A vezetőedzőként egyre több tapasztalatot szerző Tóth Mihály a jövőről is beszélt.
A tavasz egyik kiemelkedő NB III-as bravúrját végrehajtva maradt bent a Meton-FC Dabas. A Pest vármegyei alakulat egy győzelemmel és nyolc ponttal a Dél-keleti csoport utolsó helyén szerénykedett télen, 17 meccset követően. Innen sikerült kivívni a megváltást jelentő 11. pozíciót, ami a harmadosztályú tagság meghosszabbítását jelentette a 16 csapatos mezőnyben. A 13 mérkőzésen szerzett 21 pont nehézségeiről és öröméről, a lehetetlennek tűnő küldetés beteljesedéséről és a magyar edzők helyzetéről kérdeztük a csapat télen kinevezett vezetőedzőjét, a korábbi NB I-es gólkirály Tóth Mihályt.
Mission impossible
– Hogy talált meg a feladat, hogy megpróbáld benntartani a Dabast?
– Úgy tudom, voltak más edzők is a kalapban. Sokan nem akarták elvállalni. Őszinte leszek, első nekirugaszkodásra én sem akartam, mert óriási rizikó volt benne. Nem saját magamban nem hittem, hanem a feladatban. Azt, hogy ilyen mélységekből vissza lehet kapaszkodni. Nem ismertem a dabasi viszonyokat, szóval, ez azért nagy lutri volt. Örülök, hogy átgondoltam, és az első benyomásaimat felülbírálva végül elvállaltam, mert egy nagyon jó szellemű társaság jött össze, akikkel öröm együtt dolgozni.
– Milyen nehézségekkel találtad magad szemben?
– A keret minőségben és mennyiségben sem feltétlenül felelt meg a harmadosztály elvárásainak. Akik jöttek nyáron, azokat sem lehetett használni az elején, ahogy tudom.
De a legnagyobb probléma a 17 meccsen szerzett egy győzelem volt.
– Ezzel olyan negatív spirálba került a csapat, ami után nagyon sokat kellett dolgozni, hogy mentálisan, közösen kijöjjünk ebből a mély apátiából. Sikerült továbbá egy pár játékost igazolnunk. Ez sem volt egyszerű. Sok visszautasítást kaptam a csapat helyzete miatt. És a kerítés sincs kolbászból Dabason, úgyhogy sok kompromisszumot kellett kötnünk az igazolásokban is. A felkészülés viszont jól sikerült. Erőnlétben is fejlődtünk és taktikailag is sikerült előrébb lépniük a fiúknak.
Nem várt fellendülés
– És aztán elkezdődött a szezon…
– Igen, és nem véletlenül jöttek az eredmények. Ez a csapat érdeme, de én is kivettem a részemet a sikerekből. Amiben tudtam, segítettem a játékosoknak. Sokat beszélgettünk, láttam, hogy fontosak nekik a visszajelzések. Necces volt így is, de végül egy fordulóval a zárás előtt matematikailag is bent tudtunk maradni. Ez valóságos csoda, és óriási gratuláció az összes játékosomnak és stábom tagjainak. Ezt elmondtam a vezetőinknek is.
– A pontátlagotokat 0,5-ről 1,6-ra küzdöttétek fel tavasszal, ami ritkának mondható. -16 után 0-s gólkülönbséget produkáltatok ehhez tavasszal. A védelemmel lehettek gondok korábban?
– Nem választanám szét a két dolgot. A támadás és a védekezés azért kézen fogva jár. Nem lehet erre kihegyezni. Minden csapat ellen, az első öt ellen is próbáltunk letámadást alkalmazni, plusz visszahúzódni a térfelünkre, hogyha nem sikerült labdát szerezni. De ami fontos volt, az a szervezettség, az odaadás meg a mentális dolgok. Azt a szellemiséget, amit játékosként és edzőként is képviselek, teljes mértékben magának érezte a csapatom is. Megvolt köztünk a kémia, próbáltak megfelelni az elvárásaimnak. Persze, voltak nehezebb meccseink meg ami nem úgy sikerült, de a hit és az elszántság mindig megvolt a labdarúgóimban. Az utolsó négy-öt meccsre nagyon elfogytunk, és a csapaton belül voltak kisebb-nagyobb viselkedésbeli problémák is a tavaszi szezon során, amiket orvosolni és megoldani kellett… Örülök, hogy a végén minden a helyére került.
Előnyben a külföldi edzők
– Több edzőt is látunk akár a ti csoportotokban is, akik korábban NB I-es és NB II-es csapatoknál is megfordultak, lásd Mátyus Jánost a Pénzügyőrnél. Érzel hasonlóságot ezen kollégák és a magad karrierje között?
– Nem szeretem magamat másokhoz hasonlítani. Én igazából most végeztem a pro licenc-tanfolyamot, szeretnék kiteljesedni mint vezetőedző! Az, hogy Jani vagy én NB III-ban dolgozunk jelenleg, az azért is van, mert kevés NB I-es és NB II-es kispad van, edzők pedig sokan vagyunk. Nem egyszerű, és folyamatosan bizonyítanod kell, hogy ott legyél a szűk körben.
– Azért ha az NB I-ben végignézünk, Borbély Balázs, Bognár György vagy Hornyák Zsolt számára nem csak epizódszerep jutott idén. Ott van még Horváth Dávid vagy Szabó István is. Vannak sikerek, de valami mégis hiányzik a magyar edzők tekintélyének javulásához. Mik a kilátásaitok?
– A türelem hiányzik talán.
A magyar edző sajnos nem kapja meg azt a bizalmat vagy biztonságot hosszú távon, ami ugyanyúgy megilletné a magyar kollégákat is, mint a külföldieket.
– Nem tudom, ezt mivel érik el. Lehet, hogy jobban be tudják magukat biztosítani egy kirúgás esetére. Nem azt kell nézni, hogy ki honnan jött, hanem hogy ki hogy dolgozik. A folyamatokat kellene vizsgálni, nem azt, hogy ki mit ért el egy-egy mérkőzésen, ami lehet hogy később csak részsikerekhez elég. Nem minden külföldi edzőre igaz ez, de úgy látom, hogy az utóbbi időben sokkal hosszabb ideig tudnak egy kispadon ülni, miközben nem olyanok az eredményeik.
– Hogyan alakulhat a továbbiakban Tóth Mihály és a Dabas sztorija?
– Nyár végéig él a szerződésem. Mindenki kergeti az álmait, hogy szeretne feljebb lépni. Ettől függetlenül jól érzem magamat Dabason. A klub szeretné, hogy folytatódjon a közös munka. A következő pár hétben eldől a sorsom, meglátjuk, mit hoz az élet. Minden a lehetőségektől függ…
