Újra aktuális lett a vérző hokis és a "halazó" Danko Lazovic videója.
Jók-e a labdarúgás jelenlegi szabályai, vagy változtatni kellene rajtuk? Ez nézőpont kérdése is, hiszen más célja van az edzőnek (nyerni bármi áron), a játékosnak (nyerni, egyúttal megfelelni az edzőnek), a nézőnek (látni, ahogyan a jól futballozó kedvencek nyernek) és a játékvezetőnek (jól dirigálva, lehetőleg mindenki megelégedésére levezetni a meccset). Patrick Ittrich Bundesliga-játékvezetőnél valószínűleg betelt a pohár, legalábbis ez derül ki a nyilatkozatából, amelyben arról beszél, hogy a bíróval dulakodókat szerinte 10 percre le kellene küldeni, egyúttal megtiltaná a sérültek pályán való ápolását, és rögtön pirosat adna azoknak, akik egy vitatott ítélet után körbeveszik a játékvezetőt. A témáról Sallói István korábbi válogatott labdarúgót, valamint Bede Ferenc egykori FIFA-bírót kérdeztük.
Mindenekelőtt fussuk át, milyen ötletekkel is állt elő a DW Sportsnak nyilatkozó, mindössze 44 éves német bíró.
- „Egy taktikai fault esetén szerintem 17 méterről történő szabadrúgást kellene kapnia a szabálytalanságot elszenvedett csapatnak. Mennyi ilyet látnák ezután?”
- „Ha egy játékos folyamatosan hempereg a földön és orvosi segítségért kiállt, kapja meg rögtön, de a pályán kívül ápolják őt legalább három percig. Ilyen esetben milyen hamar pattannának fel a labdarúgók?”
- „Ha egy játékos inzultálja a bírót, tíz percre küldje ki, hogy egy kicsit lehiggadjon.”
- „Hogy fordulhat elő, hogy egy játékvezetőt tíz labdarúgó vesz körül egy szerintük kétes döntés után? Bumm, bumm, bumm – menjen rögtön három piros lap! Aztán játsszanak hét a tíz ellen, részemről ez így rendben lenne.”
Szükség van-e egyáltalán szabályváltoztatásokra?
Sallói István és Bede Ferenc egyetértenek abban, hogy sok korábbi változtatás valóban időszerű volt, arról azonban nem ugyanúgy gondolkodnak, hogy hozzá kellene-e ismét nyúlni a szabályokhoz. „Az elmúlt két évtizedben sok változás történt, a legfontosabb állomás a videóbíró volt. Az látszik, hogy mindenki szeretné, ha a futball ugyanolyan népszerű maradna, mint amilyen volt, ezért más sportágban is látott technológiákat is bevonnak a fociba. De a futball szerelmesei alapvetően konzervatívak, ezért minden változást jól át kell gondolni. Mi a cél? Hogy látványosabb legyen a játék, még több akció legyen? Hogy kevesebb holtidő legyen? Sokan mást gondolnak erről” – vélekedik Sallói István, aki személyesen is tényleg annak örülne, ha több lenne az akció és kevesebb a holtidő.
Bede Ferenc most egy ideig nem nyúlva a szabályokhoz, és ennek megfelelően nem is volt elájulva német kollégája ötleteitől. „A mostani szabályrendszert be kell tartaniuk a játékvezetőknek, akik ettől játékvezetők, és nem attól, hogy fújják a sprayt egy szabadrúgásnál, három percre leküldenek egy támadó játékost vagy tíz fekvőtámaszt csináltatnak vele. Erre nincs szükség. A mostani szabályokat be kell tartaniuk a játékvezetőknek – ez számít csak. A VAR-ral kapcsolatban, az elmúlt években már rengeteg változás történt, és látjuk, hogy nem zökkenőmentesek ezek a történetek.”
Újra aktuális a vérző hokis és a „halazó” NB I-es focista videója
Sallói Istvánt a holtidő zavarja a legjobban, és tulajdonképpen egyetért Patrick Ittrich azon ötletével, hogy ne lehessen a pályán ápolni játékost. „Ha súlyos sérülés (törés, fejsérülés) történt, akkor legyen ápolás, de az esetek 90 százalékában teljesen értelmetlen, hogy bemegy a masszőr, inni ad a játékosnak, esetleg fúj rá egy kis fagyasztót, majd egy perc múlva máris feláll a futballista. A katari világbajnokságon is azt akarták a rengeteg hosszabbítással megakadályozni, hogy ne legyen időhúzás.”
Az időhúzásnak – véli Sallói – persze nem csak az az értelme, hogy peregjenek a percek, hanem az is, hogy tördeljék vele az ellenfél játékát. „Én voltam pályán – igaz, hogy 20 évvel ezelőtt -, és volt, hogy a fejemet könyökkel megütötték, közben belekaptak a szemembe, de egyetlen egyszer sem feküdtem utána három percig a földön, ami mostanság óriási divat – pedig semmi értelme.”
Hogy ez mennyire visszatetsző, arra jó példa az a közel félmilliós nézettségű videó, amelyet egy NHL-es oldal posztolt azért, hogy bebizonyítsa: az európai futballisták mennyire puhányok a kőkemény hokisokhoz képest. És valóban: a korábbi fehérvári Danko Lazovic egy szinte teljesen ártatlan eset után eljátssza a nagyhalált, míg a jégkorongozó Matt Calver egy óriási ütközés után, vérző fejjel is szinte felpattan a jégről.
