Miskolc - “Buba” hamar a közönség kedvencévé vált.
Murtaz “Buba” Dausvili nyáron érkezett Diósgyőrbe, és hamar a közönség kedvencévé vált. Az erőtől duzzadó középpályással Paradiz Viktória, a DKSK egykori kiváló kosarasa tolmácsolásban beszélgetett a klub honlapja.
„- A csapattársak, az edzők, és most már a szurkolók is Bubának szólítanak, honnan származik ez a becenév?
– Kisgyerekként a nagyapám után kapott Murtaz keresztnevet túl komolynak találta számomra a nagymamám, ezért Bubának hívott kedveskedve, ami rajtam maradt. Annyira hozzám nőtt, hogy már évek óta így mutatkozom be.
– A focihoz nem értők is gyorsan kiszúrnak bármelyik mérkőzésen a fejvédőd miatt. Miért kell viselned?
– Talán a játékstílusomból fakad, talán csak nem volt szerencsém, de már 11 alkalommal szenvedtem agyrázkódást. Legutóbb a Karpati Lviv játékosaként sérültem meg olyan súlyosan, hogy három hétig feküdtem a kórházban. Akkor javasolta az orvosom, hogy – a nagyobb bajt megelőzendő – viseljek fejvédőt, amit külön nekem készítettek Kijevben. Eleinte kényelmetlen volt, de az elmúlt egy évben megszoktam, és amúgy sincs más választásom.
– És ez erőtől duzzadó testalkat és játékstílus? Sportoltál valaha mást is?
– Mindig labdarúgó voltam, de Ukrajnában rengeteg erőnléti edzésünk volt, talán ez látszik meg rajtam.
– A Dinamo Tbiliszi játékosaként nevelkedtél, mégis az SZK Zestaponiban lettél élvonalbeli labdarúgó. Mi volt ennek az oka?
– A Dinamo Tbiliszi akadémiájáról rendre meghívtak a korosztályos válogatottakba. Amikor az U17-es csapatban játszottam, akkor több társammal együtt megkeresett az újjáalakult SZK Zesztaponi, ahol 17-18 évesen már az élvonalban játszottam. Valóban a Dinamo Tbiliszi a legismertebb grúz csapat, de a hat, Zesztaponiban töltött év alatt kétszer nyertünk bajnokságot, egyszer megválasztottak az év játékosának is, úgyhogy jó döntést hoztam.
– Gyorsan jött a felnőtt válogatottság is.
– Igen, 19 évesen hívott Héctor Cúper szövetségi kapitány, alig akartam elhinni, nagyon boldog voltam. Óriási megtiszteltetést éreztem, és nagy boldogságot, amikor meg tudtam felelni az elvárásoknak. Olyan játékosokkal léphettem pályára, mint az AC Milan kiválósága, Kaha Kaladze. A mai napig emlékszem a Románia elleni debütálás minden pillanatára, de legalább ennyire szívesen emlékszem vissza a Horvátország ellen 1-0-ra megnyert meccsre, vagy a Spanyolország elleni találkozóra, még ha ott nem is győztünk. A válogatottban mindig úgy játszunk, hogy tudjuk, egy egész nemzetet képviselünk, és tudjuk, egy egész ország áll a hátunk mögött. De továbbmegyek, egy sportolónak minden mérkőzés fontos, nem lehet úgy pályára lépni, hogy majd csak eltelik a 90 perc, hanem teljesíteni kell.
– Milyen erős a grúz válogatott?
– Jó csapatunk van, jó játékosokkal, viszont sajnos az eredményeink nem olyan jók, mint a magyar válogatotté. Nagyon jó a társaság, nem csak a kezdő tizenegy játszik, hanem a cserék is fontos tagjai a csapatnak. Aki nem kezd, az sem vonja meg a vállát, hanem úgy készül, hogy bármikor a csapat hasznára legyen. Büszkék vagyunk arra, hogy kitesszük a szívünket a pályára, bárki lehet az ellenfél, az biztosan úgy várja a mérkőzést, hogy nem lesz könnyű.
– Már válogatottként igazoltál Ukrajnába, Lembergbe.
– A Zesztaponi színeiben rendszeresen játszottam a nemzetközi kupákban, például a Győri ETO ellen is az UEFA-kupában, ahol a magyar csapat jutott tovább. Két évvel később az Európa Liga harmadik selejtező körében két szoros meccset játszottunk a Karpati Lviv ellen, akkor tetszhetett meg a játékom az ukránoknak. Több ajánlatom is volt, de őket választottam, mert erős csapatot ismertem meg bennük. Ez egészen az ukrajnai polgárháborúig tartott, ami anyagilag is megtörte a klubokat, és a színvonal is visszaesett. Ezért döntöttem úgy, hogy távozom, és a DVTK-t választottam.
– Miért?
– Diósgyőrben nagyszerűek a körülmények, és az utóbbi időben ugyan nem jönnek az eredmények, de azt gondolom, sok jó játékosunk van és kiváló az edzői stáb is. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan rendbe jön minden, optimista vagyok a jövőt illetően.
– A Videoton – DVTK mérkőzés után kifutottál a diósgyőri szurkolók elé, levetted a fejvédőt, és meghajoltál. Spontán ötlet volt?
– Nagyszerű meccset játszottunk Felcsúton, legyőztük a Videotont, és nagyon tetszett a szurkolók egész meccses buzdítása. Ekkor mutatkoztam be a DVTK mezében, úgy éreztem, oda kell mennem, és meg kell köszönnöm. A DVTK-nak nagyszerű szurkolói vannak, akik szeretik a csapatot. Minden meccsen lehet érezni a pályán a támogatásukat, érezzük, hogy velünk van a lelkük.
– Milyen Miskolcon?
– A napjaimat nagyrészt kiteszi az edzés, az utazás és a meccsek, valamint az azt követő pihenés. A feleségemmel szoktunk még sétálni, kávézni a városban, illetve sokat skype-olok, mert vízumprobléma miatt a gyerekek még nem tarthattak velünk, és a nagyobbik lányomnak nagyon hiányzom. Ilyen a profi sportolók sorsa, de bízom benne, hogy hamarosan újra együtt lehetünk!”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
