Irigykedik-e Harry Kane a Debrecen trófeahalmozó kapusára? Interjú Verpecz Istvánnal.
Verpecz István három NB I-es aranyat és négy Magyar Kupa-címet is begyűjtött korábban a Debrecennel, most Nagykanizsán lett kapus és kapusedző az NB III-ban. A 37 éves játékos a Szombathelyen megélt szörnyű hat hónapról, a múltbeli sikereiről, a Paks keserédes elmúlt heteiről és Bódi Ádám furcsa debreceni távozásáról is őszintén beszélt az NB1.hu-nak adott interjújában.
Harminchét évesen Nagykanizsára igazoltál, hogy jött a megkeresés?
Szombathely környékén szerettem volna maradni, a Nagykanizsa megkeresett és nagyon szimpatikus jövőképet vázolt fel. Első számú kapusként számít rám a klub, ráadásul elkezdhetem a kapusedzősködést is.
Inkább már kapusedző leszel, vagy még kapus?
Inkább még kapus, de az edzéseket én koordinálom, megvan az elképzelésem, metódusom, tudom, mi az, amit a jövőben is szeretnék tanítani.
Tudom, mi az, ami nekem jó volt kapusként, miközben már most nagyon élvezem az edzősködést.
Milyen kapusokkal vagy körülvéve?
Mészáros Dávid személyében új kapus érkezett Nagykanizsára, 25 éves, végigvédte az NB III-as szezont, rendkívül motivált. Egy nagyon jó labdarúgóról beszélhetünk, a feladatom, hogy minél többet fejlődjön a kezeim alatt. Nagyon élvezném az edzősködést főállásban csinálni, de egy kicsit még játszani szerettem volna.
Megtörténhet év közben, hogy úgy döntesz, olyan jó formában van a tanítványod, hogy őt ajánlod inkább első számú kapusnak egy mérkőzés előtt?
Csapatjátékos voltam és vagyok, így természetesen a csapat érdekei az elsők. Jó állapotban vagyok, elkerültek mostanáig a sérülések, de ami az előző szezonban történt, még nem múlt el nyomtalanul. Ugyanakkor a mostaninál is még jobb állapotba tudok kerülni. A felkészülési meccseim is jól sikerültek, még magasabb szinten is védhetnék, de most ez is nagyon fontos volt, hogy közel maradhassak Szombathelyhez, ahol már négy éve élünk.
Nagykanizsára végül egyedül igazoltál a Haladástól?
Nem jött más, sokan az NB II-be, sőt, NB I-be távoztak. Én 37 évesen tényleg a közelben szerettem volna maradni, ezért kapóra jött ez a lehetőség. Számomra ez most így tökéletes. Azt gondolom, mehettem volna még NB II-be is, de nem szerettünk volna elmenni az ország másik végére.
Említetted, hogy az előző szezonban történtek nem múltak el nyomtalanul. Hogy élted meg a Haladás kálváriáját?
Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen klub ilyen helyzetbe kerülhet. Más nehézségeim is voltak, de nem szeretnék kifogásokat keresni, ezek tények. Az akkori edzőtől nem igazán kaptam szerepet, de ezt már lezártnak tekintem.
De természetesen végigdolgoztam azt az évet is, csak nagyon rossz volt, hogy ilyen amatőrizmus uralkodott a klubnál, nem ezt érdemelte volna a Haladás. Ez eléggé megviselt mindenkit, aki ott volt.
Akkor maradtál volna, ha tudod, hogy végül összejön az NB III-as indulás a Haladásnak?
Ha fixen hamarabb összejön, akkor valószínűleg maradtam volna, és nemcsak én, hanem további játékosok is. De ahogyan megkaptam a nagykanizsai lehetőséget, nem akartam már várni. Lassan már fél éve nem kaptam fizetést, családom van, ezért el kellett fogadnom az ajánlatot. Nem szerettem volna várni, ráadásul az új klubom vezetői mindent megtesznek értem, segítenek az ingázásban, így továbbra is Szombathelyen tudunk életvitelszerűen élni, ami nagyon fontos volt számomra. Nem akartam megkockáztatni, hogy ebből kicsússzak, így el is fogadtam az ajánlatot.
Meddig tervezed még a játékot?
Nem gondolkoztam még ezen, hogy egy-két, vagy négy-öt évig futballozzak, de fizikálisan jó állapotban vagyok. A Halinál az elmúlt négy évben szerintem minden edzést teljesítettem. Azért is vagyok ennyire jó állapotban, mert sportszerűen éltem, és mindent megtettem a futballért.
