Videó a győzelem és a feljutó hely megünnepléséről.
BÉKÉSCSABA 1912 ELŐRE–SIÓFOK 2–0 (1–0)
BÉKÉSCSABA, 710 néző. Vezette: Kovács Gábor Péter (Kormányos II. Gábor, Baghy Csaba)
BÉKÉSCSABA: Ribánszki – Pilán, Viczián, Szélpál (Babinyecz, 66.), Zahorán (Szalai D., 63.) – Hursán, Mezei (Lustyik, 69.), Király P. – Gránicz, Urbin, Szatmári I. Vezetőedző: Boér Gábor
SIÓFOK: Molnár P. – Csilus T., Fehér Zs., Lorentz, Nemes M. (Szilágyi P., 75.) – Gál M. 5, Réti (Csibra, 75.), Tóth M. (Nagy D., 59.) – Bolla, Elek B., Medgyes Z. Vezetőedző: Varga Attila
Gólszerző: Király P. (1–0) a 13., Viczián (2–0) az 58. percben
Boér Gábor: – Az volt a célunk, hogy az első félidőt megnyomjuk és megszerezzük a vezetést, hiszen ennek birtokában sokkal könnyebb játszani. Az első harmincöt percben el is dönthettük, sőt le is zárhattuk volna a találkozót. Nagyon jól futballoztunk, sokszor kerültünk az ellenfél védelme mögé és sikerült fegyelmezetten, szervezetten játszani – szinte nullára lehoztuk az ellenfél lehetőségeit. Ezután egy figyelmetlenség elbizonytalanított minket, így az első játékrész utolsó tíz percével nem voltam elégedett. A második félidőben azt játszottuk, amit ilyenkor kell – sajnos már kijött, hogy elfáradtunk – nem nagyon tudtunk változtatni-frissíteni, hiszen szűkösebbek a lehetőségeink. A fiúk azonban odatették magukat, férfiasan küzdöttek és igazi csapatként hozták a mérkőzést. Furcsa amit mondok, de rutinosan futballoztunk – hiszen ilyesmiről szinte még nem is lehet beszélni, de mégis így volt. Jól tartotta meg az első sor a labdákat, sőt voltak veszélyes szituációk is, de ennek ellenére azt hiányolom, hogy nem nagyon érzek különbséget a vereség és a győzelem között. Ezt most mindenki értse, ahogy szeretné, de nincs meg az a katarzis, aminek ilyenkor lennie kellene és ezt nem biztos, hogy belülről kell elérni. Nagyon jó lenne, ha egyszer valamikor majd átélhetném, de ez most nagyon hiányzik és a játékosoknak is. Bízunk benne, hogy egyszer majd ez is bekövetkezik.
Varga Attila: – Először is gratulálok Boér Gábor barátomnak és a Békéscsabának. A mai napon a gól hiányzott a játékunkból, mert ezt a játékot gólra játsszák és egyelőre a legnagyobb betegségünk az, hogy nincsen befejezőnk. A helyzeteink általában megvannak, mint ahogy a mai napon, de nincs aki értékesítse ezeket. A mai eredmény alapján bárki azt gondolhatja, hogy sima volt a meccs – ami eredmény szempontjából így is van -, de a játék képe alapján úgy érzem, hogy nekünk is voltak jócskán lehetőségeink. A Békéscsaba pontrúgásból megvert minket éppen akkor, amikor nagyon meccsben voltunk. Amíg a kapussal szemben sem tudjuk berúgni az ajtó-ablak helyzetet, addig nincs miről beszélni. Amíg nincs az a gyilkos ösztönű támadó, aki helyzet nélkül is gólt tud szerezni, addig nagyon nehéz helyzetben vagyunk és leszünk is. A második gól után megpróbáltunk mindent, de akkor már veszett fejsze nyele volt. Akartak a játékosaim és szívvel futballoztak, de elöl nagyon hiányzik a minőség.
