Csapatváltásairól, és jelenlegi csapatáról is beszélt.
Csilus Ádám 17 évesen mutatkozhatott be a Fradi első csapatánál, azóta viszont megjárta Soroksárt, Felcsútot és Nyíregyházát is, most a Csákvárban rúgja a bőrt. Válásairól, jelenlegi csapatáról is faggatta egyesületének honlapja.
Mikor 2014. augusztusában, tizenhét évesen Thomas Doll pályára küldte a Ferencváros Lombard Pápa elleni élvonalbeli bajnoki mérkőzésen Michal Nalepa helyett, gondolta volna, hogy négy évvel később, 2018 nyarán egy utánpótlás-nevelésre szakosodott kis NB II-es klub játékosaként kell kiérdemelnie a kezdőcsapatba való bekerülést?
– Persze, hogy meg sem fordult a fejemben. Madarat lehetett volna velem fogatni azon az augusztusi délutánon, hiszen a Ferencváros saját nevelésű játékosaként jutottam el oda, hogy 17 évesen bemutatkozhattam az ország legnépszerűbb csapatának felnőtt együttesében – felelte kapásból Csilus Ádám. – Azt követően a Ligakupában és Magyar Kupa-meccsen kaptam lehetőséget a legjobbak között, a bajnokságban viszont az U21ben, majd az NB III-ban szereplő Fradi II-ben játszottam.
Aztán jött Soroksár, majd Nyíregyháza …
– Egy tavaszt és egy őszt futballoztam a sárga-feketéknél. Hogy jól vagy rosszul, nem akarom én megítélni. Ami viszont tény, 2016 telét a második helyen töltötte a Soroksár és engem a listavezető Puskás Akadémia csábított el a januári átigazolási időszakban. A felcsúti klubbal aztán megnyertük az NB II-es bajnokságot, s a tavaszi idényben mindössze háromszor nem léptem pályára. Az élvonalban ezzel szemben mindössze háromszor kaptam lehetőséget, így kapóra jött, hogy Nyíregyházára adtak kölcsön. Ismerősök közé kerültem, hiszen az a Lucsánszky Tamás volt az edzőm, akivel Soroksáron is együtt dolgoztunk, és több korábbi játékostársam is a Szpariban futballozott. Aztán a tavasz közepén valami megváltozott, a nyugalom helyett jött a káosz …
A nyáron visszatért Felcsútra, s szinte azzal a lendülettel Csákváron kötött ki.
– A szerződésem élt a Puskásnál, de korrekt módon tudatták velem, hogy kevés lehetőséget kapnék, jobban járok, ha elmegyek kölcsönbe a szomszédba, az Aqvitalhoz. Tisztában voltam vele, az elmúlt esztendő hányattatása után újra kell építenem magam, ahhoz viszont játszanom kell. Beszéltem Szijjártó István vezetőedzővel, aki biztosított róla, hogy megkapom a lehetőséget, csak rajtam áll vagy bukik, hogy élek-e vele vagy sem. Nem mondom, hogy egyszerű volt, hiszen az első néhány meccsen még fizikai lemaradásom is volt, de szép lassan utolértem magam, s úgy gondolom, a szezon közepétől már helyenként azt nyújtottam, amit vártak tőlem. Megkönnyítette a dolgom, hogy nagyon jó társaságba csöppentem, gyorsan beilleszkedtem. Sok a fiatal, az “idősebbek” remekül összefogják a gárdát. Ami pedig különösen tetszik, hogy játsszuk a focit, valóban élvezzük a játékot.
Mire számíthatnak szurkolóink tavasszal?
– Csak rajtunk múlik, hol végzünk a bajnokságban. El kell kapnunk a ritmust, ott kell folytatnunk, ahol most a Zete ellen befejeztük. Helyezésben nem is gondolkodok, az a lényeg, hogy szurkolóink jól érezzék magukat a meccseinken.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
