Nyugodjék békében!
ÍME, A DVTK FÁJDALMAS BEJELENTÉSE:
"Tóth István, vagy ahogy mindenki ismerte, becézte, Lujó közel harminc évet dolgozott a DVTK labdarúgó-csapata mellett – akkori szóhasználattal – gyúróként.
1968-tól Gommercsics “Csocsó” Józseftől tanulta a szakma alapjait a DVTK-nál, majd 24 évesen elvégezte a budapesti Sportkórházban a sport- és gyógymasszőr tanfolyamot. 1971-ben átvette mestere helyét, és az 1986 és 1992 között tartott szünettől eltekintve egészen 2000-ig dolgozott az első csapat mellett.
Pályafutása kezdetéről így nyilatkozott 1997-ben az Észak-Magyarországnak:
“- A férfifodrász szakmát a 101-es Szakmunkásképzőben tanultam ki, és ezt követően három éven át a villanyrendőri fodrászüzletben dolgoztam. Innen családi okok miatt szülőfalumba, Tiszalúcra mentem vissza, ahol egy sarokházban lévő fodrászüzletben fogtam ismét ollót és beretvát. Tulajdonképpen ez a sarokház változtatta meg az életem. Történt, hogy egy alkalommal a derékszögű útkanyarulatban lévő házba belerohant a DVTK busza, amely Tiszadobra, a kajak-kenu edzőtáborba tartott. Akkor találkoztam ismét Fügeczky Róberttel, a DVTK akkori elnökével, aki korábban a 101-esben a tanárom volt. Már ekkoriban is rendszeres látogatója voltam a futballmeccseknek, az MVSC és a DVTK hazai meccsein tiszalúciként is minden alkalommal ott voltam. Így aztán örömmel mondtam igent az elnök invitálására, amely a labdarúgó csapat gyúrói munkájának kisegítésére vonatkozott. Akkoriban Gommercsics Józsi bácsi, becenevén Csocsó bá’ volt a csapat gyúrója. Azonban a keze már nem nagyon bírta a masszőri munkával járó igénybevételt. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy hétközben a gyárban is azzal kereste kenyerét. Ezért volt szükség a “fiatalításra”, emiatt kerültem a DVTK-hoz kisegítőnek. Amikor aztán Csocsó bá’-t nyugdíjazták, 1971-ben én lettem a csapat gyúrója. Akkor már egy éve Miskolcon laktam, és a gyárban dolgoztam.”
Gyúróként Diósgyőri labdarúgók generációit szolgálta becsülettel. Az izmok masszírozása mellett mindenkihez volt egy jó szava, vagy éppen zrikája, ahogy a helyzet kívánta. A saját területén ő is elévülhetetlen érdemeket szerzett a két kupagyőzelemben, a bajnoki bronzéremben, vagy két évtizeddel később abban az őszi menetelésben, amikor csak a pénzügyi gondok akadályozták meg a Diósgyőrt abban, hogy újra dobogón végezzen. Büszkén vallotta magát olimpiai válogatottnak, hiszen amikor a csapat zömét diósgyőri játékosok adták, akkor dr. Lakat Károly szövetségi kapitány őt is “beválogatotta”.
Fájó szívvel osztozunk a család gyászában, és Lujó emlékét örökké megőrizzük!"
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
