Interjú Priskin Tamással.
Priskin Tamás sok évet töltött külföldön, és lehetőséget kapott, hogy kipróbálja magát több bajnokságban is. Legfőképpen a norvégok elleni káprázatos góljával írta be magát a magyar futball történelmébe. Mindemellett bevette már a Chelsea és a Manchester City hálóját is. Az NB1.hu Győrben találkozott a 36 éves támadóval, és beszélgetett vele a légiós éveiről, az ott szerzett tapasztalatairól és a válogatott közelmúltbeli sikereiről is.
Már 18 évesen eligazoltál Magyarországról. Angliában, Oroszországban, Izraelben és Szlovákiában is játszottál. Hogy zajlott egy fiatal komáromi srác első átigazolása?
Az első mérföldkő az volt, amikor Komáromból Győrbe igazoltam. Ott rákényszerültem, hogy önálló legyek, és végképp kiszakadjak a családi fészekből. Ennek köszönhetően már kicsit könnyebb volt a váltásom külföldre. Már két éve a felnőtt futballban játszottam, amikor lehetőséget kaptam a Watfordtól egy egyhetes próbajátékra. Szerencsére jól is sikerült, és a két csapat gyorsan meg tudott egyezni. Nyilván kint már más problémákkal szembesültem, mint például az idegen nyelv vagy az idegen kultúra. Az első időszak nem volt egyszerű, de szépen lassan belerázódtam.
Hogy ment a beilleszkedés az akkor új környezetbe?
Nagyon sokat segített nekem az, hogy Angliában több csapatban is futballoztam. Ott van egy olyan lehetőség, hogy fiatalként kölcsönbe mehet egy játékos, akár bajnokság közben is. Szerencsére nekem ez többször megadatott, és így gyorsabban tanultam meg beilleszkedni az adott csapatnál.
Fiatalon milyen szempontok voltak neked fontosak egy klubváltásnál?
Az elsődleges cél mindig az volt, hogy egy olyan helyen játsszak, ami előre viheti a pályafutásomat. Ami nem másodlagos, hogy az ember a saját országának a válogatottjában be tudjon mutatkozni. Nekem ez külön öröm volt, révkomáromi születésűként számomra ez nagyon sokat jelentett. Egy gyerekkori álom vált valóra.
Sokszor hallani olyat, hogy egy játékos ki van szolgáltatva a klubnak a döntéseiben. Előfordult olyan, hogy te egy csapatnál maradni akartál, de nem volt rá lehetőség?
Szerencsére én ilyennel a pályafutásom alatt nem találkoztam, de sajnos előfordulhat. Természetesen nagyon sok múlik a klubon és a játékosügynökökön. Ha egy klub nem számít rád, akkor te hiába mondod azt, hogy szívesen maradnál. Ilyenkor se a klub, se a játékos részéről nem lesz egy jó munkakapcsolat. Ha ilyen helyzet áll elő, akkor jobb külön utakon járni.
Milyen okok miatt igazoltál el a Watfordtól?
Már lejáróban volt a szerződésem, és kaptam egy jó ajánlatot az Ipswich Towntól. Ez nekem és a klubnak is inspiráló volt. Úgyhogy arra a döntésre jutottunk, hogy továbblépek.
Milyen tapasztalataid voltak a kint élő magyarokkal?
Angliában csak pozitív élményeim voltak a szurkolókkal. Teljesen más a közeg, és a társadalomnak is más a hozzáállása a focihoz. Az ember bárhová ment, mindig megismerték. Nem számít, hogy hányadik osztályban játszik a csapat, 10-15 ezren mindig kilátogattak egy meccsre. Nagyon szívesen gondolok vissza arra a hét évre, amit Angliában töltöttem. Amikor kint játszottam, nagyon sok magyar játékos szerepelt az angol élvonalban, például Gera Zoltán vagy Fülöp Márton, akivel volt szerencsém egy csapatban is játszani, de Buzsáky Ákos és Halmosi Péter is. Nagyon sokat találkoztunk, ami feldobta a kintlétünket.
Mi az, amit külföldön megtanultál és itthon tudtál kamatoztatni, vagy akár a fiataloknak továbbadni?
