Telki – Rossi nem magyarázkodott, nyugodt lehet a Békéscsaba.
Tegnap sem volt jobb idő, mint kedden, amikor az MTK-Budaörsön, vagy mint szerdán, amikor a Vasas-Nyíregyháza edzőmeccsen voltam. Sőt, most volt a legrosszabb (persze csak azoknak, akik velem ellentétben nem szeretik a telet), mert fújt a szél, pillanatra nem sütött ki a nap, szállingózott a hó és egy másodpercre sem volt melegebb mínusz hét foknál.
Ellenben Telkibe kellett utaznom (az oda útért a Nemzeti Sportnak, a visszajutásért az M4 Sportnak jár a köszönet), ami azokra a remek időkre emlékeztetett, amikor péntek reggelenként nem az iskola felé vettük az irányt a srácokkal, hanem már elindultunk idegenbe, hogy az első éjszaka csajozzunk, hogy a meccs után szintén ezt tegyük, miután „lematekoztuk” a helyiekkel a lényeget…
A Honvéd-Békéscsaba (2-1-re nyertek a kispestiek) összecsapást Telkiben rendezték. Ha nem csalnak az emlékeim először voltam úgy a válogatott edzőtáborában, hogy nem Dzsudzsák Balázsékhoz, nem az MLSZ sajtótájékoztatójára vagy valamelyik utánpótlás válogatott meccsére érkeztem. Eleinte furcsa is volt az egész, és nem azért, mert a körülmények, a látvány és a hangulat olyan volt, mintha Szibéria találkozott volna az Alpokat felvezető dombságokkal. Hanem azért, mert először álltam végig egy (edző)meccset úgy a komplexumban, hogy a meccs az egyik műfüves pályán volt és nem volt ott vagy 50 kolléga.
Akiknek így nem tudtam az országúti kerékpárról és a síugrásról ódákat zengeni. ezért azt találtam ki, hogy a két edző, Marco Rossi és Zoran Szpisljak között helyezkedem el.
Mindketten temperamentumos szakemberek, akik nem a kispadon ülnek a találkozók alatt (most nem is nagyon lehetett volna a zimankó miatt), hanem szó szerint együtt élnek a játékkal.
És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra: a héten, ilyen időjárási körülmények között. három edzőmeccsen is ott voltam egyedüliként, ami nyilván nem csak azért van, mert a telet szeretem az évszakok közül, hanem leginkább azért, mert imádom a magyar focit, így imádattól vezérelve írom a riportokat róla, akár tetszik, akár nem! Szóval mindkét tréner együtt él a játékkal a mérkőzéseken, és most is olyan hévvel, olyan lelkesen irányították a játékosaikat, mintha a Bajnokok Ligája döntőjében kellett volna helytállniuk. És érezni is lehetett a pályán lévőkön, hogy nemcsak azért tartják be az edzői utasításokat, mert nekik kötelező, hanem azért is, mert hisznek a mestereiknek.
Azt, hogy a két trénert nem csak a sajátjaik, hanem az ellenfél játékosai is tisztelik, jelzi, hogy a lecserélt futballisták nem csak a csapatuk vezetőedzőjének köszönték meg kézfogással a játékot, és így persze a mérkőzést is.
Marco Rossi nem volt boldog a lefújás után, hiába nyertek. Mint mondta, rengeteg helyzetet kihagytak, további gólokat kellett volna rúgniuk, és még jobban kellett volna, hogy játszanak az NB II-es ellenfelüknél. Persze a kispestieknél nem volt ott Davide Lanzafame, aki a korábbi hírekkel ellentétben, nem szenvedett súlyos sérülést, hanem csak elővigyázatosságból nem lépett pályára, de hétfőtől teljes értékű munkát végezhet. Nem lehetett végig a pályán az első gól szerzője, Eppel Márton sem, aki ütést kapott, hétfőn dől el, mikortól végezhet teljes értékű munkát, mert nem tört el vagy repedt meg a bordája, csak zúzódott. De ezeket csak mi meséljük, a talján tréner nem hivatkozott a hiányzókra, mert nem szokása.
Zoran Szpisljak elégedett volt a látottakkal, mint mondta, az élvonal egyik élcsapatával vették fel a küzdelmet, végig azonos tempóban futballozva, mint a kispestiek. Hozzátette, szervezettséggel igyekeztek pótolni a nagyobb tudásbeli különbséget. Kérdésünkre válaszolva elmondta, gyakorlatilag kész a kerete, de ha felhívják a figyelmüket egy jó futballistára, aki azonnal bevethető a kezdőcsapatba, akkor azt feltehetően leigazolnák, de nincsenek kényszerhelyzetben. Mint a feljutást illetően sem.
„Nincsen rajtunk nyomás! Tavaly megkóstoltuk már az NB I-et, de ahhoz a szinthez valóban fel kell nőnünk. Mind a pályán, mind pedig azon kívül. Az első és a másodosztály között ugyanis hatalmas különbségek vannak. Nyugodtan dolgozhatunk, álmunk az, hogy újra feljussunk, de nem esünk kétségbe, ha esetleg idén nem sikerül, mert akkor jövőre újra megpróbáljuk. Éppen ezért dolgozhatunk nyugodtan”.
A nyugalom pedig, ha nem is feltétlenül aranyat, de előbb vagy utóbb feljutást érthet…
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
