Variációk egy témára: ki fog itt gólt rúgni, Roberto Mancini?

Abban az esetben, ha Ciróval (Immobile) nem számolhat az olasz válogatott szövetségi kapitánya, Roberto Mancini. A Serie A a góllövőlistáját vezető római reálisan gondolkozva jelenleg az első számú opció az Azzurri támadó/center posztjára. (a Lazio dresszében eddig 29 találatig jutott, még egy forduló hátra van) Nézzük a fogadott fiú mellett kik lehetnek az opciók a 9-es posztra!

 

A góré kinevezése után első nyilatkozataiban SuperMario reaktiválását jelezte előre. Mancio bizonyosan számolni fog majd Balotellivel, aki így egy újabb utolsó utáni esélyt kaphat! Tegyük hozzá, nem érdemtelenül, hiszen Nizzában gyakorlatilag nagymértékben rajta állt vagy bukott a Nice bandájának eredményessége a szezonban. Az biztos, hogy eleganciában nem lenne hiány az összetartásokon, a Sálemberhez hasonlóan Balo is nagy hangsúlyt fektetett korábban is a megjelenésére. (18 dugó a Ligue 1-ben).

 

Mancio elődje, Gian Piero Ventura komolyan számolt a később Kínába importált Graziano Pellével, aki a Szenteknél az utóbbi években első számú centernek számított a Szigetországban (Southampton). Nem is volt más választása, hiszen akkoriban a bombaként berobbanó Belotti sérüléssel küzdött, aki személyes kedvence volt Venturának. De erről kicsit később. Pellé haladt is volna tovább a korábban nála nagyobb játékos egyéniségnek számító elődök kitaposott útján, de aztán nem tudott nemet mondani az ázsiai pénzes zsáknak és ezzel az Azzurriból is egy tollvonással kiradírozta magát a magyar barátnőjéről is híres olasz csődör. Varga Viktóriáról egyébként manapság többet hallani, mint a jó Grazianóról… (10 meccs/3 gól jelenleg)

 

 

null

null

 

Andrea Belotti a tavalyi szezonban mutatott teljesítményével már évekre előre ágyazta meg a helyét a fedélzet orrában, de aztán a klubelnöke szerint „100 millió eurós” játékos sérülése keresztülhúzta a számokat, terveket és elképzeléseket több vezető teendők-rovatában. Az ideális centernek látszó személy megtestesítője a torinói bikákkal együtt ragadt a középszerűségbe ebben a szezonban, és csak remélni tudjuk, hogy nem csak fellángolások címszó alatt találkozhatunk a nevével. Tíz találat azért így is összejött a szériában. 

 

Simone Zaza Valenciába menekült a kalapácsosoktól, és eleinte biztos kezdőnek számított a Mestallában. Azonban pár hónap elteltével, kissé érthetetlenül, már peremre szorult a Juve egykori erőcsatára, akinek a válogatott kerettagság inkább volt ajándék, mint alanyi jogon járó kitüntetés. Bár Spanyolországban azért 12 találat összejött! Manolo Gabbiadinit (5 gól a Sotonban) is ide sorolnám, aki ugyancsak a Szigetországban a Szenteknél próbált szerencsét a nápolyi rabság után, egyelőre kevesebb, mint több sikerrel, a csatárt ugye a góljai minősítik, igaz? 

 

Bár nem a jövő embere és mivel nem erősorrendben került erre a listára/felsorolásba, azt gondolom Fabio Quagliarella az idei szezonban mutatott teljesítményével még mindig megérdemel egy esélyt Mancio kapitánytól! Eddig 19 találatnál tart a déli származású középcsatár, aki 35 évesen a liga legjobb góllövői közt van számon tartva! Azt se felejtsük el, hogy elegáns játéka a legnagyobb elődöket idézi és akiben még több maradt a pályafutását illetően. Emlékezték még arra, hogy milyen zseniális gólt löbbölt/emelt a szlovákoknak? 

 

Ugyancsak nagy lett a kabát Gabbióhoz hasonlóan Pavolettinek is, aki nem váltotta meg a világot a Napolinál tavaly. Genovából válogatott kerettagként távozott, a kékektől pedig szárnyszegetten érkezett Szardíniába. És milyen jól tette! A meglepetésre a kiesés ellen küzdő szárdoknál magára talált és szinte egymaga tartja meccsben a Cagliarit eddig szerzett 11 góljával! Az átlagon felüli fejelőtudású támadó még mindig csak 29 éves! 

 

Az udinei Lasagne nem az étlapról ért ide a felsorolásba, aki idén robbant be az élvonalba, 12 alkalommal talált az ellenfelek kapujába a 25 éves támadó. A bolognai Verdihez hasonlóan, aki egyedülálló módon abszolút kétlábas labdarúgó, és rengeteg potenciál rejlik benne. A karmesteri pálcát a zseniális zeneszerzőhöz hasonlóan kiválóan kezelő Simone már határeset a támadó posztot illetően, de emlékezhetünk arra, hogy egy bizonyos ködben eltűnt Eder is játszotta a posztot hasonló kvalitásokkal a nemzetiben. A veronai Inglese 11 dugóig jutott a szezonban, 26 évével már inkább a kiforrott játékosok táborát erősíti. 

 

 

 

 

 

Patrik Cutronét külön vettem, mert a Gattuso által mély vízbe dobott nyolc bajnoki gólja amellett az Európa Ligában is próbálgatta oroszlánkörmeit és ott is eredményes volt. Fiatal kora ellenére már kopogtat az Azzurri kapuján. 

 

Az egykori klasszis faterja árnyékában felnövő, majd az idei szezonban a fényre lépő Chiesa a modern támadó megtestesítője. Azt gondolom az utánpótlás gárdákat joggal nőtte ki Federico, akire bátran építhet a jelenkori kapitány, talán ő az olasz futball legnagyobb támadó tehetsége/reménysége! Firenzében már most alapja a bandának és egyre jobb lehet a játékos. 

 

Kár, hogy Marco Borriello minden egyes szezonnal kicsit idősebb lesz és most sajnos rehabilitációját végzi sérülése után. Népszerűségben biztos, hogy kerettag gyanús lehetne a vándormadarakat körökkel verő kiváló középcsatár, aki a Sassuolóban vitézkedő sérülésekkel bajlódó Berardival egyetemben a Serie A meghatározó alakjai közé tartozik. Ő 23 évesen, Marcóval ellentétben, még sokszor magára öltheti az azúrkéket. Csak kerüljék el a sérülések, ne legyen Giuseppe Rossi klónja ebből a szempontból. Akiért nagyon kár, mert ő a válogatott szintjén van. Bőven. De évente több hónapot harcképtelen. 

 

Destro, Cerci, Matri, Eder, Borini? Csak vicceltem. 

 

A terjedelmes felsorolásból látszik, lehetne azért miből válogatni, és hát Mancini magát már nem állíthatja be a csapatba. Bár Európa-klasszist nem találok a nevek között, a remény él bennem is, hogy jó lesz ez a Sálemberrel. Van és tud mit átadni az egykori csatár-klasszis, csak a kifogás generátort felejtse el. 

 

Gyere, Balo, gyere! 

 

 

 

Ragnotti