Tanyi Barnabás a télen szintet lépett, hiszen a szlovén harmadosztályból az élvonalba igazolt.
Tanyi Barnabás január 23-án ünnepelte a 21. születésnapját, ám fiatal kora ellenére már több futballkultúrába belekóstolhatott. A támadó karrierje Debrecenben kezdődött, aztán családjával az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Az USA-ban hét éven keresztül pallérozódott, majd tavaly ősszel Szlovéniába igazolt. A Brezice együttesében ipari mennyiségben termelte a gólokat, így nem okozott meglepetést, hogy télen lecsapott rá az NK Aluminij. Tanyi az NB1.hu-nak adott interjúban a szlovén bajnokság színvonaláról, amerikai tapasztalatokról és pályafutása következő lépcsőfokáról is beszélt.
– Tavaly ősszel elfogadtad a szlovén harmadosztályú Brezice ajánlatát. Hogy jött ez a lehetőség?
– Sajnos a Detroitban kevés játéklehetőséget kaptam, emiatt mindenképpen váltani akartam. Az ügynököm vette fel a kapcsolatot a klubbal, küldött rólam felvételeket a vezetőségnek. A látottak felkeltették az elöljárók érdeklődését, ezért próbajátékra hívtak. Szerencsére az edzéseken sikerült meggyőznöm a szakmai stábot, így szerződtettek.
– Megháláltad a bizalmat, ugyanis tizenkilenc gólt szereztél a szezon első felében. A remek teljesítményednek köszönhetően télen a szlovén élvonalban érdekelt NK Aluminij lecsapott rád. Nem tartottál attól, hogy ez túl nagy ugrás lesz?
– Izgatott voltam, de nem féltem, mivel bíztam magamban. Azt éreztem, hogy készen állok erre a lépésre. Mindenki kedvesen fogadott, így a beilleszkedés könnyen ment. Ezzel egyébként az előző együttesnél sem adódott gondom, mivel a szlovén emberek nagyon befogadóak. A vezetőedző eleinte még kereste azt a posztot, ahol leginkább a csapat hasznára lehetek. Végül úgy döntött, hogy bal oldali támadóként számít rám. Kifogástalan körülmények között dolgozhatunk, négy füves és egy műfüves edzőpályánk van. A tréningeken sokat gyakoroljuk a különböző taktikai elemeket, emellett erőnléti edző is foglalkozik velünk.
– A bajnokságot tíz gárda alkotja, ti jelenleg az osztályozót érő kilencedik helyen álltok. Milyen cél lebeg a szemetek előtt?
– Egyértelműen a bennmaradás a célunk. Pozitív szemléletű emberek vannak a csapatnál, így biztos vagyok benne, hogy megőrizzük az élvonalbeli tagságunkat. Alacsony átlagéletkorú keretünk van, a legidősebb játékosunk is csak 27 éves. Olykor azért érezhető, hogy jó lenne, ha akadna egy-két rutinosabb húzóemberünk, ám a fiatalságnak is van előnye, hiszen minden meccsen igyekszünk nagy tempót diktálni.
– A kiesés elől menekülő alakulatoknál gyakran túlzottan is a stabilitásra törekednek. Ti mennyire mertek kockáztatni?
– Nálunk is a stabil védekezés az alap, ebből pedig próbálunk kontrákat vezetni. Posztomból kifolyólag nyilván jobban örülnék, ha nagyobb hangsúlyt fektetnénk a támadásra, de a kontráknál a gyorsaságomat kamatoztathatom. Nem ért meglepetésként, hogy a csapat ilyen taktikát alkalmaz, ezt már akkor vázolták nekem, amikor felvették velem a kapcsolatot.
– Az NK Aluminij a kicsit több mint 1000 lakossal rendelkező Kidricevo város csapata. Gondolom, sok szórakozási lehetőség nincs ott.
