A 76 éves mesteredző szerint gyatrák a lövések és rossz a kapusok technikája a focivébén.
„Vár állott, most kőhalom” – idézett Csank János a Himnuszból, amikor arról kérdeztük, mi az utolsó emléke a váci futballcsapatról. Arról a csapatról, amellyel 1994-ben bajnokságot nyert edzőként, idén nyáron azonban végleg megszűnt – úgy, hogy az NB III-ban most is Csank János volt az edzője. „Első és utolsó” rovatunk legutóbbi interjúalanya a tőle megszokott őszinteséggel beszélt a jugoszlávok elleni 1-12-es vb-pótselejtezőről ugyanúgy, mint az irányításával bajnoki címig jutott Fradinál elmaradt fizetésekről, a szerinte szakmaiatlan 12 csapatos magyar bajnokságról vagy éppen a gyenge kapusokat felvonultató focivébéről.
Ma reggel mi volt az első dolog, ami eszébe jutott? – kérdeztük a 76 éves Csank Jánost, aki jelenleg Ózdon él, és a tarpai Sándor István Sportakadémia szaktanácsadójaként tevékenykedik.
Kicsit később keltem, nyolc körül, és arra gondoltam, hogy hol van a négy hónapos kiskutyám, amelyet nemrég kaptam. Az udvaron volt, így megnyugodtam, utána pedig azon gondolkodtam, hogy mikor menjek futni. (Hogy sikerült a futás?) Most lazábban futottam, 32 x 30 másodpercet, félperces sétálós szünetekkel. A futás részét szoktam emelgetni maximum egy percre.
Mit tart élete első nagy futballsikerének játékosként?
Amikor az Ózd kapusaként, 18 évesen bemutatkoztam az NB I tartalékbajnokságában az Üllői úti falelátón helyet foglaló háromezer szurkoló előtt. Ugyan kikaptunk 2-1-re, de nagy élmény volt, Németh Miki ollózott egy gólt nekem a 80. percben.
Mit tart élete első nagy futballsikerének edzőként?
Amikor a 20 csapatos NB II-ben átvettem az előző szezonban a 11. helyen végzett Eger csapatát vezetőedzőként, és az irányításommal sikerült megnyernünk a másodosztályt a Békéscsaba és a Debrecen előtt. Az Eger ezzel feljutott az élvonalba.
Mi volt az első autója?
Egy Skoda 110 L-es, amelyhez édesanyám segítségével jutottam hozzá. Az örökségéből, 70 ezer forintért vette, ami nem kis zsé volt akkor tájt, hiszen egy havi fizetés 4-6 ezer forint körül mozgott. A rendszámomat kívülről fújták a játékosaim, hiszen, amikor mentem egy kört az éjszakában, és meglátták, tudták, hogy érdemes óvatosra venniük a figurát.
Hol járt először külföldön?
Nyilván Szlovákiában, ahová a nagymamámhoz gyalog két és fél óra alatt át tudtam volna menni légpuskával a hátamon. Csakhogy akkor a szocreálban ezt nem lehetett megcsinálni, le is lőttek volna, de ott jártam először.
Kivel fogott kezet először, vagy ki ugrott a nyakába, amikor bajnok lett a Vác 1994-ben?
Az MTK-pályán derült ki, hogy bajnokok lettünk, és Vass Lacival, a pályaedzőmmel jattoltam le először. A szurkolók már készültek, és a Hungária körútról nyitott autók alkotta konvojjal mentünk Vácig lépésben. A drukkerek pezsgőket adtak be menet közben az ablakon, majd Vácon még nekem is énekelnem kellett az erkélyen. A városban lovas kocsival mentünk körbe, és én vezettem, mert agrármérnök lévén volt rá jogosítványom.
Kit hívott fel először, amikor kinevezték szövetségi kapitánynak?
Az egri barátnőmet hívtam fel, aki életem legfontosabb nője. Most távolabb kerültem tőle, de sokáig voltunk együtt.
Mi a legutolsó gondolata a szövetségi kapitánykodásáról?
Akkor még nem tudtam, hogy eljön az az időszak, amikor a második hellyel ki lehet majd jutni egyenesen a világbajnokságra. Bevallom férfiasan, egy kicsit ott meghaltam azon a mérkőzésen (a vb-pótselejtezőn Jugoszlávia 12-1-es összesítéssel múlta felül Magyarországot 1997-ben – a szerk.). Azt tudni kell, hogy előtte háromszor is visszautasítottam a kapitányi felkérést, és Görögországban dolgoztam a Proodeftiki csapatánál, amikor újra felkértek. Végül elvállaltam, nem bántam meg semmit, noha megrázott a vége. Éppen abban az időben voltam kapitány, amikor az egyik fele a csapatnak már kezdett kiöregedni, az olimpiai válogatottak pedig még fiatalok voltak. Én azt mondom, ha a pótselejtezőt egy normális vereséggel megússzuk, és maradok, akkor a következő Eb-re kijutunk, mert egy nagyon jó csapatot tudtam volna összerakni.
