Így élte meg a harmadik Eb-jére készülő Lang Ádám a magyar válogatott előző kilenc évét.
A 30 éves Lang Ádám 57 válogatott mérkőzésével az egyik legtapasztaltabb játékosnak számít Marco Rossi együttesében, az NB1.hu pedig megkérte a védőt, értékelje a debütálása óta eltelt kilenc esztendőt. Hogy a feladatát megkönnyítsük, kiválasztottunk öt olyan mérkőzést, amely az ő vagy a nemzeti csapat szempontjából vízválasztónak számított. Az Omonia Nicosia légiósa természetesen a 3-0-s magyar-bolgár Eb-selejtezős rajtról is beszélt, amelyen 60 ezer szurkoló hajszolta győzelembe a rendkívül magabiztosan futballozó Rossi-válogatottat.
Csak Londonban és Párizsban volt több néző a tíz Eb-selejtezős csoport nyitókörének a 46 meccse közül, mint Budapesten. Az élőképen a szurkolók jelezték is, hogy tizenkettedik emberként szeretnék segíteni a magyar csapatot Bulgária ellen. Sikerrel jártak?
Meccs közben számtalanszor érezzük a szeretetüket, akár egy-egy gólhelyzetben is, míg a gólok után szinte felrobban az aréna. Érezzük és tudjuk, ha a drukkerek látják az elszántságot, akkor szívvel-lélekkel, maximális odaadással szurkolnak nekünk, még akkor is, ha nehéz helyzetben vagyunk. Bár ez az utóbbi időszakban szerencsére ritkán fordult elő. De érezzük, hogy tényleg mögöttünk vannak. Már csak ezért is folytatnunk kell azt az utat, amelyet elkezdtünk, és akkor együtt talán mindenki álmát valóra válthatjuk.
Az első félidő sokak szerint a Rossi-csapat eddigi legjobb 45 perce volt. Te is így érezted?
Igen. Nagyon jól kezdtünk, domináltunk, a labdavesztéseinkre azonnal reagáltunk, visszatámadtunk, nem nagyon engedtük őket kibontakozni, szinte egyáltalán nem. A letámadásaink nagyon nagy százalékban sikeresek voltak, a labdával nagyon sok jó dolgot csináltunk. Sikerült sokszor feltörni a védelmüket, és nagyon jó ütemben jöttek a gólok. Nagyon jó volt, hogy korán, már a hetedik percben sikerült gólt szerezni, majd 20 percen belül a másodikat is belőttük. Aztán pedig a harmadikkal lezártuk szépen a félidőt.
A második félidőben viszont nem esett több magyar gól. Voltak is szép számmal olyanok, akik úgy kommentálták a meccs második felét, hogy ki kellett volna végezni Bulgáriát. Meglepődsz az ilyen véleményeken?
Nem, én is ezt mondom, hogy
ki kellett volna őket végezni, hiszen addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Ha van egy ilyen jó mérkőzés, akkor erre kell törekedni, hiszen a gólkülönbségnek később még lehet jelentősége.
A második játékrészben volt egy-két pillanat, amikor kicsit könnyelműek, lassabbak voltunk, de megvoltak azok a lehetőségek, hogy „rárúgjunk” még két gólt a háromra. Akkor talán elégedettebb lenne mindenki. De a szünetben a mester is mondta, hogy még nincs vége, kettőt még rámoljunk be, hogy teljesen nyugodtan futballozhassunk. Ezzel együtt ez egy remek rajt volt, én mindenképpen elégedett vagyok.
Most is végigjátszottad a mérkőzést, ami jó ideje nem meglepetés. Mivel sikerült meggyőznöd Marco Rossit, hogy legalább egy éve kirobbanthatatlan vagy a csapatból?
Négy éve együtt dolgozunk, azóta figyeli a teljesítményemet a klubcsapatomban. Az utóbbi időszakban magabiztosan játszottam, és amíg a válogatottban is így futballozom, jönnek a jó eredmények, és amíg ebben nekem is szerepem van, addig talán nincs is oka arra, hogy változtasson. A konkurenciaharc nyilván jót tesz annak, hogy mindenki jobb teljesítményre legyen képes, én is tudom, hogy bármikor jöhetne egy gyengébb nap, ami a pozíciómba kerülhetne. Odáig jutottunk, hogy mindig a csúcson kell lenniük a játékosoknak, ez az elvárás – de ez jó.