Szombathelyen a szurkolókkal együtt vérzett a szívetek?
Nagyon. Plusz egy évig még érvényes volt a szerződésem, és ha nincs a hercehurca, akkor még mindig az NB II-es Haladásnál vagyok. Tavaly ilyenkor nem gondoltuk volna, hogy ez megtörténhet. Nagyon méltatlan volt az egész a szurkolókhoz és minden csapattaghoz. Elképesztő, hogy tönkrement a klub, miközben minket hitegettek, hogy megkapjuk a pénzünket, aztán nem kaptuk meg, pedig a munkát elvégeztük őszintén.
Hogy tudtál fél évig fizetés nélkül élni?
Ez mindenkinek nehézséget jelent, bármennyit rakott korábban félre, mert az embernek van tartaléka. De amikor albérletet fizetsz és élsz, akkor nem csinálhatod meg, hogy felállsz, és elmész máshová dolgozni, mert a munkaszerződés alapján azt kell tenned, amit a klubod mond. A klubod, amely viszont nem teljesítette a szerződésben rögzítetteket. Mi nem tehettük meg, hogy egy hónapra leállunk a munkával, hiszen akkor nem megfelelő formában készülhettünk volna a majdani új csapatunkhoz. Közben kellett magadra költeni, étkezés, vitaminok, így ez egy full mínuszos év volt. Hiába raktam félre valamennyit a karrierem során, ez a fél év azért sokat elvett.
De én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert vannak, akiknek az albérletüket le kellett mondaniuk, volt, aki egyik napról a másikra élt, ami nagyon elszomorító. Ez már nem a futballról szólt sajnos. Katasztrófa.
De most Nagykanizsán már csak a focira kell koncentrálnom.
Jogi útra tereltétek az ügyet?
Megtettük a megfelelő jogi lépéseket több volt játékostársammal, nem mondunk le a tartozásról, várjuk a fejleményeket, hogy mi lesz ebből.
Mennyire nehéz az ingázás?
Száz kilométerre van Nagykanizsa, de Zalaegerszegig kell csak egyedül mennem, mert onnan a játékostársakkal együtt utazunk Nagykanizsára. Azt csinálom, amit szeretek, így abszolút nem fárasztó ennyit megtenni a futballért.
Kilencvenkilenc NB I-es meccsed van, nem sajnálod, hogy nincs meg a száz?
Nem, mert sokaknak viszont nincsen három NB I-es bajnoki címe és négy Magyar Kupa-győzelme, én viszont ezekkel is büszkélkedhetek. Lehetett volna nagyobb szám a 99-nél, de Debrecenben egy olyan helyen futballoztam, ahol az NB I mellett a Ligakupában, Magyar Kupában és nemzetközi meccseken is védhettem. Kettő, akár három stabil, jó kapusra mindig szüksége volt a csapatnak, mivel több fronton harcolt. Próbáltam kihozni a maximumot, bárcsak lenne még lehetőségem századszor is védeni az NB I-ben, de igyekszem reálisan látni a dolgokat.
Már-már Harry Kane is irigykedhet rád, hiszen neki – a német Szuperkupát leszámítva – egyetlen trófeája sincsen?
Inkább én irigykedem rá, mert egy topbajnokságban játszik. Játszottam én is az Európa-ligában, BL-selejtezőben, de ő azért olyan bajnokságokban futballozott, amelyekre én lehetek irigy. Klasszis játékos megannyi sikerrel, óriási munkát tett abba, hogy a világ legjobb góllövői között emlegessék, még ha ez nem is párosul sok kupával.
Nemcsak te váltottál klubot, hanem a korábbi csapattársad, Bódi Ádám is. Követted az ügyét, ahogyan Debrecenben Kazincbarcikába igazolt?
Természetesen a volt csapataimat követem, beszéltem is Ádámmal, egy-két szurkolóval is. Nem tudom, mi az igazság a történetben, nem is szeretnék állást foglalni, de sajnálom, hogy el kellett jönnie Debrecenből. Varga Józsefet – aki szintén a jó barátom – ugyanígy. Nekik sem lehetett egyszerű, mint ahogy nekem sem volt az annak idején, amikor el kellett jönnöm. Az akkor nagyon fájt, nekik is most ez, gondolom. A különbség, hogy akkor én magam döntöttem úgy, hogy elhagyom a Lokit. Két nagyon jó játékosról van szó, kívánom nekik, hogy még élvezzék a focit nagyon sokáig, ha nem Debrecenben, akkor Kazincbarcikán. A szurkolók nagy szeretettel fogadták őket, biztosan jó dolguk lesz az új csapatukban. Sok közös sikert értünk el Debrecenben, nagyon összetartó volt az a társaság, edzések után is sokat találkoztunk, ezért is voltunk annak idején annyira sikeresek.
