Pazar gólja után megjött Dragóner Áron önbizalma.
Szinte magyar klubnak tekinthető a határszéli Lendva község futballcsapata, amelynek Végh Gábor az elnöke, Bozsik József az edzője, és hat magyar játékossal küzd a bennmaradásért a szlovén első osztályban. Az NB I-es Zalaegerszeg testvércsapatában egyre több lehetőséget kap Dragóner Áron, a 28-szoros magyar válogatott Dragóner Attila fia, ráadásul nagyon úgy tűnik, a kapu előtt is feltalálja magát. A fiatal hátvéd – aki a minap megkapta első meghívóját az U21-es válogatottba – a bajnokságban remek gólt lőtt, és szeretné megdönteni édesapja 46 találatos karriercsúcsát.
Édesapád, Dragóner Attila védő volt, a bátyád, Filip jelenleg a Soroksár csatára. Te miért éppen védő lettél?
Először azért, mert talán kiskoromban nem voltam olyan ügyes, mint a bátyám. Apa pedig nagy példaképem volt, ezért hátra kerültem. Később voltam csatár is, amikor már megéreztem, hogy milyen jó gólt lőni, de végül hátul maradtam.
Ahogy néztem a Koper elleni gólodat, azért elég ügyesnek tűntél, szép gólt rúgtál.
Köszönöm! Ahogy mondtam, egy időben csatár is voltam, és szeretek a kapu előtt tevékenykedni, lehet, hogy azért sikerült ez a lövés most ilyen jól.
Édesapád gólerős védő volt, egyes források szerint 46 bajnoki gólt szerzett a klubcsapataiban. Neked is vannak ilyen terveid, hogy védőként minél több gólt szerezz?
Tudom, hogy védő létére elég gólerős volt, nagyon jól fejelt, és imádta a győzelmet.
Sokan megjegyezték már, hogy hasonló a mozgásunk. Ha 46 gólt szerzett, akkor megpróbálom túlszárnyalni.
Az edződ, Bozsik József mennyire várja el, hogy adott esetben elöl is feltűnj?
Egyre több támadó pontrúgásnál kapok aktív szerepet, a variációk is sokszor úgy jönnek ki, hogy kihasználjuk a viszonylag erős fejjátékomat. De ha tudok, igyekszem szép mozdulattal gólt lőni, a kupában is volt egy, talán a bajnokságban szerzettnél is nagyobb gólom. Igyekszem bizonyítani, hogy a kapu előtt is jól érzem magam.
Az olasz meló előtt, fiatalon a Fradiban pallérozódtál. Nehéz volt Dragóner néven futballozni?
Más volt a helyzet, mint az Empolinál. Voltak előnyei és hátrányai is a Dragóner névnek, de nem volt nehéz. Én a Népligetben és az akkori Albert-stadionban nőttem fel, a Fradi volt a második családom. De éppen ezért akartam külföldre igazolni, hogy ezt a nevet magaménak érezhessem, és ne csak úgy ismerjenek, mint a Dragóner Attila fia. Ő tudott a Fradiban segíteni mindenben, az Empoliban pedig megtanultam, hogyan kell mindent kiharcolnom magamnak mindazt, amit ott elértem.
Mi az, amit az Empoliban tanultál?
Az egyik a taktikai fegyelem, amit az olaszok nagyon elvárnak a védőktől, a másik pedig az, hogyan küzdjek meg a konkurenciával. Ott egy posztra több hasonló képességű játékos pályázott, és aki többet dolgozik és jobban teljesít, az kapja meg a lehetőséget.
Nyáron miért jöttél el Olaszországból?
Bár ott edzettem, de nem tudtam a felnőtt csapatban játszani. Folyamatosan a bennmaradásért küzdött a klub a Serie A-ban, ezért 18-19 éves játékosként nehéz volt bekerülni a védelem közepére, hiszen minden meccs létfontosságú volt.
Egy év volt hátra a szerződésemből, és a klub a Serie C-be tudott volna kölcsönadni, akkor hosszabbított volna velem. Én viszont első osztályban szerettem volna futballozni.
