Két játékosnak is joggal jár a kilences!
A magyar válogatott szombat este ismét kiváló játékot mutatott be a Nemzetek Ligája A-divíziójában, ami újabb pontszerzést jelentett a világ egyik legjobb válogatottja, nevezetesen ezúttal Németország ellen.
Nem túlzás azt állítani, hogy az 1-1-es döntetlenből ugyanúgy mindenki kivette a részét, mint egy héttel ezelőtt, az angolok elleni 1-0-s győzelemnél – ez pedig azt eredményezi, hogy három forduló után a halálcsoport 2. helyén áll Marco Rossi együttese, közvetlenül Olaszország mögött és Németország, valamint Anglia előtt.
Most következzék az 1999-ben megalapított NB1.HU Osztályozónaplója, amelyben azokat a játékosokat értékeljük osztályzattal és rövid szöveggel, akik legalább 30 percet a pályán voltak – megjegyezve, hogy a Puskás Aréna hangulatáért, a szurkolásért és a küzdésért, hajtásért természetesen mindenkinek csillagos 10-es jár!
Gulácsi Péter (7): Nincs mese, a magyar válogatott kapusai mindig hozzák, amit hozni kell és ami a tudásuk legjava. A gólról nem nagyon tehetett (talán földöntúli bravúr lett volna átjárni Jonas Hofmann eszén), de a megszokott módon jól, magabiztosan irányította a válogatottat. Akárcsak tavaly, az Eb-csoportmeccsen, most is bőven méltó partnere volt a másik kaput védő Bayern-sztárnak, Manuel Neuernek.
Lang Ádám (7): A válogatott egyik legstabilabb pontja, fontos szerepe van a labdakihozatalban és a mozgásokban, sokszor lépett ki remekül a jobbhátvéd posztján Fiola helyére, amikor utóbbi előrébb merészkedett támadni. Szemmel láthatóan is jól megérti egymást középen Orbánnal és Szalai Attilával, biztos a helye a kezdőcsapatban.
Willi Orbán (8): Noha a mélységi indításnál picit "elaludtak" Szalai Attilával együtt, a németek második félidei ordító ziccerénél parádésan ért vissza, és olyan nyugalommal tisztázott Hofmann passza után, mintha minden meccsen történne legalább tíz ilyen eset. Ezen kívül prímán hatástalanította a németek támadójátékát, egy-két helyzettől eltekintve nem észleltük, hogy például a Chelsea-csatár Timo Werner a pályán lenne.
Szalai Attila (7): A mindig megszokott kemény és határozott védőmunkája mellett a támadásokhoz is kiválóan lépett fel, kétszer-háromszor is megérezte, hogy Nagy Zsolt helyéről megindulva egészen a német tizenhatos sarkáig menetelhet. Jó látni, hogy a sérüléséből felépült – egyedül azért nem kap nyolcast, mert Hofmann csak kilépett valahogy a 8. percben.
Fiola Attila (9): A kilences osztályzatot ki kell érdemelni, márpedig amit Nagy Zsolttal együtt csinált a két szélen, az alapján bőven-bőven rászolgál erre. Helyenként tanárian futballozott, védekezésben és támadásban egyaránt voltak parádés megmozdulásai, amik alapján azon gondolkoztunk meccs közben, vajon ő játszik a Bundesligában, vagy az az ellenfele, aki ellen adott pillanatban épp megnyert egy párharcot. Sok kritikát kapott a klubidény alatt, főleg a Vidi-szurkolóktól, de mindig, minden körülmények között lehet rá számítani. Ahogy pedig táncoltatta a német védőket néha… tényleg le a kalappal előtte.
