Az előző fordulóban duplázott és gólpasszt adott, a szerződése nyáron jár le Debrecenben. Interjú a 13-szoros válogatott játékossal.
Varga Kevin az előző NB I-es fordulóban duplázott és gólpasszt adott a Vasas ellen, és a minél jobb egyéni mutatók elérése mellett az is célja, hogy a Debrecennel dobogón végezzen. A szerződése nyáron lejár, szeretne ismét külföldre igazolni, de egyelőre csak arra gondol, hogy a következő bajnokin újra mindent kiadjon magából. Törökországban épp a földrengés sújtotta vidék egyik élvonalbeli csapatában játszott, és ekkor örökre elraktározódott benne, hogy vannak a futballnál fontosabb dolgok a világon.
Úgy tűnt, óriási boldogság tört ki belőled a Vasas ellen, de inkább csak a második gólod után. Mire gondoltál?
Valóban, a második után jöttek ki jobban az érzelmek. Az elsőnél még egy kicsit bosszús is voltam, mert volt két olyan eladott labda és elrontott szituáció, ami frusztrált. De a második gól után már tényleg minden öröm kijött, de ez szerintem rá is volt írva az arcomra. Régen szereztem gólt legutóbb tétmérkőzésen.
Mikor?
Ha jól emlékszem, még a Galatasaray ellen, tavaly januárban.
A DVSC edzője, Szrdjan Blagojevics azt mondta a győzelem után, hogy ezzel megvan a bennmaradás. Nem túlzás, hogy egy negyedik helyezett csapatnál ezt még ki kell jelenteni?
Tudjuk, hogy mennyire szoros az NB I. A Ferencváros kiemelkedik a bajnokságból, de utána – kis túlzással – bármi megtörténhet. Sok múlik a szezon elején az erősítéseken, utána pedig az befolyásolja leginkább az eredményességet, hogy a stáb és a játékosok mennyire tudnak egységesek lenni. Hál’ istennek, ez most nálunk megvan. Ez egy amolyan biztonsági kijelentés volt a vezetőedző részéről, hogy matematikailag már bennmaradtunk. De nem dőlünk hátra, hiszen vannak még céljaink.
Sikerült kideríteni, miért kapott ki előtte három tétmeccsen is a Loki?
Ha megnézzük, kiktől kaptunk ki, mindhárom erős csapat, a Ferencváros és a Kecskemét az első két helyen áll, a Puskás Akadémia pedig hozzánk hasonlóan harcban van a dobogóért. Jó csapatok, de nem volt jellemző ez a Debrecenre, a hazai pálya nagyon nagy előny számunkra, jól is ment előtte a játék. Ez a rossz széria nyomást is helyezett ránk a Vasas ellen, de ezt maximum az első húsz percben lehetett látni rajtunk.
A Fradiban a 17 éves Lisztes Krisztián is duplázott, az újpesti Csoboth Kevin pedig mesterhármast ért el, így nem lehettél te egyedül a hétvége hőse. Tudtál azért így is örülni?
Nem szeretnék öncélúnak tűnni, de ez nekem nem számít, hogy más is remekelt a hétvégén, csak magammal foglalkozom. De egyébként
nagyon örülök a másik két játékos sikerének is, hiszen fiatal magyar tehetségekről van szó, úgyhogy ez jó a magyar labdarúgásnak, és kívánom, hogy a folytatásban is sok hazai reménység szerezzen két-három gólt minden hétvégén.
2020-ban igazoltál először Törökországba, az isztambuli Kasimpasába. Bár a szezont az NB II-be kiesett Debrecenben kezdted meg, nehéz volt elhagynod a Lokit?
Eléggé kettős dolog volt, hiszen kiestünk az NB I-ből, miközben én adtam a legtöbb gólpasszt, és egyénileg talán az volt a legjobb szezonom. De lehet, éppen ennek szólt, hogy kaptam egy lehetőséget. Mindenképp szerettem volna váltani, és nem azért, mert a DVSC az NB II-ben szerepelt, hiszen még én is játszottam ott. Még jobban megnehezítette a váltást, hogy nem szerettem volna az lenni, aki elhagyja a süllyedő hajót. De nem erről volt szó, hiszen a Debrecen bajnokként egyből visszajutott, aminek nagyon örültem.
Az első törökországi állomásod Isztambul volt, mennyire tetszett a török élet futballistaként, illetve civilként?
