30 évesen debütált az NB I-ben, most a válogatottság a célja

Markek Tamás olyan, mint a jó bor. Tavaly övé lett az év védése, idén beverekedte magát az NB I-ben dobogóesélyes Puskás Akadémiába. Interjú.

Eddig 25 NB I-es, 86 NB II-es, 50 NB III-as és két nemzetközi kupamérkőzésen szerepelt a felcsúti Markek Tamás, aki olyan, mint a jó bor, az idő múlásával válik egyre jobbá. Harmincévesen szerepelt először kezdőként az élvonalban, idén augusztusban 32 lesz, és szeretné, ha még egy oszloppal bővülne a meccseit taglaló táblázat. Feltett szándéka ugyanis, hogy beverekedje magát Marco Rossi válogatott keretébe. Tavaly az övé lett az év legnagyobb védése, idén beverekedte magát az utóbbi években rendre dobogós Puskás Akadémiába, és pár hete a forduló védése címet is sikerült megszereznie egy Debrecenben bemutatott bravúrjával.

Az előző fordulóban, a Mezőkövesd ellen a 92. percben védted Dino Besirovic közeli bombáját. Mennyire nehéz a végén is koncentrálni, tudva, ha hibázol, odaveszik két pont?
Nem volt nehéz ébernek maradni, hiszen a második félidőben a Mezőkövesd sokat támadott, jóval többet, mint az első játékrészben. Akkor beálltak védekezni, és csak kontrázgattak, egy kapusnak pedig jóval könnyebb dolga van, amikor egy támadó csapat ellen játszik, hiszen akkor végig tűzben tudja magát tartani. Erős lövés volt, nem hagytam ott a rövid sarkot, így tudtam védeni.

Idén nyolc NB I-es meccsed volt eddig a Puskás Akadémiában, milyen visszajelzéseket kaptál?
Hál’ istennek sok dicséretet kaptam, aminek örülök, hiszen ezzel beigazolódik, hogy a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét. Bízom benne, hogy a hátralévő öt meccsen is én fogok védeni, és elérjük a csapattal a dobogót.

A 27. fordulóban a tiéd lett a forduló védése, amelyet a DVSC-Puskás meccsen mutattál be. Mit jelentenek az ilyen visszajelzések?
Nagyon jó dolog, főleg a szakmán belül számít sokat szerintem. Azon a meccsen ennek a védésnek is köszönhetően sikerült 1-0-ra, kapott gól nélkül nyernünk Debrecenben. Fontos volt, hiszen a DVSC is közvetlen rivális a harmadik helyért zajló versenyben, és ha nem nyerünk, lemaradtunk volna. Most pedig pontazonossággal ott vagyunk a dobogó közelében.

Ezen a mérkőzésen volt a Spandler Csaba-Varga Kevin párharc, amely után Dzsudzsák Balázs már oda is állt a büntetőponthoz, de a VAR döntése értelmében végül mégsem kapott 11-est a Loki. Megkönnyebbültél, amikor láttad, hogy mi a végleges döntés?
Itt volt egy kis félreértés Csabi és köztem, amikor a debreceni játékos elhozta a labdát. Nyugodt voltam, amíg várakozni kellett a videobíró döntésére, hiszen tisztán lehetett látni, nem volt semmilyen kontakt a két játékos között. De akkor nyugodtam meg teljesen, amikor a játékvezető elvetette, hogy 11-est kell rúgni.

Tavaly novemberben is elnyerted a hónap védése címet, amikor a Puskás Akadémia-Zalaegerszeg találkozón lábbal hárítottál egy fejest. Hogy emlékszel vissza a mozdulatra?
Én is úgy éreztem, az egyik legnagyobb védésem volt a tavalyi szezonban. Egy oldalról beadott labdát közelről elfejelt a ZTE csatára, én jobbra vetődtem, viszont meghosszabbítottam a testemet, kinyújtottam a lábamat, és védeni tudtam.

Nagyon örültem, mert tavaly ősszel a HLSZ díjátadóján elnyertem az év védése címet is, és ez mindenképpen jó érzés volt. Sajnos, azt a meccset nem tudtuk megnyerni, mert az utolsó percben kaptunk egy gólt, de azért pluszlöketet ad, hogy különdíjat és elismerést kaptam azért a védésért.

A Debrecen ellen védtél először kezdőként az NB I-ben a pályafutásod során, méghozzá 30 évesen. Mennyire érezted sorsdöntőnek azt a 2021 októberi mérkőzést?
Előtte már védtem pár percet, amikor Tóth Balázs vállsérülése miatt beálltam a hajrában. De az első teljes meccsem a debreceni volt. Bár előtte voltam már kerettag NB I-es csapatban, de bajnoki mérkőzésen nem védtem, csak a kupában, így izgalom is volt bennem. Ezért vízválasztó volt ez a találkozó, és dolgozott bennem a bizonyítási vágy, hiszen ha nem jól teljesítek, akkor lehet, nem tartott volna sokáig az NB I-es pályafutásom. De szerencsére jól jöttem ki a mérkőzésből.

Jobb kapusnak érzed magad, mint amikor a harmad- vagy a másodosztályban védtél?
Érzem magamon, hogy fejlődtem. Hogy miben? Mondhatnám akár a lábbal való játékot, amit az NB II-ben annyira nem követelnek meg, mint magasabb szinten. Jobbak a játékosok, gyorsabb a játék az élvonalban, így gyorsabban kell döntéseket is hozni. Ebben a kettőben, a döntéshozatal gyorsaságában és a lábbal való játékban mindenképpen fejlődtem.