„Én is értetlenül figyelem, amikor videóbírózás előtt a játékosok körbeveszik a bírót, és üvöltenek vele. Mindenki pontosan tudja, hogy a történteket még meg fogják nézni, és az alapján hoznak döntést egy szabálytalanságnál, tizenegyesnél, sérülésnél. Nyilván az lenne a cél, hogy erről leszokjanak a játékosok” – kommentálta Sallói a német játékvezető azon ötletét, mely szerint a bírók egy ilyen esetnél sorban elkezdhetnék szórni a piros lapokat.
Miért tabu a bírói hibákról beszélni?
Patrick Ittrich szavai nagy port vertek fel; a Twitter-posztot kedd délutánig 1,5 millióan olvasták, és több mint 700-an reagáltak rá. Az egyik kommentelő felveti, az sem lenne rossz lehetőség, ha a bírót le lehetne cserélni, amennyiben nagyon gyenge egy meccsen. Erre szerinte azért lenne szükség, hogy ne mindig csak a játékosokat büntessék. Ez nyilván nonszensz, de felhívja a figyelmet arra, hogy a csapatok és a nézők nagyon sok esetben nem elégedettek a játékvezetőkkel.
Sallói Istvánnak van is egy ötlete arra, hogyan lehetne a kedélyeket megnyugtatni. „Az amerikai sportokban tetszik, amikor hallom, hogy a bíró mit és miért ítélt, és elmondja a közönségnek. A futballban nem értem, miért védik a játékvezetőket, miért nem teszik nyilvánossá az ellenőrök értékelését. Ha egy bíró rosszul vezet egy meccset, nem látjuk a következményeket. Pedig hírül adhatnák, hogy igen, egy bizonyos szint alá esett a játékvezető teljesítménye, ezért most három hétig nem vezethet. A hibákat titokban tartják – nem értem, miért.”
Szerinte az is sokat segítene, ha elismernék, hogy hibázott a bíró, mert mindenki hibázhat. „De ezt nagy titokban tartjuk, és nem értem, hogy miért, hiszen a játékosok és a vezetők részéről is lenne igény arra, hogy elmondják nekik, egy-egy eset miért nem volt les vagy miért nem volt tizenegyes. Ez valamennyire megnyugvást adhatna, csökkentenék az igazságtalanság érzetét, a bírók teljesítménye átláthatóbb lenne.”
Kemény dolgok a BLSZ II-ben
A több NB I-es csapatnál sportigazgatóként is dolgozott Sallói szerint a bírókat is meg kell hallgatni, hiszen fontos, hogy minél kevesebbet hibázzanak, ezért meg kell teremteni a játékvezetéshez az optimális körülményeket. „Volt szerencsém BLSZ II-ben, öregfiúkban játszani, és átértékeltem a játékvezetőkről alkotott véleményemet. Nagyon őszinte tiszteletem, hogy eltűrik, ami ott zajlik. Ha nem is ugyanez történik a profi fociban, de nagyon kemény dolgok fordulnak elő ott is.”
Szoboszlaiék meccsén is villant az Ittrich-lap (fotó: Getty Images)
Bede Ferenc úgy véli, a bíróknak kell összekapni magukat, nem szabad kívülről várniuk a segítséget, hiszen minden eszközük megvan ahhoz, hogy korrektül vezessenek egy találkozót. Mindezt egy példával szemlélteti: „Bevezették, hogy ha a sorfalat felállítja a bíró, akkor habbal meg kell húznia a vonalat. Korábban ezt nem kellett, de addig is felállítottuk a sorfalat. Valakinek a habbal sem sikerült, valakinek hab nélkül is sikerült. Szerintem hab nélkül is fel tudja állítani a játékvezető a sorfalat.”
Maradonát szétrúgták, Messihez hozzá sem érnek
A bírók között vannak tehát olyanok, akik több védelemre várnak, amit a játékosok viszont már megkaptak egy ideje – de szükségük is volt rá. Diego Maradona ellen például 23 alkalommal szabálytalankodott az 1982-es olasz-argentin mérkőzésen Claudio Gentile, manapság ez nemigen ismétlődhetne meg. „Ez egy kontaktsport, sok az ütközés, és ezzel együtt kell tudni élni. Régen, amit Maradona kapott – ma öt piros alatt nem úsznák meg a játékosok, ahogyan őt szétrúgdosták. Ma már nem lehetne ilyet, sokkal jobban védik a játékosokat. Messit talán egyszer fel nem rúgták az egész világbajnokságon” – vetette össze a két argentin játékos lehetőségeit Sallói.
A szigorítás kellett, de voltak szabályok, amelyek nagyon nem jöttek be. „Amikor vétlen kezezés után a társhoz került a labda, és gól lett belőle, másfél évig nem adták meg – azóta már újra megadják. De akkor miért változtatták meg, ha utána visszacsináltak mindent?” – teszi fel a költői kérdést Bede Ferenc, aki szerint az emberek az ilyen oda-vissza változtatások miatt néha össze is keverik a szabályokat, ráadásul az említett másfél év alatt bajnokságok, mérkőzések dőltek el másképp.
Összegzésképp Bede kiemelte, hogy nincs szükség állandó szabályváltoztatásokra, hanem a meglévőket kell betartatni. Sallói István pedig azért hajlana az apró tökéletesítésekre, hogy a felgyorsult világban a játék pörgős maradhasson. Méghozzá azért, hogy az új generáció tagjai, a fiatal szurkolók is ugyanolyan lelkesek legyenek, mint a korábbi futballidőszakok drukkerei.