Egy mottóm van: sose felejtsd el, hogy honnan jöttél! Ez végigkísért a pályafutásom alatt. Sose szerettem feladni a dolgokat, és mindent alázattal csinálok. A munkában hittem, hisz annak mindig meglesz a gyümölcse.
Amikor egy játékos magyar válogatottként a Slovan csapatába igazol, kap hideget, meleget. Megértetted anno az emberek reakcióját?
Ebben a témában először is érdemes körüljárni az okokat. Izrael után hazaigazoltam Győrbe, mert megszületett a kislányom. Fontos szempont volt, hogy a családom otthon legyen, és a feleségem ne maradjon külföldön egyedül. A Quaestor-botrány után megkeresett a Slovan, aminek hála a családomnak nem kellett elhagynia a komfortzónáját. Győrben maradtunk, és innen tudtam járni Pozsonyba. A Slovan egy nagy múltú klub, és minden évben szerepel az európai porondon. Tudtam, hogy a döntésem miatt sokan neheztelni fognak rám, de nem azért tettem, hogy bárkit is megbántsak.
Amikor Dárdai Pál volt a szövetségi kapitány, elvárta, hogy a játékosok rendelkezzenek külföldi tapasztalatokkal. Szerinted régen nehezebb volt bekerülni a válogatottba, ha itthon játszottál?
Én úgy érzem, hogy korábban is megvolt rá a lehetőség, hogy egy NB I-es játékos meghívót kapjon a válogatottba. Persze sokat számít, hogy milyen bajnokságban és csapatban futballozik egy játékos, de mindenki előtt nyitva áll az ajtó a válogatottban. Ha valaki keményen dolgozik, kimagasló teljesítményt nyújt a mérkőzéseken, akkor biztos vagyok benne, hogy a mostani szövetségi kapitány és a korábbiak is esélyt adtak neki.
Biztos vagyok benne, hogy te is figyelemmel követted a válogatott közelmúltbeli sikereit. Hogyan élted meg azokat, és mi a véleményed az Eb-selejtező csoportról?
Le a kalappal a csapat előtt. Nagyszerű munkát végzett a válogatott az elmúlt időszakban. Nagyon szurkolok a nekik, jó volt látni, hogy nagyobb csapatokkal is fel tudtuk venni a versenyt. Az elvárások is nagyobbak, de a mai futballban már nincsenek egyszerű mérkőzések. Én is bízom benne, hogy ki tudjuk harcolni a továbbjutást.
Az utolsó válogatott meccsen egy volt csapattársadat búcsúztatták, Szalai Ádámot. Hogyan emlékszel vissza rá?
Egy nagyszerű játékosról és egy nagyszerű emberről beszélünk, aki óriási támasza volt a válogatottnak. Szomorú vagyok, hogy visszavonult a válogatottságtól, de kíváncsian várom, ki az, aki a helyére tud lépni. Bízom benne, hogy Marco Rossi minél előbb megtalálja a válogatott új csapatkapitányát.
Van tipped, hogy ki lehet az?
Gulácsi Péter, aki sajnos most nem állhat egy ideig a csapat rendelkezésére, de Orbán Willi is bebizonyította már, hogy a Lipcsében vezéregyéniség tud lenni. Szoboszlai Dominik fiatal kora ellenére jó pár mérkőzést lejátszott már a válogatottban, és akár hosszú távon át tudja venni ezt a szerepet.
Téged meddig láthatunk még a futballpályán?
Minden edzésen elmondom, hogy nekem ez az életem. Nagyon örülök annak, hogy itt lehetek, és azt csinálhatom, amit szeretek. Amíg ez az éhség és ez az alázat meglesz a futball iránt, addig még szeretnék játszani. Ehhez nekem is olyan teljesítményt kell nyújtanom, hogy fel tudjam venni a kesztyűt a fiatalokkal szemben.
Mi az a futballélmény, amit külföldön megéltél, és mindig az emlékezetedben fog maradni?
A legemlékezetesebb az első Premier League-mérkőzésem, amikor 40 ezer ember előtt léphettem pályára az Everton stadionjában. De azt sem fogom soha elfelejteni, amikor kikerültem Angliába, és megkaptam az első gálamelegítőmet. Olyan büszke voltam, hogy egy hétig le sem vettem. Ezek örök emlékek!
Réti Péter
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
