Interjú Tamás Márkkal.
Csapatot váltott Tamás Márk, aki a romániai Sepsi OSK-tól az azerbajdzsáni Neftcsi Bakuhoz szerződött. Az egyszeres válogatott védő tiszta vizet öntött a pohárba viharos távozása kapcsán, beszélt az azeri álmatlanságról, és elárulta azt is, hogyan szúrta ki őt új trénere, Adrian Mutu.
Amikor megjelentek az első hírek arról, hogy a Sepsinél nem biztos a jövőd, nem tűnt úgy, hogy ilyen hamar rendeződni fog a sorsod. Azóta már Bakuban vagy. Mi történt ebben a pár napban?
Hamar megoldódott a dolog, hiszen kivásároltak a szerződésemből. Ha szerződést kellett volna bontani, az bonyolultabb lett volna, de erről nem volt szó. Engem az elejétől érdekelt a lehetőség, a klubok pedig gyorsan lezongorázták az anyagiakat, rajtam pedig onnantól már nem múlt a dolog.
Annyiban mégiscsak volt szó szerződésbontásról, hogy a Sepsi OSK így kommunikálta az elválást, és a magyar sajtóban is így jelent meg. Mi történt valójában?
Feketén-fehéren ott volt a szerződésemben a kivásárlási áram, amit ha egy csapat megad értem, és átmegyek az orvosin, akkor életbe is lép. Semmiképp nem szerettem volna szerződést bontani, mert akkor könnyen egy egész nyaras sztori lehetett volna a csapatkeresés, ezt el akartam kerülni. A Neftcsi megadta azt a pénzt, amit kértek értem, az üzlet létrejött, a Sepsi viszont a saját oldalán úgy jelentette meg, hogy közös megegyezéssel szerződésbontás történt, miközben én éppen az orvosi vizsgálatra tartottam.
Diószegi László klubelnök a román sajtóban azt is nyilatkozta, hogy bejelentetted a távozási szándékodat, majd nem akartál edzeni. Így volt?
Egyetlen alkalom volt, amikor nem a társakkal, hanem a kondiban edzettem. Akkor már folytak a tárgyalások, nem akartam véletlen se megsérülni, illetve azt sem, hogy fejben esetleg máshol legyek, miközben a csapattal edzek. Ezt egyeztettem az edzővel is, így úgy érzem, hogy erősen kisarkítva jelent meg ez a történet. Bennem nincs sértettség, tovább léptem, szerintem ez az egész felhajtás nem lett volna, ha jobban kommunikálják le a történteket.
Diószegi az első azeri ajánlatot, 100 ezer eurót nevetséges összegnek nevezte. Mennyivel kellett mélyebben zsebbe nyúlnia a Bakunak? Az elnök 200-300 ezer eurós kivásárlási árakkal példálózott…
Ez helytálló, valahol a kettő között volt a végleges ár, amit fizettek értem.
A gazdag keleti országokba szerződő játékosokra gyakran rásütik, hogy a pénzért mennek. Anyagilag mekkora az előrelépés?
Persze, mindig ezt mondják, de elég megnézni a Qarabag csapatát, amelyet már nem nagyon kell bemutatni azoknak, akik követik az európai focit. Itt most egy nagy projekt épül, a cél, hogy az ő kihívóik legyünk. Ez szimpatikus volt, és minden egyéb téren is tetszettek a lehetőségek, amiket felvázoltak, így úgy gondoltam, miért ne próbáljam ki magam itt is.
Milyenek voltak az első napok az országban?
Teljesen egyedi, nagyon modern a város, tele felhőkarcolókkal, néha tátott szájjal nézek, hogy milyen épületek vannak. A legfurcsább az időjárás, de erre a többiek azt mondták, hogy mindenkinek kell öt-hat nap az átállásra. Meleg van, de nem a 35 fok a vészes, hanem az 50% körüli páratartalom. Edzés közben néha olyan, mintha egy szaunában lennél, egy edzésen 3-4 kiló le is jön rólam víz formájában, emiatt a táplálkozásra is oda kell figyelni. A legnehezebb egyelőre az elalvás, az hajnal 3 előtt eddig még nem nagyon sikerült nekem. De erre is felkészítettek a társak, mondták, hogy Bakuban ilyen a légkör, sok játékos tablettát szed, hogy hamar el tudjon aludni.