Nagy Ádám (7): Rengeteget robotolt Callum Stylesszal a középpálya közepén, és ahhoz képest, hogy teljesen újnak számított ez a páros (ugyebár Nagy általában az eltiltása miatt a meccset csak a lelátóról néző Schäferrel játszik hasonló pozícióban), nem lehetett rájuk panasz. Helyenként nagyon finom megoldásokkal, passzokkal szervezte át az egyik oldalról a másikra a labdát – őszintén mondjuk, megnéznénk őt egy Bundesliga-csapatban.
Callum Styles (7): A meccs elején játszott picit megilletődve, néha még nem találta a megfelelő pozíciót a pályán és ebből adódóan fizikálisan is elnyomták a németek, de ahogy teltek a percek, egyre inkább belejött. Egy biztos: a magyar válogatott sokat nyert vele, mert jól látja a játékot és a beilleszkedése is megtörtént már. Egyet várunk tőle: egy olyan pazar gólt, amilyenből a Championshipben már kaphattunk ízelítőt.
Nagy Zsolt (9): Marco Rossi irányítása óta nagyon sok jó dolog történt a magyar válogatottal, Nagy Zsolt szerepeltetése azonban kétségkívül a legjobbak közé tartozik. Jelen pillanatban a magyar válogatott legjobb formában lévő játékosa, nem ismer elveszett labdát, küzd, hajt, robotol, ráadásul védekezésben és támadásban is nagyon sokat fejlődött, nem véletlen, hogy gólt is szerzett. A lefújás után láttuk, mennyit jelent neki ez az egész, hiszen a könnyeivel küszködött. Csupaszív játékos, aki Fiolához hasonlóan bizonyítja, a magyar élvonalból is fel lehet venni a versenyt a topligás ellenfelekkel. Címünk (az NB I lenyomta a Bundesligát) ez alapján abszolút helytálló és találó.
Sallai Roland (8): Ezúttal talán rajta lehetett érezni leginkább a magyar topligás légiósok közül, hogy Bundesliga-tapasztalattal rendelkezik, de ez a gondolatunk a pozíciójából is adódhat – úgy helyezkedett és törte fel olykor a német védelmet, ami csak és kizárólag rutinnal, a legkisebb rezdülések pontos ismeretével történhet. A lendülete alapján megérdemelte volna, hogy gólt szerezzen, a meccs eleji fejesénél közel járt hozzá, de talán ő sem bánja annyira, hogy végül Nagy Zsolt forgácsolta szét a hálót. A helyét Gazdag Dániel vette át a hajrára, aki kiváló lövéssel jelezte, rendben van fizikálisan.
Szoboszlai Dominik (7): Lehet, hogy nem élete legkirívóbb meccsét játszotta, de a veszélyes pontrúgásai mellett nyugalmat árasztott a középpályán, és tényleg mindenhol (középen és a két szélen) feltűnt. Ha objektívan választani kéne, hogy a Sallai, Szoboszlai kettős, vagy a Havertz, Musiala páros játszott-e jobban, kapásból előbbit mondanánk, pedig ha jól tudjuk, utóbbi duó tagjai futballoznak a Chelsea-ban, illetve a Bayernben. Nem mintha ez bármennyit is számított volna most.
Szalai Ádám (7): Az a helyzet vele kapcsolatban, ami elég sokszor: nem azzal tűnt ki, hogy veszélyes próbálkozása, lövése lett volna, hanem azzal, hogy iszonyatos fizikai munkát végzett azoknak a német védőknek a gyűrűjében, akik Hansi Flick utasításai alapján célzottan rá voltak állítva. Nem véletlen: jól emlékeztek a németek, hogy tavaly micsoda gólt fejelt az Allianz Arenában az Eb-n. Ismét szívvel és lélekkel harcolt, rendesen el is fáradt. A helyét Ádám Martin vette át, aki az NB I gólkirályaként parádésan helyezkedett, és kétszer is nagy helyzetbe került fejjel. Ha legalább az egyik bemegy, most lehet, hogy győzelmet ünnepelhetnénk – de így sem lehetünk csalódottak, sőt!
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
