Hivatalos bejelentést tettek a klubvezetők.
Mindig is sok kritika érte amiatt a Kisvárdát, hogy a játékoskeretében kevés a magyar játékos. Ennek két oka van: egyrészt a klub utánpótlás-nevelő központja szakmai értelemben még kialakítás, további fejlesztés alatt van, másrészt, anyagiak tekintetében a klub nem tudja felvenni a versenyt a Budapest-centrikussággal vagy a jobb lehetőségeket biztosító többi vidéki gárdával szemben.
De az irány adott, minél több magyar játékost szeretnének a klubvezetők az első csapatnál látni, ennek a folyamatnak fontos lépcsőfoka az, hogy Szentes Lázár a klubhoz került. Nem is akármilyen szerepkörben.
ÍME, A KISVÁRDA KÖZLEMÉNYE:
Szentes Lázár a Várda Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatójaként dolgozik tovább
„A labdarúgóként hatszoros válogatott, az 1982-es spanyolországi világbajnokságon résztvevő, ott a Salvador elleni tíz magyar gól egyikének szerzője, az edzőként több élvonalbeli klubnál is megfordult, 63 éves Szentes Lázár a jövőben Kisvárdán dolgozik. Ő tölti be a Várda Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatói szerepkörét. A korábbi kiváló csatárral a kinevezése és röviddel a munkába állása után beszélgettünk.
Bonyhádon született, Zalaegerszegen lett NB I-es játékos, majd Győrben teljesedett ki a pályafutása. Ehhez képest Tiszaújváros, Debrecen, Nyíregyháza és Diósgyőr után Kisvárda az ötödik északkelet-magyarországi klub, ahol szerepet vállalt. Nem tud szabadulni a régiótól?
Ha most valami bulvárosat akarnék mondani, erre azt válaszolnám: álmaimban Kelet-Magyarország visszainteget… – válaszolta kérdésünkre Szentes Lázár. – Kétségtelen, volt lehetőségem megismerni ezt a vidéket és az itt élő embereket. De nem a helyszín, hanem a projekt fogott meg és a meglévő infrastrukturális lehetőségek mellett a klub kárpátaljai kapcsolatai, amelyek mélyítik a merítési lehetőséget. Az ő munkamoráljukat nemcsak az adott korosztályok játékosaira, hanem az edzőkre is szeretnénk átültetni.
Merthogy a fő feladata az lesz, hogy a szakmai munkát felügyelje az utánpótlásnál?
Így van. Adott a klub filozófiája és képzési rendszere, ezt első körben nekem át kell tekinteni, megnézni hozzá a személyi állományt, legyen az játékos vagy edzői, és ebből egy olyan mixet akarunk összehozni, amelynek minden összetevőjében a legjobbat tudjuk adni.
Az ön neve Magyarországon elsősorban a felnőttfutballal fonódott össze, talán Szaúd-Arábiában dolgozott hasonló szerepkörben, mint amilyen a mostani lesz. Az ott tapasztaltakat lehet hasznosítani a kisvárdai munkájában?
Azért Diósgyőrben is voltam szakmai igazgató, amely pozícióban az utánpótlás felügyelete is hozzám tartozott. Jó tíz éve már, hogy a mindenkori állomáshelyeimen az utánpótlás-nevelő munkára is koncentráltam. Abból adódóan, hogy a tapasztalataim főként a felnőtt, azon belül is a profi labdarúgásból erednek, a felsőbb korosztályokban könnyebb megtalálnom az utat, ezért alakítjuk majd úgy a szakembergárdát, hogy az akadémia alsóbb, sőt előkészítő korosztályainál is megfelelő kvalitású edzők dolgozhassanak majd. Ami pedig a külföldi tapasztalataimat illeti, játékosként három évet futballoztam Portugáliában, edzősködtem Ausztriában és legutóbb két és fél évet Szaúd-Arábiában, utóbbi helyen kifejezetten az akadémiai munka felügyelete volt a munkám. Amikor pedig az ottani tartalékcsapat vezetőedzője voltam, akkor átláttam az egész rendszert. Nyelveket beszélő emberként mindig is érdekelt a háttér, ehhez a megfelelő szakirodalomból hozzá tudtam olvasni és tanulni. A szaúd-arábiai Al-Ittihadnál volt olyan korszak, amikor csak belga, majd csak holland, aztán csak egyiptomi edzők dolgoztak az utánpótlásban, tehát elég széles spektrumot át tudtam tekinteni. Az első csapatot ott is figyelemmel követtem, és itt is figyelem majd, hiszen az a gyakorlati tapasztalatom, ha nincs meg az átmenet az utánpótlás és a felnőtt korosztály között, akkor nagyon nehéz vállalható jövőképet adni a gyerekeknek. Úgy látom, ez itt zökkenőmentes lehet, de úgy kell felkészítenünk a játékosainkat, hogy minél nagyobb számban és a lehető legkevesebb problémával legyenek képesek a felnőttfutballba belépni.
