Banó-Szabó Bence nem apaként, hanem edzőként tekint Szabó Istvánra Kecskeméten. Szeretne gólt rúgni a Honvédnak? Utolérhető-e a Fradi? Interjúnkból kiderül.
Remekül indult Banó-Szabó Bence karrierje a Budapest Honvédnál, ám keresztszalag-szakadása után olyannyira hátra került a rangsorban, hogy Davide Lanzafame tanácsát is megfogadva úgy döntött, távozik Kispestről. Hová máshová ment volna, mint Szabó István együtteséhez, a Kecskeméthez, ahol nagyon hamar bebizonyította, hogy nem a vezetőedző édesapja miatt kapja meg a lehetőséget az első csapatban. A középpályás arról is beszélt, hogy megpróbálják-e utolérni az első helyen álló Ferencvárost, egyúttal elmondta, ki az a kecskeméti játékos, aki szerinte a legközelebb van a felnőtt válogatottsághoz.
Milyen most a mindennapi hangulat Kecskeméten? A sok győzelem után mennyire volt nehéz a földön maradni?
A hangulat valóban nagyszerű most Kecskeméten a klubnál, mindenki felszabadult és jól érzi magát, szeret lejárni a csapathoz. Olyanra már volt példa, hogy túlzott jókedv uralkodott az edzésen, de azt is gyorsan elrendeztük egymás között, és egyetértettünk, hogy ugyanúgy kell készülnünk minden edzésre és mérkőzésre, mint eddig, csak akkor lesz meg a siker. Hiszen, ha kicsit is elszállnának a gondolataink, azt egyből megbosszulná a sors. De nem kell minket a földön tartani, hiszen el sem szálltunk, mindenki a helyén kezeli a sikert. A szakmai stáb és a tulajdonosi kör pedig tudatja velünk, hogy hol tartunk a fejlődésben és merre tartank.
Mikor tudatosult bennetek a szezon során, hogy itt már tényleg nem a kiesés elkerülése a cél?
Amikor elértük a 40 pontot. Akkor megbeszéltük, hogy új célokat tűzünk ki magunk elé, s hogy akkor mostantól a felsőház felé tekintgetünk. Akkor még az volt a cél, hogy az első hatban végezzünk, de most már ott járunk, hogy az első háromban vagy négyben szeretnénk zárni a szezon végén.
Mi lehet a legnagyobb különbség a két újonc között? Hiszen a Vasas utolsó, míg a Kecskemét jelenleg második – úgy, hogy huszonhattal több pontot gyűjtött be a fővárosiaknál az élvonalban. Pedig tavaly, a másodosztályban az angyalföldiek jöttek ki győztesen a két csapat versenyfutásából.
Hogy a Vasas háza táján pontosan mi zajlik, azt nem tudom. Vannak ott volt csapattársaim, szoktam velük beszélni, most nincsenek könnyű helyzetben. Talán az a legnagyobb különbség, hogy náluk nagyon sok a jó egyéni játékos, akik a meccseken tudják hozni a pontokat, míg mi csapatban gondolkodunk. Az vezet minket előre, hogy nem egyéneket nevelünk ki, hanem csapatként játszunk. Eddig ez hozta, és szerintem ezután is ez fogja hozni a sikert.
A Kecskemétnek akkor nincs is igazán pótolhatatlan játékosa?
Úgy gondolom, hogy nincsen. Bárkit ki tudunk cserélni, és az edzői stáb is így tartja tűzben a játékosokat. Amikor valakit becserélnek vagy a kezdőcsapatba tesznek, akkor képes ugyanolyan teljesítményt nyújtani, mint akinek beáll a helyére. Ez látszik is hétről hétre a pályán.
Amikor téged az újonc kecskeméti sikerek titkáról kérdeznek, mit válaszolsz? Hiszen gondolom, gyakran elhangzik ez a kérdés, hogy mitől ennyire jó a Kecskemét.
Én már nem hívnám titoknak, kemény munkáról van szó. Előfordul, hogy egy kedd délelőtti edzés után hazamegyek, és akár három-négy órákat tudok aludni, annyira fáradt vagyok. A játékosok és a szakmai stáb is fejlődni szeretne napról napra, meccsről meccsre, de igyekszünk szerények maradni.
