Nyíregyháza – Azt viszont élvezi, hogy nem foglalkozik vele a sajtó.
Néhány éve még a Debrecen és a magyar válogatott színeiben villogott. Azóta megjárta a mennyet és a poklot, no meg Genovát, Barit és Athént, valamint több hazai klubot. Voltak jobb és rosszabb meccsei, évek óta inkább az utóbbiakból volt több. Aztán a nyáron óriási meglepetésre az NB II-es Nyíregyházához szerződött. Rudolf Gergely évek óta nem adott hosszabb interjút a magyar sajtóban, a Lokálnak azonban őszintén beszélt mindenről, ami vele történt az elmúlt években.
– Élvezi a csendet, azt, hogy szinte eltűnt, és már nem foglalkozik önnel a sajtó?
– Igen. Jobb ez így, régebben sem szerettem afféle celebként mutogatni magam. Ezt inkább meghagyom másoknak, vannak éppen elegen, akik élvezik a szereplést.
– Miért pont Nyíregyháza? Ilyen erős a szülőföld vonzása, hogy a második vonalbeli szereplést is vállalta érte?
– Itt születtem, itt él a családom. Már fontolgattam a hazatérést a Győri ETO csődje idején, de ugye akkor száműzték a Szparit a harmadosztályba. Idén azonban már az NB I-es tagság sem elérhetetlen álom. Nem lesz könnyű, hiszen jobbára fiatalokból, új játékosokból áll a csapat, de így még nagyobb a kihívás.
– Nem visszalépés a Szpari egy olyan játékosnak, aki játszott a BL-csoportkörben, és öt éve a válogatottban győztes gólt lőtt a svédeknek?
– Nézze, 31 évesen ritkán keresik meg az embert sztárcsapatok. Volt néhány ajánlatom a Nyíregyháza mellett, ám úgy döntöttem, a hazai pálya a legjobb. Talán Pesten is tudnék élni, de még három évig él a szerződésem, és a Nyíregyházi Egyetem gazdálkodás–menedzsment szakára járok. Itt van időm gondolkodni.
– Azon, hogy mi lesz, ha abbahagyja?
– Nem akarok edző lenni. Sportvezetőként már el tudom képzelni magam, de lehet, hogy másfelé visz az utam. Négy nyelven beszélek, lenne életem, helyem a sporton kívül is.
– A múlton is rágódik, hogy mikor és mit rontott el, mit lehetett volna másként csinálni?
– Nagy hiba volt Genovából továbbállni, de a klubnak akkor százhárom igazolt játékosa volt – persze sok csak kölcsönben. Játszani akartam, és akkor még azt hittem, jó lesz nekem a Diósgyőr – ahol a sérülésem miatt sokáig nem nagyon játszhattam. Egyedül kellett volna megváltanom a világot, semmi segítséget nem kaptam. Jellemző, hogy volt genovai erőnléti edzőmtől kellett kondiprogramot kérnem, és még a bokarögzítőt is nekem kellett megvennem. Pestre jártam kezelésekre, és azért is megbüntettek, mert pluszmunkát végeztem. Hamar bűnbak lettem, mindenki megtalált, hol a pénzem, hol a kocsim volt a téma, nemhogy a góllövés, de a játék sem ment. Nem tudtam azt nyújtani, amit korábban Debrecenben. Győrben kezdtem helyrerázódni, másodikok lettünk, de jött a csőd, majd a Vidi ajánlata. Fehérváron azonban – bár nem volt rossz a csapat – nem találtam a helyem. Rövid idő alatt három edző is megfordult a klubban, és hiába igyekeztem, rosszul éreztem magam. Azután mindkét fél belátta, jobb, ha elválnak útjaink.
– Képességei alapján az Eb-re kijutott csapatban bőven lehetett volna helye. Ehhez képest itthonról nézte a meccseket. Ha nézte egyáltalán…
– Hogyne néztem volna, de fájó szívvel. Nagyon szurkoltam a fiúknak, hiszen sokukkal még együtt játszottam. Nagyon jók voltak, és igen, rossz érzés, hogy lemaradtam erről az élményről.
– Jövőre egy Szpari–Loki rangadó kárpótolná?
– Ámen! Jól jönne egy ilyen szépségtapasz!
Nyíregyháza – Azt viszont élvezi, hogy nem foglalkozik vele a sajtó.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