– Valóban nem pezseg itt az élet, ám ezt nem bánom, ugyanis csak a futballra összpontosítok. A klubnak van egy apartmanja, ebben élek két csapattársammal. Anyukámmal van a legjobb viszonyom, de ő Amerikában él, ezért évente csak kétszer találkozunk. Azért nem érzem magam egyedül, mivel a Magyarországon élő rokonaim meglátogathatnak, továbbá testvéremet télen leigazolta legutóbbi csapatom, a Brezice.
– Akkor ezek szerint bátyád ott folytathatja, ahol te abbahagytad.
– Amikor bejelentettem az edzőmnek télen, hogy távozom, akkor felvetette, hogy Benedekkel akarnak pótolni. Először azt hittem, hogy viccel, de komolyan gondolta. Szerencsére a tesóm megragadta az esélyt, és remek teljesítményt nyújt, büszke vagyok rá.
– Eddig háromszor szerepeltél a szlovén élvonalban. Mik a tapasztalataid a pontvadászatról?
– Nagy iram jellemzi a bajnokságot, emellett szoros a versenyfutás, gyakorlatilag bárki megverhet bárkit, ezt támasztja alá, hogy a csapatom az ősszel legyőzte a Celjét, amely jelenleg az első helyen áll. Azt érzem, hogy Szlovéniában is sokat tesznek azért, hogy még jobb minőségű legyen a futball.
– Szlovénia előtt hosszabb időt töltöttél az Amerikai Egyesült Államokban. Mivel gazdagodtál a tengerentúlon?
– Elsősorban a mentalitásom változott. Az amerikai emberek pozitív szemléletűek és keményen dolgoznak, ezeket a tulajdonságokat pedig én is elsajátítottam. Egyébként az USA-ban a fizikai felkészítés volt a fókuszban, a taktikára kevesebb figyelmet fordítottak.
– A labdarúgással Debrecenben ismerkedtél meg. Követed a DVSC összecsapásait?
– Ha van időm, mindig megnézem a Loki meccseit. Korábbi csapattársaim közül Bényei Ágostonnal sokat beszélgetek, ő 2022-ben igazolt a DVSC-től a Diósgyőrhöz. Mellette még pár sráccal tartom a kapcsolatot.
– A beszélgetés során kiderült, hogy motivált vagy. A karrieredben mi lehet a következő lépés?
– Szeretnék pár éven belül újra szintet lépni, a holland bajnokság jó ugródeszka lehetne. Minden játékosnak az az álma, hogy valamelyik topligába kerüljön, természetesen ebből a szempontból én sem vagyok kivétel. A Dortmund és a Barcelona a két kedvenc külföldi csapatom, így nagyon örülnék, ha a Bundesligába vagy a La Ligába eljutnék. Nyilván akkor sem dőlne össze a világ, ha a Premier League-ben szerepelhetnék. A viccet félretéve tisztában vagyok azzal, hogy sokat kell dolgoznom azért, hogy az álomból valóság legyen. A magyar futballistáknak jó példa lehet Szoboszlai Dominik. Sok cikket olvastam róla, tudom, hogy fiatalként mennyit tett azért, hogy most ilyen szinten legyen.
– Közeleg az Európa-bajnokság. Szerinted mire lesz képes a magyar válogatott Németországban?
– Bizakodva várom a tornát, reális esélyt látok arra, hogy továbbjutunk a csoportból. Szerencsére már egyre többen szerepelnek nívós bajnokságokban, ez mindenképpen előnyt jelent. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Marco Rossi személyében egy nagyszerű szövetségi kapitányunk van.
– Arra látsz esélyt, hogy egyszer válogatott meghívót kapsz?
– Ezért dolgozom nap mint nap. Csak akkor lesz erre esélyem, ha több játékpercet kapok, és a lehetőséget pedig jó játékkal hálálom meg a klubomban. Magasan van a léc jelenleg a magyar válogatottnál, nehéz bekerülni a csapatba. Mindig libabőrös vagyok, ha eszembe jut a nemzeti együttes. El sem tudom képzelni azt, hogy mit tennék, ha megkapnám a meghívót.