Adrian Mutu vezetőedző mit mondott, miért rád volt szüksége?
Tavaly volt jó pár meccsünk a csapata (FC Rapid Bukarest – a szerk.) ellen a román bajnokságban, ott kaphatott rólam egy képet, hogy milyen játékos vagyok. Azt mondta, én voltam az első számú terve a bal lábas belső védő pozícióba, jobb lábasnak pedig megvette a klub a brazil Yuri Matiast szintén Romániából, a CFR-től.
Milyenek róla az első emberi benyomásaid? Szóba került a magyar-román rivalizálás? Tudja, hogy őt kevesen szívlelik nálunk?
Odáig még nem jutottunk, hogy őt mennyire szeretik Magyarországon, vagy engem Romániában ( – nevet), de emberileg egyelőre csupa pozitív élményem van vele. Szigorú edző, amit kér, azt be is tartatja. Nagyon intenzív edzéseket tart, sokat vár el tőlünk tréningeken is. Jók a benyomások, tiszta, mit kér tőlünk, és a csapat játéka is alakul, úgyhogy egyelőre nagyon szimpatikus és jó előjel a csütörtöki Konferencialiga-selejtezőnkre.
Ott már számítanak, számíthatnak rád?
Azerbajdzsánban már regisztrált a csapat, az Ekl-meccs előnapján pedig lehet még majd cserélni a keretben. Biztosat még nem tudok, de bízom benne, hogy ott leszek a keretben.
Van realitása a főtáblára jutásnak? A Neftcsi tapasztalt részvevője a kupaselejtezőknek, főtáblán viszont csak 2012-ben, az Európa-ligában jártak.
A Konferencialigában különösen nehéz ezt megmondani, hiszen rengeteg meglepetés történik. Meccsről meccsre megyünk neki a dolognak, mindig az előttünk álló kihívásra koncentrálunk. A Zeljeznicsar elleni párharc győztese a Besiktassal játszik majd, így ebben a sorozatban is komoly feladat a főtáblára kerülés. Titkon azért reménykedem benne, hogy legalább a playoffig eljutunk.
És hazai fronton mik a kilátások? Tavaly Budapesten a Fradi is megtapasztalhatta, hogy a Qarabag nem könnyű falat. Mik az esélyek?
Az azeri bajnokságban négyszer játszanak egymás ellen a csapatok, ezek nyilván sorsdöntőek lesznek. Ha létrejönnek a további igazolásaink, amelyek éppen szerveződnek, akkor szerintem lesz esélyünk felnőni melléjük. Nem titkolom, azért jöttem, hogy bajnokságot nyerjünk.
Összességében hogy érzed, szakmailag felfelé váltottál?
Igen. A körülmények, az edzői stáb, minden a legjobb, ami körülvesz, egy szavam nem lehet. Támogatnak mindenben, így nekem csak az a dolgom, hogy teljesítsek, és kihozzam a maximumot magamból.
Legutóbbi interjúnkban azt mondtad: bal lábas belső védő lévén lehet esélyed bekerülni a válogatottba. Ebben a profilban Szalai Attilán kívül továbbra sincs megkérdőjelezhetetlen tagja a keretnek, szerinted Azerbajdzsánból több esélyed lesz bekerülni, mint a román bajnokságból?
Ez csak Marco Rossi döntésén múlik. Az én dolgom, hogy a pályára kitegyem a 110%-ot, meneteljünk Európában amíg lehet, és a bajnokságban is minél jobban szerepeljünk. Ha tetszik neki, amit lát tőlem, úgyis be fog hívni. Az ő döntése, hogy milyen csapatot alakít ki, nekem pedig az a dolgom, hogy jó teljesítménnyel fehívjam magamra a figyelmét. Ha számít rám, én készen fogok állni, hiszen ki ne akarna a válogatottban játszani?!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