Az elején nagyon nagy váltás volt Debrecenből egy 15 milliós városba belecsöppenni, kellett idő, hogy megszokjuk a feleségemmel. Sajnos, a covid megnehezítette az első évünket, nagy korlátozások voltak, mint mindenhol a világon, és kevésbé tudtuk felfedezni a várost. De utána erre is tudtunk sort keríteni, és azt mondom, nagyon szerettünk Törökországban lenni, és biztos vagyok benne, hogy vissza fogunk még menni Isztambulba, vagy az ország más részére kirándulni vagy nyaralni.
A szurkolók megismertek, vagy túl nagy ehhez a város?
Nagyon rajonganak a futballért és a focistákért is, akikre példaképként tekintenek. Arcról kevesen ismertek fel, hiszen azért nem a topcsapatok közé tartozott a Kasimpasa, ami a Fenerbahce esetében Szalai Attilánál teljesen máshogy van. De amikor, például egy vásárlásnál az eladó megtudta a nevem, egyből tudta, hogy hol futballozom. Arcról csak a fanatikusok ismertek fel.
Mennyire volt nagy váltás, amikor a Hataysporba igazoltál, és délre költöztetek a szír határ közelébe?
Hál’ istennek, sokkal könnyebb volt a váltás, mint hittük, hiszen már ismertük a török kultúrát, az embereket. Isztambul egy gyönyörű, irigylésre méltó világváros, míg Antakya környéke egy szegényebb régió, jobban visszatükröződik a valóság.
Ami a futballt illeti, miután odakerültem, új edző került a csapathoz, ráadásul az alapozást csapat nélkül, egyedül végeztem el itthon. Tudjuk, ez nem olyan, mintha csapatban csináltam volna, így volt egy kicsi lemaradásom. Két hétre rá már kezdődött is a bajnokság, erőnlétileg fel kellett vennem a ritmust, de viszonylag hamar elkezdtem játszani. Ugyanakkor nem jöttek az eredmények, így újabb edzőváltásra került sor. Az új edzőnél nem volt akkora a bizalom, más típusú játékosokat preferált, többnyire csereként számolt velem, kevesebb játéklehetőséget kaptam, így szerettem volna mindenképp váltani. Hiszen fontosnak tartom, hogy több lehetőséget kapjak, ami a válogatottság szempontjából is alapvető elvárás. Aztán, sajnos, jött a földrengés, ami megnehezítette a csapatváltást.
Eszedbe szokott-e még jutni, hogy akár ott is tartózkodhattál volna a veszélyeztetett területen?
Sokszor átfutott az agyunkon a feleségemmel, ez egy olyan dolog, ami örökre elraktározódott bennünk. Mondhatjuk, hogy a sors mellettünk volt.
Én itthon tartózkodtam a csapatváltás miatt, folytak a tárgyalások, de sajnos a sportigazgató is az életét vesztette a tragédiában, így nem tudtunk már vele tárgyalni, és ez nagyon megnehezítette a dolgunkat. Eléggé kaotikus időszak volt érzelmileg és sportszakmai szempontból is. De ilyenkor szembesül vele az ember, hogy nem a futball legfontosabb dolog a világon, hanem az életösztön, és pillanatról pillanatra változhatnak az élethelyzetek.
Aki nem volt ott, soha nem fogja úgy átérezni ezt, még én is másképp éltem meg, mint azok a csapattársaim, akik a romok közül jöttek ki.
Ezek után hogyan fogadtad a Debrecen hívó szavát? Más csapatok is érdeklődtek?
Nem az volt a prioritás, hogy Magyarországon folytassam. Nem voltam ugrásra készen, hiszen élő szerződésem volt, a felbontásáról pedig nem tudtunk kivel tárgyalni, hiszen a futball a török klubomnál teljesen a háttérbe szorult. Senki nem foglalkozott azzal, hogy a játékosokkal mi lesz. Utána körvonalazódott, hogy Debrecenbe igazolhatok, és végül a papírmunkát is sikerült elvégezni a törökökkel.
Hogyan fogadták a visszatérésedet a Loki-szurkolók?
Úgy gondolom, jó véleménnyel vannak rólam. Amikor eligazoltam, akkor tudták, hogy ezt a döntést a saját fejlődésem érdekében hoztam meg, és egy nagy lehetőség a számomra. Most pedig örülök, hogy újra itt lehetek.