Mennyire érzed hasonlónak a karrierívedet Szappanos Péteréhez, aki hozzád hasonlóan lépkedett előre, sőt 30 éves kora után még válogatott is tudott lenni?
Mindig kisebb célokat határoztam meg, és bíztam abban, hogy ezekből lesz egy-egy nagyobb. Így volt ez már az NB III-ban is, akkor még nem gondoltam arra, hogy NB I-ben fogok egyszer szerepelni. Mindig a napi, a heti feladatokra koncentrálok, és sikerült is eljutnom az NB I-be. Sportemberek, versenyzők vagyunk, ezért mindig többre kell törekedni. Szeretnék válogatott meghívót is kapni, de tudom, hogy rengeteget kell érte tenni, így ez még a jövő zenéje.

Legutóbb sérülések, formahanyatlások miatt nagyon keresték a második és a harmadik számú kapust is a válogatottnál.
Nagyon boldog lennék, ha rám esne a választás, hiszen az egy újabb komoly szakmai elismerés lenne.

Legközelebb nyár elején lesz válogatott mérkőzés, ha az addigi öt meccsen jól tudnék védeni, akkor bizakodva várnám a kerethirdetést, de majd meglátjuk.

Pápán milyen élmény volt a válogatott Szűcs Lajossal egy csapatban szerepelni?
Rengeteget tanultam tőle. Lajos a gyerekkori példaképem volt, hiszen amikor a Ferencvárosban védett, a zöld-fehéreknek szurkoltam. Soha nem felejtem az első közös edzésünket, nagy élményként éltem meg, ezt később mondtam is neki. Baráti kapcsolatba kerültünk, hiszen Pápa után az NB III-as Rákosmentében a csapattársam, kapusedzőm, vezetőedzőm is volt, majd Csákváron is ő volt a kapusedző, így hosszú a közös pályafutásunk. A pályán kívüli dolgokat is érdemes volt tőle eltanulni, de a kapuslét praktikáit is megosztotta velem.

Veled a kapuban a Fradit, az Újpestet és – amiről már beszéltünk – a Debrecent is legyőzte a Puskás Akadémia. Melyik volt a legnagyobb skalp?
Mind a három különleges volt valamiért. A címvédő, listavezető Fradit idegenben sikerült legyőzni, ráadásul úgy, hogy ez még sohasem sikerült a Puskás Akadémiának a Groupama Arénában. Az Újpest elleni 5-1 magabiztos győzelem volt, és amióta itt vagyok, egy ellenfélnek sem rúgtunk ennyi gólt. A Debrecen elleni diadal pedig több védésem miatt is kellemes emlék a számomra.

Mennyire lehet veszélyes a sebzett vad otthonában, a Vasasnál szerepelni szombat este?
Nehéz lesz, de nincsek könnyű élvonalbeli meccs. Legutóbb a Mezőkövesd otthonában is hiába vezettünk 2-0-ra, a végén megizzadtunk, pedig ők is a kiesés ellen küzdenek. A Vasas az utolsó szalmaszálakba kapaszkodik, mindent meg fog tenni és motivált lesz, de természetesen mi is azok vagyunk, hiszen a céljainkat szeretnénk elérni.

A meccsek előtt mennyire elemzed ki az ellenfél támadóinak a játékát?
Mindig igyekszem jól felkészülni az ellenfélből, a meccs előtti napokon a rivális mérkőzéseiből igyekszem minél többet megnézni, és megfigyelni, hogy kire miért kell vigyázni. Illetve, a büntetőrúgókat szoktam még kielemezni, hogy hová rúgják a játékosok általában a tizenegyest.

Most megvan, hogy ki a legveszélyesebb a Vasasból?
Vannak veszélyes játékosaik, akár a támadó középpályásaik, akik távolról lőnek, és a támadósorban is sok rutinos, veszélyes csatáruk van. Mondhatnám akár Holender Filipet vagy Novothny Somát.

Mennyire más Felcsúton – a többi NB I-es csapathoz képest – kevesebb néző előtt futballozni, elegendő-e ez a nézői támogatás?
Mindig jó, ha olyan csapatok ellen játszunk, amelynek nagy szurkolótábora van, hiszen jobb hangulatban jobb futballozni.

Legutóbb a Mezőkövesdet is elkísérték a szurkolók, nem volt rossz a hangulat, de összehasonlíthatatlan azzal, amikor a Ferencváros, az Újpest, a Debrecen vagy a Honvéd vendégeként játszunk. Jobb lenne, ha több néző előtt futballoznánk, jobb hangulatban.

De akik vannak, azokat nyilvánvalóan megbecsülitek.
Főleg gyerekek és idősebbek járnak a mérkőzéseinkre, és természetesen megbecsüljük őket.

Mi kell ahhoz, hogy meglegyen a bronzérem?
A legfontosabb mindig az, hogy a soron következő mérkőzést megnyerjük. Éppen ezért arra még nem gondolunk, hogy mi lesz például a Honvéd ellen, az utolsó fordulóban. Vannak jó játékosaink, de csak akkor tudunk jól szerepelni, ha jó a csapategység és a játékosok hozzáállása.