Melyik idei győzelem volt a legnehezebb, illetve a legszebb?
A legnagyobb győzelem természetesen az itthoni, Ferencváros elleni siker volt, rengeteg szurkoló számára örök emlék marad. A legnehezebb talán a debreceni volt, mert ott nagyon nehéz nyerni, vagy akár csak egy pontot is elhozni. Nagyon nagy fegyverténynek tartom, hogy 1-0-ról meg tudtuk fordítani a mérkőzést.
Szentségtörés-e kimondani, hogy a Fradi utolérhető? Mert hat pont az előnye, de az előző meccsek alapján jobb formában van a Kecskemét. Ráadásul a szurkolók azért is bizakodhatnak, mert lesz még egy hazai találkozó is a zöld-fehérek ellen, amelyet ősszel egyszer már sikerült megnyerni.
Az lenne baj, ha a szurkolók nem beszélnének erről, de mi eldöntöttük házon belül, hogy csak saját magunkkal foglalkozunk.
A második hely már fantasztikus lenne számunkra, a bajnoki cím viszont az esélyek és a realitások alapján a Ferencvárosé lesz. Nem is érdemtelenül lenne bajnok az FTC, hiszen sokkal előrébb jegyzett csapat, melyet rendkívül tisztelünk. Az persze számunkra is remek motiváció, hogy ilyen közel vagyunk jelenleg hozzá, de a Fradi megérdemelten vezet, és szerintem nem is engedi ki a kezei közül az aranyat.
A Kecskemét-Fradi előtt a Bozsik-stadionban is vendégszerepeltek majd. A klub korábbi játékosaként mi játszódott le benned az első kispesti meccsen, és mi az, amire most számítasz?
Nagyon fura érzés volt először játszani a Honvéd ellen, hiszen előtte nyolc évig kispesti mezben szerepeltem. A második találkozó aztán már egészen más volt Kecskeméten. De én nagyon szurkolok a Honvédnak, hogy bennmaradjon, megérdemli, hogy első osztályú legyen. Viszont, ha mi Kispestre megyünk majd, ott is szeretnénk jó eredményt elérni, még akkor is, ha én közben azért szurkolok nekik.
Azért ha gólhelyzetbe kerülsz, bevágod?
Ha ezen múlik, akkor be fogom vágni.
A Honvédnál a 2017-18-as szezonban még 26 bajnokin kaptál lehetőséget, majd egyre kevesebb mérkőzésen vetettek be, a tavalyi szezonban már csak ötször. Mi változott?
Abban az évben a fiatalszabály miatt a Honvédnál az volt a prioritás, hogy mindenképpen játszania kell egy korhatár alatti labdarúgónak. A sok akadémista közül ki tudtam harcolni, hogy én játsszak, a külső szemlélők azt mondták, megérdemelten kaptam lehetőséget. Utána edzőváltás történt, és kevesebb alkalommal számoltak velem. Amikor lehetőséget kaptam, úgy gondolom, tudtam vele élni, gólpasszokat adtam, és gólt is tudtam szerezni. Majd pedig jött sajnos a sérülésem, ami után már nem kaptam meg azt a bizalmat, amire számítottam. Ezért úgy döntöttünk, hogy muszáj lesz váltani.
A fiatalszabályt a saját tapasztalataid alapján milyennek tartod, segíti a fiatalokat? Hiszen neked először kedvezett, de később, amikor már túllépted a korhatárt, kevesebb játéklehetőséghez jutottál. Abban persze nem vagyok biztos, hogy ez a fiatalszabály miatt volt.
Segíti a fiatalokat, mert így tudnak fejlődni, ha az első osztályban játszhatnak. Utána pedig csak rajtuk múlik – és ez rám is igaz volt -, tudnak-e olyan teljesítményt nyújtani, hogy bennmaradjanak a csapatban, vagy akár külföldi szerződéshez jussanak. Tudom, a 12 csapatos bajnokságban nehezebben nyúlnak hozzá az edzők a fiatalokhoz, pedig nálunk is mutatja Katona Bálint vagy Horváth Krisztofer példája, hogy a fiatalok a bizalmat képesek remek teljesítménnyel viszonozni.
