Panama: Penedo – Murillo, Escobar, R. Torres, Davis – Gomez, Cooper, Godoy, J. Rodriguez – Perez, G. Torres
Sporttörténelem. Csak az idei vébé eddig eltelt négy napján tucatnyiszor hagyhatta el a szánkat ez a szó. Talán túl sokat is használjuk…
A futball-vb-n 73. nemzetként debütáló Panama játékosainak a mai, belgák elleni mérkőzés viszont mindenképpen az volt. Olyan beleéléssel énekelték kezdés előtt a himnuszukat, az ember a tévé előtt ülve is azt érezte, hiába a világranglista harmadik az ellenfél, Hazardék se mehetnek biztosra ellenük.
Csakhogy az élet – és főleg a futball – több, mint himnusz-éneklés.
És erre a belga válogatott is igyekezett rámutatni. Az első perctől uralták a játékot és csakhamar ziccerek egész sorát dolgozták ki a vörös mezesek: előbb Hazard, majd Carrasco veszélyeztetett. Az első tíz percnek sem volt vége, mikor Lukaku fejesénél kellett nagyot mentenie a panamai kapusnak.
A folytatásban visszaesett a tempó. Belgium továbbra is dominált, ám a hősiesen védekező, és kulturáltan kontrázó Panama jól állta a sarat. Hiába a 65-35-ös labdabirtoklás, az amerikaiak kibekkelték az első játékrészt.
Fordulást követően bő másfél perc, hogy megtörjön a jég: a nápolyi Mertens vágott bombagólt. (1-0)
Nem sokkal később Murillo egyenlíthetett volna, de Courtois óriásit mentett.
A 69. minutumban Lukaku egy zseniális De Bruyne átadás után duplázta meg a belga-fórt. Majd egy villámgyors kontra végén Hazard szöktetéséből még egy gólt bepofozott a manchesteri óriás, a 75. percben végkép megpecsételve a panamaiak sorsát. (3-0)