Most, 27 évesen idős nem vagy még futballistaként, de annyira fiatal sem. Mik most a közeli és a távoli terveid? Maradnál Debrecenben, vagy újra szeretnél légiós lenni?
Nehéz külföldre igazolni, de a Debrecennel csak nyárig kötöttünk szerződést, mert szeretném felépíteni magam a tavaszi szezon alatt, elérni azokat a célokat a csapattal, amelyek ki vannak tűzve. Ez kölcsönösen jó mindkét fél számára, mert én segítem a klubot, de a klub is tud nekem segíteni. Reményeim szerint a hátralévő mérkőzésen tudok olyan teljesítményt nyújtani, ami miatt lesznek külföldi lehetőségeim, ez a prioritás. Ahogy említetted, én sem vagyok már fiatal, de még nagyon jó korban vagyok. Fontos lesz a statisztika, hogy minél több gólt rúgjak és gólpasszt adjak, és hogy a csapat minél előbbre végezzen a tabellán. Egy esetleges dobogós helyezés esetén jobban felkapják a külföldi klubok is a fejüket, ha a látókörükbe kerül egy játékos.
Ha választhatnál, inkább visszamennél keletre, vagy nyugat felé vennéd az irányt?
Törökországot nem nevezném keletnek, ami a futballt illeti, egy nagyon erős európai bajnokság. Többnyire talán a kínai vagy az arab bajnokságok jutnak az emberek eszébe akkor, ha keletet említünk. Sok esetben nem a játékos választ, ezért mérlegelni kell, amikor tényleg konkrét ajánlat érkezik valahonnan. De ezen most nem is gondolkodom,
rövid távra tervezek, hétről hétre, hiszen ha azon járna az eszem, hogy milyen ajánlatok jönnek majd a nyáron, és kik fognak bejelentkezni, annak nagyon nagy pofára esés lehet a vége.
Vagyok annyira tapasztalt, hogy tudjam, mikor, mire kell fókuszálni a futballban.
Említetted a bronzérem fontosságát, melyik csapat lehet a legnagyobb ellenfél a dobogóért zajló harcban?
Ez egy maraton, a bajnokságnak most már az utolsó harmadában vagyunk. Amikor a Kisvárda ellen játszottunk két fordulóval ezelőtt, akkor az ellenfelünk a harmadik volt, mi pedig egy győzelemmel odakerültünk, majd a Kecskemét elleni vereség után rögtön visszaestünk az ötödik helyre. Nagyon csalóka ez a tabella, én pedig a csapategységben és a fókuszban látom a kulcsot. Nehéz megmondani, kik érhetnek oda a dobogóra, hétről hétre a győzelemre kell koncentrálni, és természetesen nem szabad megelégedni, ha elérted a harmadik helyet.
Most jön a Mezőkövesd elleni bajnoki, mennyire látja benned az edződ, hogy gólt rúghatsz, gólpasszt adhatsz, számíthatunk-e újabb parádéra tőled?
Nemcsak nekem, hanem a többi, támadó szekcióban lévő játékosoknak elmondja a mester, hogy mit vár. Hogy most lőttem két gólt, nemcsak saját magamnak köszönhetem, hiszen mindkettő egy szépen végig vitt és kidolgozott akció volt. Szécsi Márk és Dzsudzsák Balázs is kivették a részüket a gólokból.
A csapategységünk erős, és minden poszton vannak olyan játékosunk, aki hozzá tud tenni a sikerhez, vagy el tud dönteni egy mérkőzést. A Vasas elleni meccsen én voltam, lehet, hogy legközelebb más lesz a kulcsember. De előttem mindenképpen ott lebeg, hogy gólt szerezzek, gólpasszt adjak, és maximálisan oda is fogom tenni magam.
Ha pedig ez újra sikerül, talán Marco Rossi is felfigyelne rád ismét, és akkor gyarapíthatnád a 13 válogatott meccsed számát.
Természetesen ez is ott lebeg a szemem előtt, és nagyon motivál. De meg kell jegyezni, hogy a mostani egy nagyon erős válogatott, tényleg csak azok a játékosok kerülnek be már a keretbe is, akik a legjobb formában játszanak éppen. Bízom benne, hogy tudom tartani ezt a formát, és én is meghívót fogok kapni, hiszen óriási büszkeség és elismerés ebbe a válogatottba bekerülni.
