Íme, az Osztályozónapló!
Történelmi vereséget szenvedett el vasárnap kora este a magyar válogatott Albániában (1-0 lett a hazaiaknak), kár és felesleges is lenne tagadni, hogy a hazaiak többet tettek azért, hogy megnyerjék a mérkőzést.
A magyar válogatottól sokkal agresszívabb és improvizatívabb támadójátékot vártunk, de legalább végre kiderült, hogy mennyire tud hiányozni a sokak által tök feleslegesen szapult Szalai Ádám, aki tud verekedni az ellenfél védőivel, meg tudja tartani a fel rúgott labdákat, ráadásul a szenvedélyes karaktere is nagyon fontos a társak állandó tüzelése szempontjából.
Most következzék az 1999-ben megalapított nb1.hu Osztályozónaplója, amiben azokat a játékosokat értékeljük, akik legalább 30 percet a pályán voltak.
Gulácsi Péter (7): Jól és magabiztosan tette a dolgát, kár, hogy Anglia vezetése után nem tudott ugyanilyen produkcióval előrukkolni. Amikor a 26. percben önfeláldozóan mentett Balaj előtt (a szünetben emiatt az ütközés miatt kellett lecserélni), akkor hatalmas bravúrt mutatott be. Soha nem derül már ki, hogy így lett volna, de ha akkor nem áldozza be magát, akkor lehet, hogy súlyosabb zakóba futunk bele. A szünetben Dibusz Dénes (6) váltotta, akinek nagyon remek és fontos védései voltak, viszont a gólban benne volt. Azt mondta, későn látta meg a labdát Broja lövésénél, de a futballban a rövidre soha nem szabad gólt kapni, onnan meg pláne nem, ráadásul nem is tudta volna az albán máshová és máshogy lőni a labdát. Emiatt nem kapott 7-est ő is…
Botka Endre (6): Küzdött, harcolt, igyekezett a támadások felépítéséből is kivenni a részét, többször is az albán tizenhatos magasságába került a jobb oldalon. A védekező részével sem volt túl sok gond a játékában, az albán helyzetek sem igazán az ő oldalán lettek kialakítva. Kevés stabil pontja volt sajnos a válogatottunknak, de ő rá lehetett számítani.
Orbán Willi (5): Jobb benyomást nyújtott, mint Anglia ellen, de nem szabad elfelejteni, hogy most „csak” Albánia volt az ellenfél. A világ legjobb támadói közé tartózok többször is zavarba hozták, tegnap ennél kevesebbszer fordult elő ilyesmi. A 21. percben a mennybe mehetett volna, amikor Kumbulla mellől, 10 méterről a bal felső mellé lőtt félfordulatból. A rúgó mozdulat mellett a világon bárhol élő, de a magyar válogatottnak szurkolók is megérdemelték volna, hogy beakadjon a lökete után a labda a hálóba.
Lang Ádám (5): Volt feladata bőven, és az is sokatmondó volt, hogy az angolok elleni meccset követően több dolga volt középen, mint Orbánnak. A társa értékelésénél említett helyzet előtt ő fejelte oda a labdát a Lipcse védőjének és volt, hogy hátul ott kellett lennie nem egyszer, amikor meleg lehetett volna a szitu. A mindent eldöntő gólnál viszont nagyon behátrált. Középső védő voltam én is, így tudom, hogy neki kellett volna megtámadnia (kilépve rá) a lövésre készülő albánt.
Szalai Attila (5): Nemrég láttam a Twitteren, hogy statisztikai elemzés szerint kábé a meccs legjobbja volt. Az ő esete is bizonyítja, hogy csak a száraz és amúgy unalmas számokkal (a betűk sokkal izgalmasabbak) nem lehet elemezni a futballt sem, mert a hatásukat is vizsgálni kellene. Márpedig döntő hatást gyakorolt a mérkőzésre az a jelenet, amikor az albánok gólja előtti pillanatokban majdnem ugyanolyan tehetetlen volt, mint Lang Ádám. Utóbbi ugye nem lépett ki a lövést blokkolni, Szalai meg nem a legjobban helyezkedett az indításnál és még nem is érte utol a labdás embert…
Fiola Attila (4): Nagyon messze van attól a teljesítménytől, amit az Eb-n nyújtott. Lehet, hogy a nyári torna utáni felkészülése nem volt az igazi, mert nem fut annyit és olyan dinamikusan, és hát ugye azt sem szabad elfelejteni, hogy továbbra sem az eredeti posztján játszik. Mert hiába rúgott gólt innen indulva a franciáknak, akkor sem a bal szélen, szárnyjátékosként képes a legjobb teljesítményre.
Kleinheisler László (6): Benne volt a legtöbb lendület a középpályások közül, majdnem ziccere is volt az első félidőben. Nagyon sok párharcot is felvállalt, támadót és védekezőt egyaránt, többet meg is nyert belőlük.
Nagy Ádám (5): Alapvetően a mélységi irányítás volt a feladata a szűrés, a terület és az albán passzok sávjainak a lezárása mellett, de egy olyan mérkőzésen, amit meg kell nyernünk, erről a posztról sokkal többet kell irányítani az ellenfél térfelének a tizenhatos előtti zónájánál is. Igaz, nem csak ő tehet arról, hogy sokkal kevesebbet voltunk azon a területen, mint az előzetes elvárt volt.
Gazdag Dániel (4): Régen, magyar szemek előtt, a Kispestben játszott ezen a poszton, nyilván akkor, amikor Marco Rossi volt ott is a mestere. Azt a teljesítményt, aminek köszönhetően viszont az USA-ba igazolhatott, a hamis 9-es posztján nyújtotta. Sokkal jobb lenne mindenkinek, ha neki és Fiolának is meg lenne találva a magyar válogatottban az a posztja, ahol a legjobbat és a legtöbbször tudja nyújtani.
Szoboszlai Dominik (5): Szabadabban játszhatott, mint csütörtökön, amin nincs mit csodálkozni, mert nem Anglia, hanem Albánia volt az ellenfél. A középpályáról nem kapott annyi támogatást, mint kellett volna, ez döntő tényező volt a meccsen. Az első félidő végén volt egy fain lövése, amit az albán kapus nem a legkönnyebben hárított, az albánok gólja előtt meg ott volt a ziccere, ha pontosabban céloz, tuti, hogy mi nyerünk. Ő viszont Izland ellen célzott pontosan…
Sallai Roland (5): Most ő volt legelöl és bebizonyosodott, hogy nem ez az igazi posztja. Azt viszont fontos jelezni, hogy a hozzáállására nem lehetett panasz. Ő onnan tud jól játszani, ahonnan Szoboszlai indult vasárnap, Gazdag meg a Kispestben, mielőtt kivitték volna az amcsik. Ha ott van a pályán Szalai Ádám, aki „kidózerolta” volna neki a területeket és lekészíti neki a fel rúgott labdákat, ő is sokkal hatékonyabban futballozik.
FRISSÍTÉS: 22.52
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
