Békéscsaba-Szeged: a szurkolók által áttört kerítés két meséje

A Békéscsaba és a Szeged rangadói mindig is a magyar labdarúgás különleges ízesítésű csemegéi közé tartoztak. A szurkolói szubkultúrára igen fogékony rétegeknek ismét volt és van még mindig min csemegézniuk, mert voltak ám bőven fejlemények, de nemcsak a lelátón, hanem a kezdés előtt a városban is.

 

Íme, mindkét fél, előbb a hazai csabaiak, majd a vendég szegediek beszámolója, véleményezés nélkül:

 

 

A BÉKÉSCSABA BESZÁMOLÓJA:

 

A vasárnapi Békéscsaba-Szeged meccsre mi, csabaiak egy átlagos NB2-es bajnokiként készültünk. A szegediek ugyanis a pandémia előtti években is mindig teljesen üresen hagyták a vendégszektort, vagyis hosszú évek óta nem utaztak el hozzánk. Ezen felül a tavaszi stadionnyitások után azt írták, ők nem mennek meccsre, amíg védettségi igazolvány kell. A meccs előtti napokban pedig mindenhonnan azt az infót kaptuk, hogy nem jönnek. Nem volt tehát mire, kire készülnünk. A szegediek teljes passzivitása miatt a rendőrség is visszaminősítette a meccset normál kockázatúra, így nem is figyelték az utakat. Ők is megszokták már, hogy nem a Szeged szurkolóktól kopik el a 47-es főút…

 

Aztán vasárnap délután jött egy hívás tőlük, hogy elindultak egy nagybusszal, készüljünk, szólnak majd, hogy hova jönnek és mikor. Így elkezdődött nálunk is egy „last minute” szerveződés, de még mindig szkeptikusak voltunk, hiszen ha valóban komolyan akartak volna valamit, akkor azt szívesen megbeszéltük volna velük már Előre (tavasszal többször is kerestük őket egy erdei kirándulás miatt, de sosem adták). Végül 40-en gyűltünk össze egy kocsmában a stadion és a belváros között, hogy bármerre tudjunk a kerületben mozogni, rendőrök nélkül, de szegedi nem volt sehol és nem is hívtak minket (igen, mi sem őket). 17 óra körül elment a kocsmánk mellett egy nagybusz teljesen üresen, amiről csak a meccs után tudtuk meg, hogy az övéké volt. Fél órával később pedig jött egy üzenet, hogy már fél órája a belvárosban vannak. Mint kiderült, ők megálltak 2.5 kilométerre tőlünk, és várták, hogy menjünk, csak addig elfelejtettek (??) szólni…

 

Az értesítés után azonnal elindultunk a belváros túlsó végébe. Félúton belefutott két szegedi felderítő a társaságunkba, persze jó szegedihez méltóan azt hazudták, hogy csabaiak, de rögtön láttuk rajtuk, hogy csak szeretnének azok lenni. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a nagyon sokszoros túlerő miatt nem voltunk velük gerinctelenek, rájuk mentünk, de hagytuk is, hogy visszameneküljenek a sajátjaikhoz. Arra bizonyára minden szegedi emlékszik, hogy az elmúlt években többször mulatott már néhány Bad Boys tag a Szeged-Csaba meccset megelőző éjszaka a Tisza-parti városban és akkor nem volt ilyen korrektség a részetekről (bár a mieink is adtak rendesen és nem hazudoztak lányhangon, mint a ti „nyúlbéláitok”).

 

Sajnos mire a szegediek közelébe értünk, őket már körbevette szép számban a yard, így nagy pofával könyvelhették el, hogy titokban itt voltak a belvárosunk túlsó végében…

 

Ezután őket elvitték a stadionba, ahol jól mérték fel a terepet, és el kell ismernünk, jó támadást indítottak a hazai szektor ellen abban a pillanatban, ahogy az első négy-öt emberünk beért. Mivel a secu a védettségi kártya és egyéb ellenőrzések miatt elég lassan haladt, a mieink a benti csatazajt hallva áttörtek a biztonságiak vonalán és úgy futottak be a stadionba, nyakunkon a szintén az utcáról berohanó rendőrökkel. Percek kellettek, amire helyre állt a rend, de az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ahogy a szegediek által feltett képek is bizonyítják, a második elválasztó kerítésnél már megálltak és az első percben még fennálló komoly létszámfölényük ellenére sem jöttek át hozzánk, pedig a kerítést simán arrébb rakták. Érdekes módon a vendégszektorból egész meccsen pont a két megfuttatott tagjuk mutogatott és magyarázott a legtöbbet.

 

A „rangadó” a pályán nagyon gyenge volt, mégis mindkét brigád végigszurkolta. De ez a nap nem erről szólt. Sokkal komolyabb dolgok is történhettek volna, ha ők is akarják és nem csak az üres buszt küldik felénk (azaz nem szálltok le „Tarjánban”) és mi sem az elmúlt évek üres vendégszektoraiból valamint a hazugságokra épülő blöfftaktikájukból indulunk ki.

 

 

 

A SZEGED BESZÁMOLÓJA:

 

A célunk kifejezetten az volt, hogy megmutassuk a liláknak, be lehet jutni az ellenfél városába kékek nélkül is, csak akarni kell egy kicsit.

 

Ezért mi elég korán indultunk és egy kis kitérővel és meccs előtt két órával, le is szálltunk Csaba belvárosában, majd tudtukra adtuk, hogy hol találnak meg minket, miután az előzetes(14 óra fele) telefonálásunk nem igen ért célba.

 

Mintegy 40 percet lehettünk yard nélkül és mint utólag kiderült kb 10-15 percre táboroztak tőlünk, tehát idejük lett volna átjönni ha akarnak…

 

Meccs előtt a hazai és vendég beléptetésnél, mintegy 40 méter ütköző szektor volt kialakítva, ahol persze megtalálta egymást a két tábor. A szegedi oldalról megtettük amit meglehetett, kerítés áttörés után egy jó rohammal elértük az ő oldalukat, ahol már csak pislogásra és hátra lépegetésre tellett tőlük. Itt a rendezőkkel alakult ki egy nagy kavalkád, mire beérkeztek a rendőrök és szétfújtak mindenkit.

 

A meccs jó hangulatba telt, hazai pályát tudtunk varázsolni a játékosainknak szurkolás szempontjából.

 

Az első félidőben kaptak két kiírást a lilák amiben az egyik csavar az volt, hogy ha feldobálnánk egymást, akkor minimum ügy lett volna a legutóbbi „randinkból”, viszont náluk a klub előszeretettel dobálja fel a saját szurkolóit.

 

A másik kiírásunk arra célzott, hogy a Vendégszektor magazinban ötszáz fős vendég táborukról beszéltek, amiből mindössze tíz embert tudtak volna összerakni egy kis bohóckodásra.

 

Végeredmény 0-1 a pályán, azon kívül meg már sok – null a javunkra.