A Paks is a volt csapatod, mire gondoltál, amikor láttad, ahogyan megszerzik a bajnoki ezüstöt és a kupaaranyat, aztán pedig könnyedén kiesnek az Európa Ligából?
Sajnáltam a csapatot, persze, mert tudom, Haraszti Zsolt ügyvezetőnek régi vágya volt, hogy nemzetközi mérkőzésen szerepeljen a csapat. Ezért tematikusan építkezve, évről évre fejlődve, nagyon jó játékosokat igazolva egy családias közeggel felépítette a csapatot. Sajnáltam ezt a mérkőzést, a nemzetközi porond más kategória.
Biztosan tanultak belőle, hiszen amit lehetett, minden hibát elkövettek. A visszavágón azért már lehetett látni, hogy egy másik Paks volt a pályán, de az első mérkőzésen összeszedett hátrányt már nem lehetett ledolgozni.
De a Konferencia-ligában a ciprusi ellenfél, az AEK Larnaca ellen még lehet javítani. A Paks a nagyon jó stábjával és játékosaival ezzel együtt is büszke lehet arra, amit elért. Lassan az elmúlt 20 évben nem esett ki az NB I-ből, amit nem sok csapat mondhat el magáról ebben a 12 csapatos bajnokságban.
A Wikipédia-oldaladon olvasható, hogy Csank János Diósgyőrben nem favorizálta a fiatalok szerepeltetését. Akkor te voltál a fiatal, hogy emlékszel vissza erre?
Csank János a rutinos játékosokban bízott, ez természetes, és akkor, 2006-ban nem dobhattál be Diósgyőrön fiatalokat, amikor sokat megélt játékosok szerepeltek a keretben. Kapusposzton Szalma Pali nagyon jó volt, illetve Kövesfalvi Pista is ott védett még, amikor odakerültem. Nem is reménykedtem abban, hogy én ott egy-egy mérkőzésen bekerülhetek, mert nem voltam rá felkészülve. Sok minden hiányzott még belőlem, de Veréb Gyuri bácsi nagyon sokat foglalkozott velem, csakúgy, mint Kövesfalvi, aki ma már a válogatottnál kapusedző.
Ők ketten megváltoztatták a futballról akkor alkotott szemléletemet, és nagyon komolyan észbe kaptam, amikor Kavics 37 évesen, a 40 fokban fekete overállban úgy edzett, mint egy 18 éves. Ő számomra egy olyan bálvány volt, akire a mai napig felnézek.
Te is most fekete overálban, 40 fokban mutatsz példát a fiataloknak?
Fekete overálban nem, mert rövid nadrágban készülők, de nem spórolok, sosem voltam az a fajta, aki nem szeretett edzeni. Mindig is a kemény munkában hittem, hogy el kell végezni, abból lehet valami. És éppen az említett kapusok voltak azok, akik ezt belém nevelték, ezért, ha nem megy edzésen egy gyakorlat, egy helyett kérek hat-hét labdát, és újracsinálom. Ha valami nem úgy sikerül, megkérdem a társamat, hogy rúgjon még kettőt. A hozzáállásom nem változott. Nem vagyok az a fajta, aki azt mondja, öreg vagyok, nekem már nem úgy kell. Igenis úgy kell! Lehet, nem úgy kelek fel, mint 20 évesen, de amikor bemelegszem, simán tudom hozni a megfelelő szintet, még az NB II-t is simán tudnám hozni. De most ez már nem arról szól, hogy a karrieremet kergessen, hiszen családom van, velük is kell beszélni, hogy hol érzik jól magukat.
Az idény végén mivel lennél elégedett?
Ha lenne egy sikeres szezonunk, én is jól tudnék teljesíteni, és a tabella elejére odaérnénk. Nem tudom még annyira, hogy a bajnokság csapatai milyen játékerőt képviselnek, de nagyjából leszűrtem, mit várhatok a társaktól. NB III-as szinten nincsen rossz csapatunk, de latolgatásokba nem mennék bele. A csapat ugyanakkor évek óta az élbolyban végzett. Nyerjük meg az első mérkőzést, aztán, utána lehet beszélgetni a továbbiakról. Kíváncsian várom a szezont!
(Az interjú a nyitó forduló előtt készült, a Nagykanizsa az első meccsén 2-0-ra nyert Siófokon. Verpecz István végigvédte a találkozót.)
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
