"Fogalmam sem volt, mit hoz a jövő" - az osztrák Bundesligában remeklő Tiefenbach Dániel vallomása egy fantasztikus visszatérésről. Interjú.
Tiefenbach Dániel Ausztriában született, és az egykori újpesti kedvenc édesapjának, Tiefenbach Tamásnak is köszönhetően a labdarúgás szerelmese lett. Végigjárta a ranglétrát, magyar U19-es válogatott lett, de előbb az egyik, majd a másik térdében is elszakadt egy szalag, így kétéves kihagyás után kellett újra felépítenie magát. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a közben az osztrák élvonalba feljutott Lustenauból ma már kirobbanthatatlan. Játszott Szoboszlai Dominik ellen, figyeli a magyar focit, és komoly célokkal fut neki a következő idénynek.
A Lustenau utolsó 14 tavasz bajnokiján egyaránt szerepeltél, hogyan értékelnéd az elmúlt idényedet?
Januárban tértem vissza a sérülésemből, akkor kezdtem el edzeni, kellett még egy kis idő, hiszen előtte két évet kihagytam. De gyorsan ment az újbóli beilleszkedés. Februárban csereként már játszottam a Salzburg ellen, majd márciusban az egyik csapattársam megsérült, és ekkor sikerült magam beverekedni a csapatba, rögtön jól ment a játék.
Milyen visszajelzéseket kapták a visszatérésed után?
Csak pozitívat.
Nagyon büszkék voltam rám a klubnál, arra az útra, amit a sérülésem után megtettem a visszatérésemig. Nem gondolták volna, hogy rögtön ilyen jó erőben leszek. Két év után úgy tértem vissza, hogy előtte még másodosztályú játékos voltam, ennek ellenére a felépülés után a Bundesligában is sikerült jó teljesítményt nyújtanom.
Milyen poszton számít rád az edződ?
A kedvencemen, a 6-os és a 8-as poszton a középpályán. Az én feladatom volt, hogy stabilitást adjak a csapatnak, de ez jól is sikerült. A Lustenaunak ugyanis sikerült jól szerepelnie az alsóházban, négy-öt meccset is sikerült lehoznunk kapott gól nélkül.
Végül sikerült kiharcolnotok a rájátszást a Konferencialigáért, de az otthoni 1-1 után idegenben 5-1-re nyert az Austria Wien. Mi történt a visszavágón?
Sajnos, egy negyedóra után piros lapot kaptunk, majd egy akcióból egyből gólt szerzett az Austria, és tíz emberrel már nem bírtuk a nyomást. Az első meccset viszont meg kellett volna nyernünk, két-három góllal is győzhettünk volna. Nehéz párharc volt.
Korábban említetted, hogy 828 meccs telt el, amíg a két keresztszalag-szakadásodból felépülve újra kezdőként tudtál futballozni. Hogy bírtad ki ezt a több mint két évet? Mentálisan vagy fizikálisan volt nehezebb ez az időszak?
Az első sérülés egy teljesen új helyzetet teremtette, fogalmam sem volt, mit hoz a jövő. Visszatértem, két meccsen is játszottam csereként, még gólt is lőttem. De az edzőtábor utolsó meccse előtt, közvetlenül a bajnokságot megelőzően megsérült a másik térdem is. Ezután újabb egy évig sérült voltam, és így jött össze ez a 828 napos kihagyás. Nagyon nehéz időszak volt, de az idő gyorsan repült, és fizikálisan is sikerült megerősödnöm.
Tudsz most úgy játszani, hogy ne féltsd a térded?
Bármikor neked ugorhat valaki úgy, hogy lesérülsz. De úgy érzem, nincsen a térdemmel semmi probléma, ugyanolyan jól érzem magam, mint a sérülések előtt. Ezt alátámasztja, hogy amikor visszatértem, négy meccsünk volt egy héten, én pedig mindegyiken a pályán voltam. Most százszázalékos állapotban érzem magam, de tudom, harmadszor is elszakadhat a térdem, hiszen ez bárkivel megtörténhet. De az izmaimat úgy kidolgoztam, hogy mostantól a maximumot ki tudjam hozni magamból.
Manapság úgy tűnik, könnyebben rátalálnak a helyes útra azok – Szoboszlai Dominik, Sallai Roland, Lisztes Krisztián -, akiknek labdarúgó vagy edző volt az édesapjuk. Számodra mit jelentett és jelent az, hogy édesapád is labdarúgó volt, és a játékosa is dolgoztál?
Ennek pozitív és negatív oldala is van. A pozitív, hogy rengeteget tudott nekem segíteni a kihagyásom alatt, és amikor kisgyerek voltam, akkor is nagyon sokat tanultam tőle. Mielőtt a St. Gallen-i akadémiára igazoltam, el tudta mondani előtte, hogy mi vár rám. Tízéves voltam, elmentem otthonról, fogalmam sem volt, miért csinálom ezt, de ő tudta, hogy profivá válhatok, és próbált erre felkészíteni.
Mi volt a negatívum?
Többet akart tőlem, mint más játékostól. Persze, csak segíteni akart nekem, de akkor is. Kisgyerekként nehéz volt megérteni, hogy az apukád miért akar mindig többet tőled, miért kritizál sokszor.
Arról gyakran beszéltetek, hogy lehetsz-e akár nála is jobb játékos? Játszott az Újpestben, és hozzád hasonlóan a St. Gallenben és a Lustenauban egyaránt.