Sokan attól féltették a csapatot, hogy az egyenlő játékerőt képviselő, vagy kevéssel gyengébb csapatok ellen nem lesz sikeres, mert nem elég kreatív, és nem képes a kezébe venni az irányítást. Megdőlt ez a tézis Bulgária ellen?
Történt előrelépés ezen a téren, akár a novemberi két felkészülési meccshez képest is (Luxemburggal idegenben 2-2-t játszott a Rossi-csapat, majd otthon 2-1-re legyőzte a görögöket – a szerk.). Most úgy vagyok az egésszel, hogy ezt a meccset letudtuk, rendben, a jót le kell szűrni belőle, abból lehet tovább építkezni, a hibákból pedig tanulni kell egy győztes meccs esetén is. Megvan az első lépcsőfok, aztán júniusban jöhetnek a következő mérkőzések, először Montenegróban, majd otthon, Litvánia ellen. Lépésről lépésre kell előre haladnunk.
Milyen ellenfele lesz Magyarország Montenegrónak, Szerbiának, Litvániának?
Ki-ki meccseket fogunk játszani végig. De a magabiztosság megvan bennünk, mindenki tudja a dolgát a pályán, a fókusz rendben van, és ha ilyen szervezettek is maradunk, akkor jönniük kell továbbra is az eredményeknek.
Marco Rossinak az 50. meccse volt a bolgárok elleni, és egy szavazáson a szurkolók őt választották a valaha volt legjobb magyar szövetségi kapitánynak. Egyetértesz?
A futball mindig változik, most is egészen más, mint 50 éve volt, és több korszaknak is megvolt a kiemelkedő szövetségi kapitánya, és ezeket a korszakokat összehasonlítani ugyanúgy nem lehet, mint az almát a körtével. De szerintem nem meglepő, hogy jelenleg őt tartják a legjobbnak a szurkolók.
A drukkerek eredményeket követelnek, én pedig szerencsére ott voltam, és közelről láttam, hogyan építette fel Marco Rossi a magyar válogatottat az előző négy évben. Nagyon sok munka van abban, ahová eljutottunk, sok apró részletnek kellett összeállnia egy egésszé.
A kapitány megérdemli ezt a címet, mert nagyon sok mindenre oda kell figyelnie, ő pedig ezt remekül csinálja.
Ötvenhét válogatott meccsed van, ezek közül kiválasztottam ötöt, és megkérnélek, mondd el, milyen érzésekkel gondolsz vissza rájuk! 2014. május 22., Magyarország – Dánia 2-2, barátságos mérkőzés. A kapitány Pintér Attila volt, a meccset Debrecenben rendezték.
Akkor debütáltam a felnőtt válogatottban, és libabőrös voltam, hiszen talán soha nem futballoztam előtte annyi néző előtt. A meccs végére iszonyatosan elfáradtam, ekkor érzékeltem először, hogy mennyivel dinamikusabb, gyorsabb a nemzetközi szint. Ekkor tudatosult bennem, hogy még sok munka vár rám. De ez egy jó debütálás volt.
2015. november 15., Magyarország-Norvégia 2-1, Eb-selejtező. Bernd Storck volt a kapitány, és ezzel a sikerrel jutottunk ki az Eb-re.
Nem lehet leírni szavakkal, mit éreztem ezen a mérkőzésen. Egy álom vált valóra. Azt várta évtizedek óta az egész ország, hogy a válogatott kijusson egy világversenyre, nekem pedig nagyon fiatalon megadatott, hogy részese voltam annak a csapatnak, amelyik ezt kivívta. Sokáig fel sem tudtam fogni, hogy mit értünk el.
2017. június 9., Andorra-Magyarország 1-0. Az 56. percben lecseréltek.
Mondanom sem kell, hogy ez egy tragikus mérkőzés volt. Egy felforgatott csapat lépett pályára, de egyáltalán nem tudtunk jó teljesítményt nyújtani. Pszichés gondok voltak mindenkinél, önbizalomhiányban szenvedtünk. Szégyenfolt mindenkinek az életében, de… Nem megyek bele inkább.
2020. október 8., Magyarország-Bulgária 1-3. Itt egy sárgát kaptál az 55. percben, és ez a siker az utolsó előtti lépés volt az Európa-bajnokság felé. Ekkor már Marco Rossi volt a kapitány.
