De vajon Marco Rossi is így tesz-e?
PAKS-ZTE 3-2
A szenvedélyes támadófoci magyar változatának az ünnepe minden egyes alkalommal az, ha a Paks pályára lép Bognár György vezetőedzővé történt kinevezése óta.
Külön elismerés illeti a tolnaiakat azért is, mert nem alkalmaznak külföldi játékosokat (a költségvetésükből – és ez nem bántás – úgyis csak olyanokra futná, akik inkább elveszik a helyet a magyar tehetségek elől, mintsem hozzáadott értéket képviselnének a csapatuknak és a bajnokságnak), nincsen akadémiájuk, mégis tele vannak saját vagy környékbeli nevelésekkel, ami még szimpatikusabbá teszi a munkásságukat és az alázatukat.
De a Zalaegerszeget is csak elismerés illeti!
Waltner Róbertet meg eleve, mert csodát tett a már azóta ismét harmadosztályú Kaposvárral, mert felvezette az élvonalba, és szintén csodát tesz most a ZTE-vel, hogy akkora büdzséből, ami nekik van, az 5. helyen telelhetett a csapatával.
Waltner a magyar edzői kar egyik legtehetségesebb tagja, igen fogékony az újdonságokra is, képzi magát és tanul.
Ráadásul megvan benne a legfontosabb tulajdonság, ami az élet különböző területein is elengedhetetlen, a labdarúgás minden szegmensében meg pláne, és ez a szenvedély.
Paksra azért is jó meccsre járni, mert a helyiek és így a klub alkalmazottai is kiemelten kedvesek, nyugodtak, olyan barátsággal köszöntik a vendégeket, mintha mindig is közéjük tartoztak volna.
Sajnos a Paksot és a Zalaegerszeget sem kímélte az omikron az elmúlt hetekben, így azok a játékosok léptek pályára, akik egészségesek. Ennek lehetett viszont köszönhető az, hogy Vas Gábor, aki az előző bajnokságban már 5 alkalommal bizonyíthatott az élvonalban, de a mostani kiírásban eddig csak az NB III-as gárdában léphetett pályára, kezdőként bizonyíthatott, és bizony üde színfolt volt a bátor teljesítménye.
A beadásai meg, ami a posztján alapkövetelménynek számítanak (jobb oldali, felfutó védőt játszott), szintén örömteliek voltak. Egyébként ez volt az első NB I-es meccse a paksi stadionban, eddig csak idegenben lépett pályára.
Akárcsak Bognár István gólja, aki olyan természetességgel tekert 19 méterről, a balösszekötő helyéről a léc alá a jobb felső sarokba, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, pedig nem az.
De, hogy mennyire megbíznak az ilyen jellegű képességeiben (is) Pakson azt jelzi, hogy amint letette a labdát a sípszó után, a hangosbemondó besétált a mikrofonjáért, mert tudta, hogy pillanatokon belül dolga lesz…
A gól után nem roppant össze a ZTE, hanem mindent megtett az egyenlítésért, miközben a Paks, jó szokásához híven, igyekezett újabb gólt, gólokat szerezni.
Előbb viszont a ZTE egyenlített Zimonyi Dávid révén, ám ehhez kellett a paksi védelem bakisorozata is, majd még a szünet előtt Bognár szöglete után (tényleg pöpec még a rúgótechnikája) a góllövőlista vezetője, Ádám Martin talált be a kapuba. Ehhez a találathoz is kellett védelmi „együttműködés”.
Fordulás után maradt minden úgy, ahogyan az előzetesen várható volt és ami az első félidőben is látható volt: a felek folyamatosan az előre felé való játékra törekedtek. És ennek az igen kiváló felfogásnak köszönhetően a gólok sem maradtak el.
Előbb Zimonyi duplázta meg saját maga és a ZTE góljainak a számát, majd Bognár adott egy újabb gólpasszt Ádám Martinnak és ezt a Szalai Ádám helyettesét kereső Marco Rossi szövetségi kapitány is személyesen látta a helyszínen.
A lendület, a győzni akarás megmaradt végig a játékosokban, bár mindegyik találkozón ilyen hozzáállással és edzői felfogásokkal lennének megáldva a küzdő felek.
A MÉRKŐZÉS FŐSZEREPLŐJE: BOGNÁR ISTVÁN
Tökéletes gól szabadrúgásból, majd két gólpassz Ádám Martinnak, ráadásul szinte minden támadás felépítéséből kivette a részét. Nyugodtan kijelenthető, hogy válogatott keretbeli formában futballozott – egyébként már nem először.
A MÉRKŐZÉS KULCSMOMENTUMA: HELYZETKIHASZNÁLÁS
A ZTE előtt is voltak bőven gólszerzési lehetőségek, a pontot is megérdemelte volna, pláne a bátor támadójátéka miatt, de hiába volt a vendégcsapatnak is duplázója, Bognár István volt a különbség a két csapat között.
GÓLOK TÖRTÉNETE:
12. p.: 19 méterről Bognár István végzett el szabadrúgást kissé balról, nemes egyszerűséggel a jobb felső sarokba tekerte a labdát. A sorfalban lévő Kálnoki-Kis felugrani, a kapus Demjén meg vetődni nem tudott. 1-0
33. p.: Meshack Izuchukwu Ubochioma futott el a bal szélen Tajti átadása után, beadását középen Kinyik nem érte el, Rácz rosszul vetődött ki, érkezett becsúszva Zimonyi és 5 méterről jobbal a léc alá lőtt. 1-1
40. p.: Bognár balról, jobbal nyesett remekül középre szögletből, Tajti és Szerafimov elvétették a labdát, így Ádám Martin viszonylag nyugodtan a kapu jobb oldalába fejelt 2 méterről. 2-1
61. p.: Lesjak jobbról jobbal laposan az ötösre ad, az érkező Zimonyi jobbal, középről a jobb alsó sarokba lő, a menteni akaró Szélpál lábai között. 2–2!
67. p.: Bognár ívelt remekül a 16-os jobb sarka elől az ötösre, Szerafimovot megelőzte Ádám, aki estében jobbal a bal alsó sarokba kanalazza a labdát. 3–2!
JEGYZŐKÖNYV:
Paksi FC-ZTE FC 3-2 (2-1)
Paks, 1212 néző, v.: Antal
gólszerzők: Bognár (11.), Ádám (40., 67.), illetve Zimonyi (33., 62.)
sárga lap: Ádám (13.), illetve Halilovic (70.), Lesjak (73.), Tajti (74.)
Paksi FC: Rácz – Szélpál, Kinyik, Medgyes – Papp, Windecker (Szabó B., a szünetben), Vas (Osváth, 58.), Kesztyűs, Bognár (Balogh B., 90.) – Böde (Sajbán, 58.), Ádám (Gyurkits, 93.)
ZTE FC: Demjén – Lesjak, Serafimov (Koszta, 70.), Kálnoki-Kis, Gergényi – Bedi, Tajti, Halilovic – Milovanovic (Grzan, 60.), Zimonyi (Szalay, 77.), Ubochioma
KÖVETKEZŐ FELADAT:
Mindkét csapat a fővárosba látogat majd: a Paks az FTC, a ZTE az MTK ellenfele lesz.
A tabella a linkre kattintva olvasható
Edzői értékelések:
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