Ő mindig azt mondja, hogy neki sajnos nem volt meg ez a segítség, amit én kapok tőle. Én pedig szerinte valószínűleg tehetségesebb vagyok, mint ő, és többet is dolgoztam, vagy jobban tudtam vele dolgozni, és emiatt is jobb játékos lettem vagy lehetek.
Arról beszéltetek, hogy Ausztriában, illetve Svájcban jobb-e az utánpótlásképzés, mint Magyarországon?
Nehéz ezt megmondani. Az ő idejében még nem volt olyan jó az utánpótlás, most nem tudom, milyen Magyarországon, de feltételezem, hogy jobb lett. Az biztos, hogy nekem jobb volt Svájcban a St. Gallennél, mintha végig Ausztriában lettem volna.
A Transfermarkt szerint június 30-án lejárt a szerződésed Ausztriában, de nyilatkoztad korábban, hogy életbe léphet az egyéves opció. Ez megtörtént?
Igen, Lustenauban vagyok, a szerződésemet automatikusan meghosszabbították egy évvel.
Balra a már megerősödve visszatért Tiefenbach Dániel
Nem is tárgyaltatok a részletekről?
A Lustenau szeretne velem hosszabbítani, kaptam is egy új, kétéves szerződéstervezetet, de ezt még nem írtam alá. Nem stresszelünk, hiszen most van időnk. A szerződést átnéztük, beszéltünk a klubbal, és abban maradtunk, hogy meg szeretném várni a következő fél évet, és utána tárgyalhatnánk újra. De biztosan meg fogunk tudni egyezni, hiszen nagyon jó kapcsolatban vagyok a klubbal, én vagyok itt a leghosszabb ideje. A jó kapcsolatot mutatja az is, hogy kitartottak mellettem a két hosszú felépülésem során végig, bíztak bennem, és nem hagytak cserben.
Tervezed, hogy idővel feljebb lépj?
Attól függ, hogy a Lustenau milyen irányba indul el.
De mindenképp a céljaim között szerepel, hogy egy erősebb csapathoz, egy jobb ligában is kipróbáljam egyszer magam. Németország, de akár Svájc is vonzó lenne a számomra.
Édesapáddal már nem dolgoztok együtt?
Nem, ő jelenleg a korábbi csapatomban, az osztrák harmadosztályú VfB Hohenemsnél dolgozik sportigazgatóként.
Milyen gyakran jársz Magyarországra?
Az édesanyámon, édesapámon és a testvéremen kívül az egész családom Magyarországon él. Egy évben egyszer, karácsonykor szoktunk Budapestre utazni.
Ausztriában nőttél fel, de magyarul is jól beszélsz, ebben ki segített?
Sajnos már németül gondolkozom, és néha gondolkodnom kell, hogy a magyar szavak eszembe jussanak. Otthon magyarul és németül is beszélünk, de mivel itt nőttem fel, a német nyelv könnyebb a számomra. Mindent megértek magyarul, de beszélni kissé nehezebben tudok, mint németül.
Hogyan döntenél, ha egyszer egy időben érkezne meghívó az osztrák és a magyar felnőtt válogatottól?
A magyart választanám. Magyar állampolgár vagyok, nincs is osztrák állampolgárságom, és nem is tervezem, hogy felvegyem.
Hogy érezted magad korábban a magyar U19-es válogatottban?
Eddig két mérkőzésem volt, a görögök és a portugálok ellen játszottam, és nagyon jól éreztem magam. Szerintem jól sikerült a bemutatkozásom, de az edzőnek már megvolt a csapata, ezért a későbbi kvalifikációs mérkőzéseken már nem jutottam szerephez. De az edző visszajelzései alapján jó teljesítményt nyújtottam, később pedig jött a sérülésem.
Követed a magyar NB I-et és a válogatott mérkőzéseit?
A válogatott mérkőzéseit mindig nézem, és az elmúlt két évben az NB I-et is folyamatosan figyelemmel követtem.
Mennyit változott szerinted?
A válogatottban az új, fiatal játékosok remekül szerepelnek, és egyre több játékos topligában futballozik a keretből. Remek dolog, hogy Szoboszlai Dominik a Liverpoolhoz igazolt, és egyértelműen látható, hogy minden poszton erősebb lett a válogatott. Az NB I-ben profibbak lettek a klubok, sokat invesztáltak a fejlődésbe, jók az új stadionok, a Bundesligában is megállnák a helyüket. Ez szerintem pozitív az országnak.
Milyen emlékeid vannak a Szoboszlai Dominik elleni, ausztriai meccseidről?
Játszottam ellene a másodosztályú bajnokságban, de egyszer a kupadöntőben is három évvel ezelőtt, 5-0-ra nyertek, ő szerezte az első gólt. Két évvel fiatalabb, mint én, és már lehetett ekkor is látni, hogy mennyire tehetséges.
Ezekben az években Szoboszlai Dominik is megtanulta, hogy nem elég a tehetség, dolgozni kell fizikálisan is, nagyon fontosak az atletikus képességek. Ez a munka hozta ki belőle azt a plusz 10-15 százalékot, amelynek köszönhetően most Liverpoolban van.
Milyen terveid, vágyaid vannak a következő szezonra?
A csapattal a bennmaradás a cél, remélem, én is végig játszani fogok. Szeretnék egy stabil első osztályú játékos lenni, aki képes az egyenletes, jó teljesítményre.
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
