban nagyon nagy a nyomás rajtad, az elejétől fogva nagyon gyorsan oda tudsz kerülni a kieső helyekre. Talán szerencsésebb lenne, ha csak egy kieső lenne, és az utolsó előtti osztályozót játszana. De nem nekem kell megmondani a tutit, vannak, akik ezt eldöntik.
Diósgyőr, Kisvárda, Honvéd. Hogyan értékelnéd a veled elért eredményeket?
Amikor Diósgyőrbe kerültem, az eleje jól működött, megmentettük a csapatot, bennmaradtunk. A második évünk jól indult, de a tulajdonossal nem voltam jó viszonyban, ő úgy gondolta, hogy váltani kell, pedig soha nem voltunk kieső helyen. Kisvárdán Dajka Lacitól egy szétesett csapatot vettem át, amely az utolsó öt mérkőzéséből ötöt elveszített, utána sikerült a bennmaradás, még ha kínkeservesen is. A Honvéd egy speciális és fájó eset számomra is, mert félrecsúszott a történet. A covid alatt 17-18 fiatalt kellett kipróbálnom, ami nem hátrány, mert szívesen dolgoztam velük, és tudtam, úgy forgathatom, úgy hajlíthatom őket, ahogyan akarom. Ezek a tehetségek most kezdenek beérni, Kerezsi Zalán, Benczenleitner Barna, Kocsis Dominik – ők ebben az évben kezdtek el jobban játszani, de nálam már két és fél évvel ezelőtti is játszottak, amikor még gyerekek voltak. Azzal a csapattal úgy, ahogy helytálltam, de nem lehetett jobb eredményt elérni gyerekcsapattal felnőttcsapatok ellen. Amit viszont mindenképp kiemelnék, hogy a fiatalok rendkívül jó hozzáállással dolgoztak, nagyon élveztem velük a munkát.
A másik ok, ami a legnagyobb hibám volt, hogy belementem abba, mellém tegyenek két olyan pályaedzőt, akik előtte vitték a csapatot. Amikor odakerültem, ők vitték a csapatot, és sértett emberek voltak, akik nem velem dolgoztak, hanem ellenem. Utána kezdett a helyzet normalizálódni egy kicsit, amikor változtattunk az edzői stáb összetételén.
Klausz Laci odakerült mellém, és a bizalmi emberem lett. Addig nem éreztem azt a bizalmat, aminek meg kellett volna lennie.
Korábbi csapataid közül idén az egyik feljutott, a másik kiesett, a harmadik pedig a középmezőnyben végzett. Hogy tetszett, amit tőlük láttál?
A Kisvárda abszolút rendben van még így is, hogy végül hatodik lett. Amit Révész Attila csinál, az eredményes és jó, a csapat kihozza magából a maximumot. Örülök a Diósgyőrnek, hogy feljutott, mert annak a szurkolói bázisnak, a stadionnak egy NB I-es csapatra van szüksége. A Honvéd kiesése miatt mondanám, hogy sajnálom a szurkolókat, de évek óta küzd a csapat, hogy egyszer így, egyszer úgy, mindenféle elképzelés előkerül, vég nélküli kapkodás a jellemző. Sajnálom, de a hibasorozat után, amelyet elkövettek, törvényszerű volt, hogy ide fognak kerülni.
Lenne még kedved valaha az NB I-be visszatérni?
Abszolút, én örömmel dolgoztam és jól éreztem magam. Az, hogy eredménytelenebb időszakok is voltak, mindig benne van egy edző életében, de szerettem mindhárom csapatomnál dolgozni.
Jó nézni, hogy a magyar labdarúgás is fejlődik, és a válogatottat nézzük, ott voltam Lipcsében is, amikor a válogatott ott játszott. A fejlődés kézzel fogható azóta, hogy elkezdték a stadionokat építeni, és a kormány egy kicsit a labdarúgás hóna alá nyúlt.
Mennyiben különbözik a német- és a magyar bajnokságban tapasztalható futballhangulat egy edző szemével?
A mostani egy rossz éve volt a Herthának, kiestünk a Bundesliga I-ből. De ez az év volt az, amikor az utóbbi 40 évben a legnagyobb volt a nézőszám. Az utolsó tíz fordulóban végig kieső helyen álltunk, mégis produkáltunk 72 ezres nézőszámokat a hajrában, a Bochum vagy a Stuttgart ellen például. A támogatás, a lelkesedés megvan. A németek szeretik a labdarúgást, a legnépszerűbb sport, és ez így is fog maradni, mert a következő Eb-t Németország rendezi. Népszerű a foci, annak ellenére, hogy a németek válogatott szinten most nem teljesítenek jól, nem az a világhatalom a csapat, mint amilyen volt, van egy kis hullámvölgy. De az a precizitás és hozzáállás, az a rendezettség, fegyelem, ami ott van, biztos vagyok benne, hogy feljogosítja a német futballt arra, hogy megtegye a következő lépést.
Hogy látod, külföldön a magyar válogatottat már versenyképesnek tartják?
Ha megnézzük az eredményeket, az alapján egyértelműen. A gond inkább a magyar bajnokság erősségével van. A válogatott a külföldön futballozókra épül, és a magyar bajnokságnak kellene olyan színvonalat elérnie, hogy akik itt játszanak, azok is szem elé tudjanak kerülni, többen tudjanak külföldre kerülni. Már ha van rá igény, ha a játékosok ki akarnak kerülni. Mert sokszor érzem úgy, nem is feltétlenül az a cél, hogy nagyobb energiaráfordítással, szenvedve, küzdve kijussanak külföldre, hiszen az nehezebb a játékosnak.
Talán, mert túl jók a fizetések az NB I-ben?
Most ezt nem akartam mondani, de ár-érték arányban ez perverz, miközben a bajnokság színvonala nem fejlődik. A válogatottat pedig a légiósok viszik a hátukon.
Akkor ilyen szempontból a lipcsei trióra, Sallai Rolandra, Schäfer Andrásra büszkék lehetünk?
Abszolút. De Schäfert sajnálom, szenzációs, hogy kikerült a Bundesligába, mert ki akart jönni. Benne megvan a tűz, az akarat, de aztán megsérült egyszer-kétszer-háromszor. Beszéltem vele a Hertha-meccs előtt, ellenünk sérült rá a talpára az első félidőben. Bízom benne, hogy mihamarabb felépül. De ami örömteli és fontos, hogy a Bundesligában játszó magyarok mindannyian meghatározó szerepet töltenek be a csapatukban.