Ekkor jött a lehetőség a Naftától, én pedig a szlovén csapatba igazolást egy jó lépésnek tartottam a karrierem szempontjából.
Miért éppen Lendvára írtál alá? A hírek szerint az NB I-ből és az NB II-ből is érdeklődtek irántad.
Valóban, de én nagyon figyeltem arra, hogy olyan helyre menjek, ahol az edző is számít rám, és sok játéklehetőséget kaphatok. Úgy gondoltam, hogy Lendván mindkettő adott, és megfelelő fejlődési lehetőséget biztosít a klub a számomra.
Olaszországban talán még magányos is lehettél, most viszont több magyar klubtársad is van. Ez mennyire befolyásolja a hangulatodat, a játékodat?
Könnyebb most, hiszen hat magyar csapattársam is van, akikkel jóban vagyok. Olaszországban volt két jó barátom, de ők elmentek a klubtól, utána sok időt töltöttem egyedül. Nem szeretek egyedül lenni, főleg távol a családtól, hiszen egy repülőút vagy egy nyolcórás autóút választott el minket. A mostani környezet sokkal jobb a mentális állapotomnak is. A magyarokkal Lendván együtt utazunk, együtt programozunk, jó viszonyban vagyunk.
Honnan jártok edzésre?
Zalaegerszegről, és ez egy napi kétszer ötven perces utat jelent.
Hogy telik egy ilyen autóút a csapattársakkal?
Folyamatosan beszélgetünk, zenét vagy reggeli műsorokat, podcasteket, Balázsékat hallgatjuk, aztán ezeket a témákat is kitárgyaljuk. Jobb így utazni, mint egyedül.
Mennyire érződik a szlovén hangulat Lendván, hiszen közel van a határhoz?
Egy kicsit másabb, mint Magyarország. De a stáb is többnyire magyarokból áll. Lendva félig-meddig magyar falu, a játékosok többsége azonban horvát, bosnyák, szerb. Az edzések nem arról szólnak, hogy vigyázunk egymásra, megy az adok-kapok.
Tetszik ez a küzdőszellem?
Igen, inspiráló ez a balkáni mentalitás, de Olaszországban is megszoktam, hogy minden nap száz százalékot kell nyújtani az edzéseken.
Ha egymásnak odarúgunk, akkor egy „bocs, minden rendben?”-nel el is van intézve. Az edzésen lehet keményen harcolni, de utána nincs harag, és ez természetes.
Edzésen nincs barátság, de jobb hangulatú így a gyakorlás, mert minden feladat valamilyen tétre megy.
Mennyi magyar néző jár egy meccsre?
Van egy kis 3 ezres stadionunk és egy nagyon lelkes szurkolótáborunk, sok a magyar vagy a
magyarul beszélő szurkolónk.
Milyen színvonalú a szlovén bajnokság az olasz Primaverához vagy az NB I-hez képest?
Mivel az NB I-ben még nem játszottam, azt csak kívülről tudom megítélni. A szlovén bajnokság a Primaverához képest talán kicsit kevésbé taktikus, viszont fizikálisabb és tempósabb. Itt vannak azért olyan játékosok, akik komoly szintet képviselnek, így erősebbnek tartom az olasz Primaveránál jóval. Az NB I-gyel hasonló színvonalú lehet.
Ami különbség, hogy itt őszintébb a foci, mindenki letámad és egy az egy elleni védekezést vállal. Erőszakos, fizikális focit játszunk.
A top három csapat, az Olimpija Ljubljana, a Maribor és a Celje magasabb szintet képvisel, spanyol edzőik és remek légiósaik vannak, a többi csapatra inkább a „menjünk előre, daráljuk le az ellenfelet”-mentalitás a jellemző. Az sem véletlen, hogy az Olimpija és a Celje még mindig versenyben van a Konferencialiga főtábláján.