Ez volt a négycsapatos pótselejtező első mérkőzése, a covidhelyzet közepén. Nagy lépést tettünk az Eb felé, és ha visszaemlékszem, ez nehezebb mérkőzés volt Bulgária ellen, mint a mostani. Én most többet vártam az ellenféltől, de az is lehet, ezúttal mi voltunk annyira élesek, hogy az ellenfelünk csak ennyit tudott nyújtani. A 2020-as meccsen is hasonló volt a forgatókönyv, hamar sikerült vezetést szerezni, de sokkal kiegyenlítettebb mérkőzés volt a mostaninál. De nagyon fontos győzelem volt, hiszen ezek után folytathattuk a küzdelmet azért, hogy zsinórban a második Eb-nken is ott legyünk. Végül, mint tudjuk, Izland ellen sikerült is kiharcolni a kijutást.
Az Eb-n kerettag voltál, de nem játszottál. Ez mennyire volt csalódás a számodra?
Nagyon nagy csalódás volt.
A kispadról érzékeltem csak, hogy mi történik Budapesten: eufória és iszonyatosan jó hangulat. A padról lehetett érezni mindent a stadionban, de nekem ez csalódás volt, mert nem kaptam egyetlen percet sem.
Ha öt percre becserélnek, az javított volna a helyzeten?
Akkor ennyit tudnék mondani, hogy legalább játszottam. De nekem ez nem elég. De egyébként akkor sem vagyok elégedett, ha rosszabbul játszom, és nyerünk. Szerintem ez a hozzáállás visz el oda, ahol most vagyok.
2022. június 14., Magyarország-Anglia 0-4 a Nemzetek Ligájában, végig a pályán voltál.
Ez egy minden igényt kielégítő mérkőzés volt. Voltak nehézségek, de megúsztuk, nem kaptunk gólt. Ez volt az eddigi válogatott pályafutásom legjobb mérkőzése. Fantasztikus élmény volt belülről megélni azt, ahogyan 4-0-s győzelmet arat Magyarország egy olyan válogatott ellen, amelynek a futballistái minden nap címlapon vannak már akkor is, ha egy szép mozdulatot csinálnak. És ezek a labdarúgók nem nagyon tudtak velünk mit kezdeni. Próbálkoztak – mindhiába. Vezettünk az első félidőben, a másodikban pedig volt ugyan egy angol kiállítás, de akkor már 3-0-ra vezettünk. A végén már úgy tartottuk a labdát, hogy az angolok csak forogtak, hozzászagolni sem tudtak. Lehetett látni, hogy el is ment a kedvük az egésztől, csak azt várták, hogy lefújják a mérkőzést, és hadd menjenek haza.
Összességében hogy látod az elmúlt kilenc évet, mennyire sikerült jól a generációváltás, mennyire jó érzés rajta lenni ezen a vonaton?
Nagyon jó, és ehhez tényleg ennyi idő kellett, hogy beérjen mindenkinek a munkája. A szövetség is rengeteget dolgozott, minden támogatást megad, igyekszik előre juttatni a magyar futballt európai körülmények közé, és jelenleg valóban minden rendezett. Ezen kívül olyan szakemberek dolgoznak az MLSZ-nél, akik szerintem hozzáállásban, gondolkodásban, szervezettségben is magas szintet képviselnek. Megtalálták a megfelelő edzőt, aki maga is rengeteget fejlődött, rengeteget akar is fejlődni, és ezt lehet látni rajta, illetve a stábján is, hogy ők is nap mint nap fejlesztik magukat, ahogyan mi, játékosok is. A kerettagokat is úgy válogatják, hogy a győztes típusú, megalkuvást nem tűrő karakterek kapjanak helyet a csapatban. Összeállt ez a történet nagyon szépen.
Lang Ádám klubcsapata, az Omonia Nicosia jelenleg a hatodik, avagy utolsó helyezett a ciprusi első osztályú labdarúgó-bajnokság felsőházban. A kupában, címvédőként még versenyben van. „Még nyolc mérkőzés van a bajnokságból, és mindegyiket be kellene húzni ahhoz, hogy legyen esélyünk a dobogóra. De igyekszünk realisták maradni, ezért a kupában próbálunk elérni olyan eredményt, hogy ismét európai kupaszereplők lehessünk. Az elődöntőben a Pafosz ellen juthatunk fináléba, a célunk természetesen a kupagyőzelem.” Idény közben Nikolics Nemanja is Ciprusra szerződött Törökországból az AEK Larnaca csapatába. „Április végén játszunk majd egymással, és akár az is előfordulhat, hogy nekem kell majd fognom. Edzésen és meccsen is találkoztunk már, úgyhogy jól ismerjük egymást.”
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
