Marco Rossi több felfedezettje is bizonyított.
Megint nyert a magyar válogatott (tegnap este Belgrádban 1-0-ra Nemzetek Ligája-csoportmeccsen), így elmondhatja magáról, hogy legutóbbi három idegenbeli fellépéséből mindhármat behúzta (Törökországban 1-0-ra, Szófiában 3-1-re diadalmaskodott a tegnapi, szerbek elleni siker előtt).
A Szerbia elleni találkozó érdekessége volt, hogy a felek legutóbbi fellépéséhez képest mindkét szakvezető rengeteg helyen változtatott a kezdőcsapatán. Ebben az elemzésben az nb1.hu-t viszont csak a magyar válogatott érdekli.
Ugyanúgy, mint 1999 óta mindig, csak azokat a futballistákat értékeltük az 1-től 10-ig terjedő skálán, akik legalább 30 percet a pályán töltöttek, és az is fontos, hogy vegyes értékelést adunk, mint mindig, mert szakmailag és szurkolóként is elmondjuk a véleményünket.
Gulácsi Péter 6: Most nem volt akkora és annyi bravúrja, mint Szófiában, de erről nem feltétlenül ő tehet, hanem inkább a szerb támadójáték. A 85. percben, amikor kiejtett egy labdát, gyakorlatilag az intenzív osztályra kerültünk, de előtte és utána nem volt baj. Az említett szituációnál ezúttal a védelem segítette neki.
Botka Endre 6: A Fradi egyik legjobbja, tegnap azt is bebizonyította, hogy a magyar válogatottban is lehet rá számítani. Gürizett becsülettel, Rossi meg remekül megérezte, hogy a mérkőzés utolsó etapjára egy sorral előrébb és kijjebb kell küldenie.
Lang Ádám 6: Voltak ugyan megingásai, de akármilyen felállásban is játszik a szerb válogatott (bárhol és nézők nélkül), nem lehet ellenük meló nélkül megúszni a 90 percet középső védőként. Ha egy csapat nem kap gólt a kezdés előtt erősebbnek gondolt ellenfél ellen, akkor a védelem irányítója (és ez fontos, hogy irányítója), megállta a helyét.
Szalai Attila 7: Egyénileg a leglátványosabban játszott a három direkt védő közül, de tegnap este jött el a pillanat, amikor a támadásaink felépítéséből is már elkezdte bátrabban kivenni a részét. Ez nem feltétlenül az ő terepe, de nem vonhatja ki magát alóla a továbbiakban. Nagyon remek, hogy Marco Rossi bizalmat szavazott neki az elmúlt meccseken, az meg pláne, hogy élt is a lehetőségekkel.
Bese Barnabás 6: Sokkal fontosabb volt, hogy az alapfeladatát ellátta, mint az, hogy mennyire lehet arról a posztról látványosan segíteni a támadásokat. Korábban voltak sajnos emlékezetes hibái a nemzeti csapatban, amiatt, hogy ismét nagy bakit követ el, nem igazán kellett tartani. Szófia egyik hőse, Willi Orbán (6) váltotta az 56. percben, taktikailag is indokolt volt a pályára küldése (a Lipcse játékosa visszament a belső védőhármas jobb oldalára, Bese helyére onnan lépett előre Botka), és bár volt egy hibája, de már a jelenléte, és egyébként a közbeavatkozásai is sokat segítettek a hajrában.
Kalmár Zsolt 7: Jó tudni, hogy Szoboszlai Dominik mellett, és most is, mint Szófiában, hiányában is van egy olyan középpályásunk, aki képes kiemelten villanni, indítani, sokat futni és besegíteni a labdaszerzésbe, passzsávok, területek leszűkítésébe. Ismét hatalmasat és hatékonyan melózott.
Gazdag Dániel 6: Amikor a Honvádban volt Rossi az edzője, akkor a legnagyobb bizalma gyakorlatilag iránta volt. Most kicsit más szerepkörben játszott, mint akkor, szabadabban, bátrabban támadhatott, és nem okozott csalódást. Pláne azért, mert nem felejtette el, hogy az úgynevezett zongoracipelésből sem árt, ha kiveszi a részét.
Nagy Ádám 6: A mérkőzésen jelen lévő magyar sportújságírók között téma volt, hogy keveset, vagy alig passzol előre. Megfordítjuk a felvetést: biztos, hogy jó lett volna, ha sokat kockáztat a pálya közepén, több labdát elad és abból mondjuk megfutnak minket a szerbek? Az egyetlent választ mindenkinek tudnia kell, pláne akkor, ha Rossi, aki azért mindannyiunknál jobban ért a labdarúgáshoz, ezt kérte tőle.
Hangya Szilveszter 6: Az első félidőben sehol nem volt a szerb támadójáték. Legalábbis a Crvena stadionjában biztos nem volt jelen. Lehet azt állítani, hogy ez azért volt, mert nem volt kedvük játszani, de lehet azt is, hogy ehhez az ő alázatos, nagy munkával fűszerezett játéka is kellett.
Könyves Norbert 7: Rossi, amikor kihirdette a keretet, azt mondta, nem egy Marco van Basten, de harcos, sokat futó, alázatos játékos. A kapitányunk által megnevezett álomcsatár a labdarúgás egyik valaha volt legnagyobb művésze, minden tiszteletünk az övé, de Könyves volt az, aki érte ment egy elveszettnek tűnő labdának, miután meg elcsúszott, azonnal felállt. A sztárok nem mindig tesznek így. Egyébként szépen gyalulta is a szerbeket, az első félidőben ő volt a legtöbbet szabálytalankodó, azaz a hazai, kibontakozóban lévő támadások megállítója, ami elengedhetetlen volt a sikerünkhöz.
Nikolics Nemanja 6: Próbált fürgén játszani, ez ment is neki, nagyon fontos volt, hogy akkor is, amikor vissza kellett mennie besegíteni a védekezésbe. Hiába: a modern fociban már mindenki támad és mindenki védekezik.
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
