Két év után saját akadémiájáról igazolhatott a Vasas

A vkla.hu cikkét változtatás nélkül közöljük.

 

A június közepén történt tulajdonosváltás után újabb mérföldkőhöz érkezett a Vasas FC és a Vasas Kubala Akadémia együttműködése: két év elteltével újra fiatal akadémistát köszönthetünk a Vasas FC felnőtt csapatának keretében. Kovács Milán – 7 évnyi angyalföldi – munkájának gyümölcse beérett, az U19-es korosztálytól idén búcsúzó játékos 3 éves szerződést írt alá a Vasas FC felnőtt csapatával. Nagy büszkeséggel tölti el a Vasas Kubala Akadémiát, hogy – Ádám Martin, Berecz Zsombor, Vida Máté és Kleisz Márk után – újra lesz olyan tagja a Vasas FC felnőtt keretének, aki korábbi akadémista éveit befejezve – Angyalföldön maradva – piros-kék színekben kezdheti meg profi pályafutását.

 

Kovács Milán 1999-ben született, 2011-ben a Bajai Labdarúgó SE-ből került Akadémiánkra. A 223 mérkőzésen összesen 196 alkalommal szerepelt kezdő játékosként a keretben, így nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a vezetőedzők alapemberként számíthattak rá. Milán 58 meccsen talált be az ellenfelek kapujába, a felnőttek között azonnal góllal – a Vasas FC – Ceglédi VSE felkészülési mérkőzésen – tette le névjegyét.

 

Eddig tart a tények és számok felsorolása, ám az elmúlt hét esztendő mögött ennél sokkal több rejlik. "Akarni – Küzdeni – Játszani" – Milán az évek alatt saját bőrén tapasztalta meg a Vasas Kubala Akadémia jelmondatának súlyát..

 

 

"Akarni" – amikor egy kiskamasz álmokat dédelget, terveket szövöget, s már egészen fiatalon ki meri mondani hangosan is: futballista szeretnék lenni. A szó egyszerre jelent sikert, hírnevet, győzelmeket, s meg persze focit, focit, focit – ébredés után a labdával a nappaliban, iskolai folyosón papírgalacsinnal, hazafelé úton kavicsokkal, este a grundon a haverokkal..

 

-11 évesen kerültem fel Angyalföldre, s már kisgyermekként is csak az lebegett a szemem előtt, hogy egyszer a Vasas felnőtt csapatában szeretnék játszani – Kovács Milán is egyike volt azoknak a kiskamaszoknak, akik már iskolás évük elején is tudták mit akarnak.. A célkitűzések és a tervek megvoltak, az akarat is erősebb volt mindennél, de a hármas mottó középső, talán legsúlyosabb jelszava ilyenkor borítja ki nehéz puttonyát, amit csak győzz összeszedni az előtted álló hosszú esztendők alatt..

 

"Küzdeni" – vagy ahogyan a srácok élik meg: lemondani, csalódni, talpra állni. Lemondani a Balaton-parti nyári estékről, mikor éppen a felkészülés legfontosabb hetei zajlanak. Csalódni, hogy nem kezdőként léptél pályára, vagy éppen keretbe se tett az edződ, mikor te egész héten beleszakadtál a pályán… Talpra állni egy súlyos zakó után, amikor jobb volna elbújni a világ szeme elől és kerülni a suliban a rivális csapatok játékosainak mosolyát, de te mégis fogod a cipőd és rohansz a pályára, hiszen félóra és edzés, útközben a villamos után szaladva harapjak még egyet az almába… Milán hosszan tudna erről beszélni, hiszen átélte mindazt – sőt többet is – ami a felnőtté válás folyamatában, az élet több területén is bizonyítva igen kemény.

 

-Rengeteg mindenről kellett lemondanom annak érdekében, hogy fel tudjak kerülni az Akadémiára, értem ezt a barátaimmal való kapcsolatomra, vagy ami talán a legnehezebb volt, a családomtól külön élnem. Vidéki gyerek vagyok, így tisztában voltam azzal, hogy a célom eléréséhez nekem is és a családomnak is hatalmas áldozatot kell majd hoznunk.

 

Milán kezdetben kollégista volt, így – amellett, hogy a családtagokkal nélkülözték egymást – a környezetváltozás, egy új és ismeretlen közegbe való beilleszkedés feladata és terhe – valamint az első évben szerzett bokasérüléséből való felépülés – kizárólag rá hárult. Eleinte.

 

– Később a szüleim is meghozták a maguk nehéz döntését, aminek költözés lett a vége, ezért kollégium helyett Budapesten, albérletben éltem édesanyámmal és testvéreimmel. A 7 éves, idáig vezető út talán leginkább embert próbáló része volt, hogy édesapám vidéken maradt és év közben csak hétvégente látom, lassan már 7 éve… A támogatása rengeteg erőt adott nekem az évek alatt. Az Akadémián olyan fontos emberi tulajdonságokat sajátíthattam el, melyek nem csupán a személyiségemet és a múltamat, de a jövőmet is meghatározzák majd: önállóságot tanultam, kitartást minden áron, s elfogadást.. emberekét, mások döntéseit. Rengeteget tanítottak nekem az Akadémia szakemberei, például az egyik legfontosabb, ami nélkül most nem lehetnék a felnőtt csapatban: hogyan futballozzak úgy, mint egy profi labdarúgó. – Milán az U19-es korosztály búcsúzó játékosaként számot vetett, s itt kap szerepet Akadémiánk jelmondatának utolsó szava: "Játszani"

 

– Ennyi év távlatából egyértelműen kimondhatom, hogy akkor kaptam meg a fejlődésemhez szükséges lehetőséget, amikor fölkerültem a Vasas Kubala Akadémiára. Nem tudom eléggé megköszönni az Akadémia stábjának és a családomnak, hogy hittek bennem és végig támogattak. Boldogan üzenem itt is a szüleimnek: célba értem! Az Akadémia nem csupán labdarúgót, de embert is nevelt belőlem..

 

Milán egyetlen mondattal zárja beszélgetésünket, ami elmondása szerint a legnehezebb pillanatokban is a szeme előtt lebegett, de a búcsúzó játékosokkal készült interjúkban is rendre szerepel; a mondat, melyet a fiatalabb nemzedéknek is be kell vésni: "A pálya beszél!"