Mi az, ami elsőként eszébe jut a jelenlegi és a Csank-féle bajnok Fradi közötti különbségekről?
Amikor mi bajnokok voltunk, négy hónapig nem volt fizetés. De később megkaptuk.
Mi az, ami utolsóként eszébe jut a váci futballról?
Vár állott, most kőhalom.
Mi az, ami elsőként eszébe jut a 12 csapatos magyar NB I-ről?
Nem jó. (Miért nem jó?) Magyarországnak a földrajzi adottságai miatt 16 élvonalbeli csapatra lenne szüksége, nem beszélve arról, hogy a 12 csapat a pályaválasztások miatt igazságtalan módon háromszor játszik egymással, így az Újpest például kétszer megy a Fradihoz, míg a Fradi csak egyszer az Újpesthez – vagy adott esetben fordítva. Ha valaki kétszer kikap, rögtön kiesésre áll – így nem lehet szakmázni. Az eredményesség sok esetben mázli kérdése, kapkodás van, rengeteg az edzőváltás. Ráadásul a 12 csapatos bajnokság – amely a nézettségre is negatív hatással van – egyszer már megbukott. De hál’istennek az MLSZ ezen kívül a legjobb döntéseket hozza, a stabilitás a jellemző.
Milyen szintet képvisel a tarpai akadémiáról utoljára eligazolt játékos?
Többet is tudok mondani; Kusnyír Erik a DVSC-ben játszik, Szőke Adrián a Diósgyőrben is pályára szokott lépkedni, de jó páran vannak még Tarpáról az NB II-ben, és nagyon sokan futballoznak az NB III-ban. Kiemelném a DEAC ukrajnai születésű játékosát, Bidzilya Antont, aki egy nyelvzseni, fél év alatt tökéletesen megtanult magyarul.
Mi az első dolog, ami eszébe jut a katari vb-ről?
Láttam már jobbat is.
Melyik volt az utolsó focimeccs, amit nézett – és hogyan tetszett?
Követem a mérkőzéseket a világbajnokságon, volt, amelyik tetszett, de nagyon kevés emlékezetes dolog történt eddig, alig volt olyan gól vagy esemény, ami megmaradt volna bennem. Régebben az egyéniségek mások voltak, több színt adtak a játéknak. Ami feltűnt, hogy a távoli lövések nagyon gyatrák, sokan el sem találják a kaput, sokszor nagyon csúnyán fölé-mellé lőnek. Nem csodálom, hogy az új trend szerint nem szabad erőltetni a távoli lövéseket, hiszen nem is lőnek jól a játékosok – ezt gyakorolni kell.
Az utolsó jó kapus, akit látott védeni a vb-n?
Na, ilyen nem volt. Elég sok kapushibát láttam, Szczesny például hiába fogott meg két 11-est, sok védhető gólt kapott. Van kapusgól bőven, az alaptechnikai dolgaikban érzek megtorpanást. Sok idő elmegy azzal, hogy lábbal foglalkoznak a labdával, a lövéseknél pedig nem nagyon fogják meg a labdát, inkább ütik, a magas labdákra pedig nem mernek kijönni. Ezen kívül nagyon sok a passzív passz, ami annyira nem érdekes, nem éppen egy váratlan dolog, hogy ezret passzol mondjuk egy spanyol csapat, hiszen a futballt gólra játsszák. Azért menjek meccsre, hogy megnézzek ezer passzt? Ilyenkor kimegyek a konyhába, csinálok magamnak valami kaját – mert még nem vagyok elég érett, hogy komoly kapcsolatban legyek -, de nyugodtan fel lehet állni meccs közben, mert semmi nem történik. Sok meccs lemegy úgy, hogy egyetlen kaput eltaláló lövés van egy félidőben, pedig ez egy világbajnokság.
Melyik lesz az utolsó csapat, amely örülhet a vb-n?
A legstabilabbnak a brazilok tűnnek, mert rossz játékkal is nyerni tudnak. De az argentinokat is figyelem Messi miatt, noha volt velük egy kis zűr az első meccsükön Szaúd-Arábia ellen, de ők még felpöröghetnek, nem tragédia, ha az elején nem megy a játék. Európának nem is drukkolok politikai okokból, de nem is lehet mondani olyan csapatot, mint mondjuk régen a hollandokat Cruyff-fal. Akkor még biztosan lehetett tudni, hogy márpedig ez a csapat erős, és nagyot fog alkotni.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