A kispesti NB I-es időszakod elején – legalábbis a pályán látott kommunikáció alapján, kintről – úgy tűnt, hogy Davide Lanzafame nagyon fogta a kezedet. Hatással volt rád az olasz játékos?
Abszolút. Rengeteget beszélgettem vele az edzések, mérkőzések után, hogy mit gondol, miben tudok még tovább fejlődni és jobb lenni. De akkor is beszélgettünk többször, miután már befejezte a pályafutását, mert szeretett volna nekem segíteni. A mai napig jó kapcsolatban vagyok vele, és korábban olyan volt ő nekem, mint egy pártfogó, egy nagy testvér, amiért én nagyon hálás vagyok neki.
Adott tanácsot a kecskeméti klubváltásod előtt is?
Nem konkrétan ebben, de beszélgettem vele, és ő is úgy látta, változásra van szükségem ahhoz, hogy újra játéklehetőséget kapjak. Azzal biztatott, hogy szerinte egyértelműen NB I-es szintű labdarúgó vagyok, aki külföldön is szerepelhetne.
Végül hogyan kerültél a KTE csapatához?
A nyári felkészülést még a Honvéddal kezdtem el, és az új sportigazgató azt mondta, szeretné, hogy a csapatban játsszak. De ahogy telt az idő, a Kecskeméttől Tóth Ákos sportigazgató egyre gyakrabban keresett, mert szerette volna, hogy csatlakozzam a csapathoz, ha a Honvédnál esetleg nem kellenék. A Honvéd edzőtáborba készült, és az illetékesek előtte – egy teljesen korrekt beszélgetés során – jelezték, ők is úgy gondolják, jót tenne nekem a váltás.
Utána beszélgettem apával telefonon és személyesen is, de nehéz téma volt ez köztünk az apa-fia kapcsolat miatt, hogy belevágjunk-e, megéri-e, nem lesznek-e visszhangok. De ő végig gondolta, aludt rá egyet, és rábólintott. Utána már csak rajtam múlott minden.
Beszéltem több ismerősömmel, barátokkal, és úgy döntöttem, bízom magamban, és hiszek annyira magunkban, hogy meg tudom ezt csinálni. És hál’ istennek, így utólag, igazunk is lett.
Igaz, hogy anyukád telefonhívása is kellett az átigazoláshoz?
Természetesen igen. Én nagyon anyapárti vagyok, rengeteget beszélek édesanyámmal, nagyon fontos a véleménye. Ő is azzal biztatott, tudja, hogy jó játékos vagyok, és nem azért fogok játszani, mert az édesapám az edzőm – hiszen sok ilyen visszhang is volt -, hanem mert képes vagyok rá. Úgy gondolom, ezt sikerült bizonyítanom.
Mit jelentett számodra az édesapád a pályafutásod során?
Nagyon fontos része, egész kiskorom óta rengeteget beszéltünk a fociról, játszottunk a szobában, egyéni képzéseket tartott nekem. Akár egy rossz mérkőzésem után apai tanácsokat adott, hogy miben fejlődjek, mindig a pártfogóm volt. Most, hogy itt játszom Kecskeméten, teljesen képes vagyok kibontakozni, mivel megvan a maximális bizalom felém.
Ugyanúgy tud szigorú lenni velem, ami azért is fontos, mert megbeszéltük, hogy ő itt nem az édesapám, hanem a vezetőedzőm. És így azt érzem, ez az első szezon, ahol ki tudom adni magamból azt a szinte legjobb teljesítményt, amire képes vagyok. Azért csak „szinte”, mert közben tudom, hogy még képes vagyok fejlődni a keze alatt.
Nagyon jól érzem most magam, és nagyon fontos személy ő az életemben.
Változott a viszonyotok bármilyen irányba, amióta Kecskeméten vagy?
Fejlődött a kapcsolatunk, hiszen amikor Budapesten játszottam, viszonylag keveset találkoztunk és keveset beszéltünk, most erre napi szinten sort kerítünk. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményére, ő is kíváncsi arra, hogyan látok egy-egy szituációt, a csapatot vagy magamat. Apai és edzői szinten is sokat fejlődött a kapcsolatunk.