Magyarán, idővel az a cél, hogy a felnőtt csapatnál jelenleg meglévő hazai játékosok-idegenlégiós arány megforduljon?
Ezért is dolgozunk majd. Nagyon fontos szerepet szánok a tartalékcsapatnak. A jelenlegi örökölt állapot az, hogy a megyei első osztályban szerepel a második számú együttesünk, de mindenképpen szeretnénk úgy fejleszteni az abban szereplőket, hogy a lehető legrövidebb időn belül ott is minőségi lépést tegyünk. Nemcsak Magyarországon, hanem világszinten is a legproblémásabb időszaka a fiatal játékosoknak, amikor a felnőttek közé be kell lépni. A működő kisvárdai rendszerben már látom, hogy a fiatalabb tehetséges játékosok megkapják az edzéslehetőséget a felnőttek között, nyilván a játéklehetőséget a tizenkét csapatos NB I-ben nagyon nehéz megszerezni. Az egyik célunk az, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsuk, ezért az egyéni és a posztspecifikus képzések irányába fogunk elmenni. Ennek a kidolgozása és az irányítása is az én feladatom. A kulcsszó a képzés, tehát nem arról van szó, hogy máról holnapra megváltozik az első csapat keretösszetétele, de mindenkinek az a célja a klubon belül, hogy a saját nevelésű és külföldi játékosok aránya idővel megforduljon.
Mit gondol, azzal, hogy ön az ország másik végéből, Győrből Kisvárdára költözött, megnyitja az utat a más régiókban élő utánpótláskorú futballisták előtt is?
A scoutrendszerünk kialakítása után nemcsak a kárpátaljai kapcsolatainkra támaszkodnánk, és annyira vonzónak kell lennünk, hogy – mint ahogy én Győr-Moson-Sopron megyéből eljöttem ide – a Dél- és Észak-Dunantúlról vagy akár a Dél-Alföldről, netán Budapestről is minket válasszanak a játékosok. Ez azon is múlik, hogy mi milyen jól dolgozunk, milyen jövőképet tudunk felvázolni a játékosoknak.
Szombaton nemcsak a Kisvárda–Honvéd NB I-es bajnokit tekintette meg, hanem előtte két korosztályos meccsbe is belenézett, ezekkel véget is ért az őszi szezon utánpótláskorú csapatunk számára. Mit tapasztalt és min tud esetleg változtatni már a bajnoki szünet alatt?
Mivel az U14-es és az U15-ös csapatok mérkőzései egyidőben kezdődtek, nem lehettem ott egyszerre mindkettőn, ezért már a pénteki edzésükbe is belenéztem – a tréningek és a meccsek is tanulságosak voltak. Talán jobb lett volna, ha akkor tudok a rendszerbe lépni, amikor még tart a bajnokság, de így legalább a felkészülést az én felügyeletem, elképzelésem és instrukcióim alapján tudjuk majd végigdolgozni. Lesz időnk úgymond arra, hogy felkészüljünk a versenyidőszakra, de átmeneti időszakot élünk, mert amíg nincs bajnokság, addig nincs visszacsatolás az eredményességet tekintve, viszont azt is mondhatjuk, hogy legalább lesz két hónapunk az esetleges változtatások végrehajtására.
„Nem volt könnyű idecsalogatni”
„Klubunk életében olyan ponthoz érkeztünk, hogy az eddigi infrastrukturális beruházások és fejlesztések után az is lehetővé vált, hogy szakmai területen is nagyot lépjünk – mondta Szentes Lázár kinevezése kapcsán Révész Attila sportigazgató. – Korábban is említettem már, hogy a fokozatosság elvét tartom a legfontosabbnak, és úgy érezzük, a felnőtt csapatunk helyzete stabilizálódni látszik, és az utánpótlásunkat is megpróbáljuk ilyen magasságokba felemelni. Az utóbbi időben már látszott a szervezettség, amit minőséggel is szeretnénk megerősíteni, és olyan szakemberre szeretnénk bízni az irányítást, aki kellő rutinnal rendelkezik és bizonyított a profi világban, valamint külföldi tapasztalata is van. Nem volt titok, hogy magyarországi szakemberekkel szeretnénk megerősíteni a stábot, miközben később nem vetjük el a külföldi szakemberek foglalkoztatását sem. Szentes Lázárra esett a választásunk, őt nem volt könnyű az ország másik végéből idecsalogatni, de érezte ő is, hogy jó helyre és jó emberek közé kerül, látja a fejlődési lehetőséget. A klubon belül nálunk nem különül el a felnőtt csapat és az akadémia, ezért a közös munka szinte mindennapos lesz, miközben még nagyobb átjárást szeretnénk biztosítani az utánpótlásból a felnőttek felé.”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
