Osztályozónapló!
Nem sikerült a legnagyobb bravúr, de nem kell szégyenkeznünk. Sőt, büszkének kell lennünk, amiatt, amit a magyar válogatott a Nemzetek Ligájában letett az asztalra.
Bevallhatjuk őszintén azt, hogy a legszebb álmainkban szerepelt, hogy megnyerjük a legerősebb csoportot és bejutunk a négyes döntőbe, de ami mégis nagyon jó az az, hogy gyakorlatilag majdnem ezt a szintet hoztuk azzal, hogy az utolsó fordulóig versenyben voltunk azért, hogy a kvartett élén végezzünk.
Ehhez az kellett volna, hogy hétfőn este ne kapjunk ki az olasz válogatottól, mely csapatról azért inkább az az ember benyomása, hogy az Európa-bajnokság címvédője, mintsem az, hogy nem jutott ki a világbajnokságra.
Végül kikaptunk, méghozzá 2-0-ra, de emiatt sincs okunk a szégyenkezésre, mert az olasz lapok és az elemzők istenítik a kapusukat. Ez nem véletlen, hiszen Gianluigi Donnarumma emberfeletti teljesítményt nyújtott, jogosak azok a magyar megállapítások, hogy kivédte a szemünket.
No, de ennyit az Eb-győztes csoportelsőről, térjünk rá a fontosabb válogatottra, mert most következik az 1999-ben megalapított NB1.hu legrégebbi rovata, az Osztályozónapló, amiben azokat a játékosokat értékeljük az 1-től 10-ig terjedő skálán, rövid szöveges eszmefuttatással is, akik legalább 30 percet a pályán voltak.
Gulácsi Péter (6): Cristante 6. percben történt beadása után a szívbajt hozta a magyarokra (megint átpattant a labda a kezei között…), néha akkor is izgultunk, ha lábbal kellett játékba hoznia a labdát a 11-es pontunknál vagy még közelebb a kapunkhoz, de összességében hozta azt, amiért ismét ő védhette a magyar válogatott kapuját.
Lang Ádám (6): Ciprusi klubja, az Omonia nemrég a közösségi médiában jelezte, hogy a csoportunkban a védők közül ő nyerte meg a legtöbb párharcot. Hétfőn este is nagyot küzdött, igyekezett a támadások felépítéséből is kivenni a részét a labdakihozataloknál. A második gólnál, az indításnál viszont ő ragadt be.
Orbán Willi (7): Ismét a csapatvédekezés vezére volt, a kapott gólokról nem tehetett. A légtérben is voltak csatái, a labdát is igyekezett a lehető legtöbbször megjátszani, de amikor kellett, nem cifrázta és olyankor nem teketóriázott.
Szalai Attila (6): Gulácsi bakijánál hatalmasat mentett a gólvonalunknál, 0-1-nél gólt szerezhetett volna, a második olasz gólnál viszont az ő oldaláról jött a beadás… A közbeavatkozásai viszont többször voltak fontosak.
Fiola Attila (6): Pontosan úgy játszott, hangsúlyozzuk, Olaszország ellen, ahogyan arra számítani lehetett. És ez a legjobb benne: akármelyik poszton játszik, és akármelyik válogatott ellen, nagyjából borítékolható, hogy mit fog nyújtani – minimum.
Nagy Ádám (4): Jogos volt a cseréje, az első gólt eredményező hibája előtt sem tűnt olyannak, ahogyan segíteni szokta a válogatottat, de ez a pillanat meg is fogta. A hozzáállásával nem volt gond, sajnos viszont most ennyire futotta tőle. A szünetben Callum Styles (7) váltotta, akiben aztán volt zsiványság és lendület dögivel. Először 0-1-nél lőhetett volna gólt, de Donnarumma a levegőben úszva hárította a löketét a bal felső elől (a kipattanóból Szalai Ádám nem talált be), majd a második olasz gól után rögtön a „mennybe mehetett volna” (mit védett a fejesénél az olasz kapus…), majd volt még egy megpattanó lövése. Sokat tett hozzá a játékunkhoz.
Schäfer András (7): Ment becsülettel, az embernek olyan érzés volt, hogy szinte mindig ott van, ahol lennie kell. Elkérte a labdákat, nem igazán volt üresjárata sem. Előre és hátrafelé is kivette a részét a munkából.
Kerkez Milos (6): Szépen tesztelték az olaszok, hogyan birkózik meg a védelem mögé bejátszott labdákkal, volt dolga bőven. A területet viszont jobban lezárták előtte az olaszok, mint tették a németek. Éppen emiatt, ha nem is olyan látványosan, mint pénteken, de hétfőn is bizonyította, hogy lehet rá számítani. Gazdag Dániel (6) váltotta az 57. percben, de a jobb oldalról indult, Fiola került a balszélre, majd a becserélt a legvégén volt, hogy még előrébbről indult. Küzdött becsülettel.
Loic Nego (6): Arra lehetett számítani, hogy nehezebb dolga lesz, mint az NB I-ben. A második gólnál lemaradt a gólszerzőről, sajnos akkor végképp odalettek a reményeink, de ehhez kellett az is, hogy előtte „fél pillanattal” meg ott voltak a ziccereink…
Szoboszlai Dominik (6): Nehéz megítélni a teljesítményét… Voltak eladott labdái, néha nem tűnt túl megfontoltnak, ugyanakkor minden támadásunk felépítéséből, megszervezéséből kivette a részét, így azokból is, amik veszélyesek voltak. Ha azt a szabadrúgást a legelején úgy küldi meg, ahogy egyébként megtudja…
Szalai Ádám (6): Belegondolni is nehéz, min mehetett át az elmúlt időszakban, a meccs előtti éjszaka, napközben, a kezdés előtti pillanatokban és a lefújás után. Pontosan olyan elánnal játszott, amiért ő a válogatott csapatkapitánya és pontosan azt a teljesítményt nyújtotta a csapatvédekezésből is kivéve a részét, amiért Marco Rossi és a társai annyira megbíztak benne. Ott volt a ziccere is, ám ami Lipcsében káprázatosan beakadt, az most sajnos nem ment be. Több szempontból is pótolni kell, nem is biztos, hogy egyetlen másik játékos elég lesz erre a feladatra…
NEMZETEK LIGÁJA
A-LIGA, 3. CSOPORT
6. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG 0–2 (0–1)
Budapest, Puskás Aréna, 67 000 néző. Vezette: Bastien (francia)
MAGYARORSZÁG: Gulácsi – Lang, W. Orbán, Szalai A. – Fiola, Nagy Á. (Styles, a szünetben), Schäfer, Kerkez (Gazdag, 57.) – Nego (Bolla, 75.), Szoboszlai (Kleinheisler, 85.) – Szalai Á. (Ádám, 75.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
OLASZORSZÁG: G. Donnarumma – Tolói, Bonucci, Acerbi (Bastoni, a szünetben) – Di Lorenzo (Mazzocchi, 90.), Barella, Jorginho (Pobega, 72.), Cristante, Dimarco – Raspadori (Scamacca, 72.), Gnonto (Gabbiadini, 66.). Szövetségi kapitány: Roberto Mancini
Gólszerző: Raspadori (27.), Dimarco (52.)
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