Van egyáltalán más témátok otthon, mint a labdarúgás?
Elsősorban a foci a téma köztünk, de nagyon figyelmes és előretekintő apa, aki szeretné, hogy a jövővel foglalkozzak. Szoktunk arról beszélni, hogy mi lesz a labdarúgás után, mivel szeretnék foglalkozni, vagy éppen mibe fektessem a félretett kis pénzemet, úgyhogy tényleg nagyon figyel rám.
És, mi leszel, ha civil leszel?
Ő úgy látja, hogy jók az edzői vénáim, így akár még az is lehet belőlem. De most nem foglalkozom ezzel, mert száz százalékban csak a focival, a mostani szezonhajrával vagyok elfoglalva.
Hogyan motivált az érkezésed után, hogy szinte varázsütésre jó formába tudtál kerülni?
Mindig is nagyon hitt bennem, és ha nem is mondta ki minden alkalommal, de eljutott hozzám a visszhang, hogy jó játékosnak tart. Tényleg kezdem elhinni azt, hogy mire vagyok képes, és hogy mennyi minden van még bennem, mennyi mindent ki tudok hozni magamból. Nem köntörfalaz, egy gyengébb mérkőzés után elmondja, Bence, neked ebben és ebben fejlődnöd kell a következő mérkőzésre. Én pedig úgy állok hozzá a munkához, hogy maximálisan megfeleljek ennek, és egy hét múlva egy még jobb Banó-Szabó Bence mehessen ki a pályára. Ahogyan látom magam, tavaly nyártól kezdve folyamatosan fejlődtem, egyre jobb a teljesítményem hál’ istennek, és ki tudja, hogy hol van még a vége. Ezért is örülök, hogy ennyire őszinte a kapcsolatunk.
Az benned van, hogy miatta még jobban odafigyelsz arra, hogy te legyél a legjobb, a leggyorsabb az edzéseken, a meccseken?
Én ilyen típusú voltam mindig.
Ha társasjátékoztunk, vagy csak lementünk az utcára versenyezni, én akkor is a legjobb szerettem volna lenni, sosem szerettem veszíteni. Ezáltal ilyen a pályán is a stílusom, szeretem levenni a terhet, a stresszt a többiek válláról.
Ez a stressz vagy teher ugyanis rám jó hatással van, de ez nem apa miatt van így, én egyszerűen ilyen adottságú vagyok.
Voltál már U21-es válogatott, képesnek érzed magad arra, hogy a nagyválogatottságot is elérd?
Hiszek benne maximálisan, ha nem hinnék, nem is kellene fociznom. Nagyon bízom benne, hogy egyszer felnőtt válogatott leszek, és ha még nem is vagyok rá 100 százalékban kész, óriási álmom. Éppen ezért keményen küzdök, és szerintem jó úton haladok felé.
A legutóbbi keretben egyetlen kecskeméti sem kapott helyet. Te hogy látod, a csapatból ki lehet most a legközelebb a válogatottsághoz?
Nem vagyok Marco Rossi, így nem tudom megmondani, kit hívjon be.
De ha megnézem Szuhodovszki Somát, hogy mennyit fejlődött egy év alatt, és milyen szinten játszik most az edzéseken és a meccseken, az alapján azt mondom, előbb-utóbb rá fog szolgálni a meghívóra véleményem szerint.
Fantasztikus vele egy csapatban játszani.
Ha egy éve valaki azt mondja neked, hogy áprilisban ilyenkor öt gólnál, tíz gólpassznál és 25 meccsnél jársz majd egy ezüstérmes helyen álló Kecskemétben, hogyan reagálsz?
Biztos, hogy nevettem volna egy jót. De ha elképzelem, hogy akkor tükörbe nézek és magammal beszélgetek, akkor arra jutok, hogy hittem a saját képességeimben, hogy ilyen teljesítményre és ilyen mutatók elérésére leszek majd képes. Az pedig, hogy a Kecskemét ilyen jól szerepel, fantasztikus érzés. Kecskeméti születésűként nagyon büszke vagyok az egész városra, a szurkolókra és a csapatra.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