A klubod testvércsapata a Zalaegerszeg. A ZTE értéke a Transfermarkt szerint 6,43 millió euró, a Naftáé pedig 2,71 millió euró, vagyis közel két és félszeres a különbség a magyarok javára. Egy közös meccset simán megnyernének a magyarok?
Nyáron játszottunk egy edzőmeccset, és az döntetlenre végződött. Ha tétmeccsen találkoznánk, nem tudom, mi lenne a végeredmény, de a nyári döntetlenből kiindulva háromesélyes lenne egy ilyen találkozó. Nagyon fiatal csapatunk van, akárcsak a ZTE-nek, ezért sok futásos, párharcos, jó meccs lenne, az biztos.
A bajnokság elején kezdő voltál, aztán két meccsen a kispadon ültél. A legutóbbi négy meccsen pedig ismét a kezdőcsapatban számítottak rád. Mi történt?
Az idény elején játszottam, de a mester úgy döntött, hogy pihentet egy-két meccsen, mert a bajnokság kezdete előtt egy héttel igazolt le a Nafta. Azaz, a nyári felkészülésem nagyobb részében nem a csapattal edzettem. Az olasz bajnokság később kezdődik, így pár hét lemaradással érkeztem. Bekerültem a kezdőbe, egész jól sikerült a bemutatkozásom, és Bozsik József úgy döntött, hogy mint fiatal játékost, fizikálisan felépít, hogy készen álljak a bajnokságra. Amikor a kispadon voltam, edzettem keményen, tudtam, hogy ha újra lehetőséget kapok, akkor készen kell álljak, hogy a legjobbamat tudjam nyújtani. Most már heti két-három meccset is le tudok játszani gond nélkül, és boldog vagyok, hogy 20 évesen hétről hétre a felnőtt futballban szerepelhetek.
A Nafta a 10 csapatos bajnokságban a nyolcadik helyezett Primorje mögött jócskán lemaradva kilencedik, de még ez is osztályozós helyet ér. De ki tudja, mennyire erős ellenfelet kapnátok a másodosztályból, így biztosan jobb formába kell kerülni az élvonalban maradáshoz. Hogy látjátok a helyzeteteket?
Igyekszünk minden meccset megnyerni, mi mást is tehetnénk, de amikor nem győztünk, akkor is szoros 90 perceket vívtunk az ellenfeleinkkel. Sok helyzetet alakítunk ki, de néha hiányzik a gól. Például másfél hete, a Koper elleni bajnokink második félidejében nekünk kilenc helyzetünk volt, az ellenfélnek egy sem. Javítani kell a helyzetkihasználásunkon. Természetesen a bennmaradás a célunk, fiatal csapatunk a tavaszi szezonra fog annyi rutint szerezni, hogy a támadó és a védő harmadban a hibákat minimalizálni fogjuk. Küzdeni fogunk az összes mérkőzésen. De ha végül osztályozó várna ránk, arra is felkészülünk.
Egy hónap múlva játszotok a Maribor ellen. Lehet, éppen a te embered lesz Komáromi György. Kész vagy a csatára?
Gyuszi már játszott ellenünk, amikor legutóbb találkoztunk a Mariborral, ő kezdő volt, én csere, és nem találkoztunk a pályán. Remélem, hogy most én is kezdőként léphetek pályára, és akkor magyar játékosként futhatunk ki a gyepre egymás ellen Szlovéniában.
Korábban mondtad, hogy Olaszországba szívesen visszamennél még egyszer. Most milyen terveid vannak a karriered folyatását illetően?
Nagyon megszerettem Olaszországot, de tudom, ahhoz, hogy visszatérjek, még pár lépcsőfokot meg kell tennem.
Szívesen játszanék az olasz első vagy akár a másodosztályban is, de ehhez jól kell teljesítenem. Napról napra fejlődnöm kell: gólokat kell szereznem, és persze elsősorban hibátlan védőmunkát kell bemutatnom. De jelenleg minden erőmmel a Naftára koncentrálok, később pedig meglátjuk majd, hogy mit hoz a jövő.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
