Magyar csapat gyűlölet nélkül – kikérdeztük a kommunikációs vezetőt

Ritka kivétel a Paks a magyar labdarúgásban. A csapatot elkerülik a botrányok, a bulváros sztárhírek, ráadásul csak magyarokat alkalmaz. Nem nagyon találkoztunk olyan véleménnyel sem, mely szapulta volna a klubot. 

 

A Paks nemrég új kommunikációs vezetőt szerződtetett Méhes Tamás személyében, aki 10 éve dolgozik a sportmédiában. Természetesen nem csak a saját munkájáról kérdeztük, de a sajtófőnöki teendőkkel kapcsolatban is tettünk fel neki kérdéseket. 

 

A Paks eddig is megtett mindent a média szintjén, amit csak megtehetett. Viszont azt érzékeljük, ebben további előrelépések történtek. Ezért kerültél te is a tolnaiakhoz?

Igen, és örülök, hogy felhozta az eddigieket is, hiszen elődöm is minden tőle telhetőt megtett ezen a fronton. Ugyanakkor az ügyvezetők úgy gondolták, további erősítés szükséges, ezt követően egy másik szakportál segítségével találtunk egymásra, majd nagy örömmel vállaltam el a felkérést. Nagyon nagyra tartom azt a szakmai hozzáállást és munkát, ami ennél a klubnál, immáron 12 és fél éve az NB I-ben folyik.

 

Mennyire fontosak a Paks drukkereinek az elő bejelentkezések, még több megszólalások a klub felületein?

Ugyanannyira, mint más csapatoknál, mivel Pakson is ugyanúgy szeretik a labdarúgást, mint más városokban. Eddigi tapasztalataim alapján, ahogy január elejétől gyarapodtak a megszólalások és kezdtünk egyre több újdonságot használni a közösségi médiában, úgy annál aktívabbak lettek a szurkolóink is. Ez nagy örömmel tölt el, és természetesen arra motivál, hogy a jövőben még több kommunikációs lehetőséget építsünk a felületeinkbe.

Paksot nemcsak azért tiszteli gyakorlatilag mindenki, mert csak magyarokat alkalmaz, hanem azért is, mert rivaldafény és anyagi lehetőségek nélkül is stabil tagja az élvonalnak. Ezt azért is gondolom így, mert sem az nb1.hu, sem a klub felületein nem vettem észre, hogy szidnák vagy gyaláznák a csapatot. Tévednék?

Jól gondolja. Hála Istennek szurkolóink jól átlátják a klub identitását, koncepcióját, valamint ezeken túl még a futballról – azon belül a magyar bajnokság erőviszonyairól – is egészséges képet alkottak/alkotnak magukban. Talán ennek köszönhető a gyalázkodás hiánya, aminek természetesen nagyon örülünk, és bízunk benne, hogy ez mindig így is marad. Nyilván, ha a csapat hullámvölgyben van, az elégedetlenséget szül, de ez természetes és legitim, hiszen a szurkoló mindig nyerni szeretne, ahogy a klub is, de a pályán olykor más eredménnyel végződik a mérkőzés.

 

Mit tesz meg azért, hogy a játékosok megértsék a magánéletbeli, közösségi médiában történő megnyilvánulásaiknál is, mint sportolók figyelnek rájuk az emberek, nem pedig úgy, mint átlagos polgárokra?

Ilyen tekintetben is szerencsésnek érzem magam, hiszen játékosaink nemcsak a pályán, az edzéseken, hanem magánéletükben is profi sportolók, és ezt szem előtt tartva cselekszenek.

 

A regionális médiának mekkora szerepe és hatása van a klub mindennapjaiban?

Nagy, de úgy gondolom, egy vidéki csapatnál ez természetes. A klub persze a regionális mellett az országos médiát is ugyanolyan magas szinten kezeli, mindkettő igényeit próbáljuk maximálisan kielégíteni. Több megkeresés a regionális irányból érkezik, de ez is nyilvánvaló, hiszen nekik „csak” a helyi és környékbeli sportélettel, csapatokkal kell foglalkozniuk, míg egy országos médiumnak számtalan együttest kell megszólítania, így a figyelme szétoszlik.

 

Milyen kapcsolat van az NB I-es gárdák kommunikációs vezetői és osztályai között?

Kiváló! Én legalábbis soha semmilyen szinten nem ütköztem falakba. Igazolások bejelentésekor vagy hétvégi fordulók alkalmával az egyeztetések jó hangulatúak, barátiak és maximálisan gördülékenyek. Több kollégámmal még az előbb említett alkalmakon túl is szoktunk beszélgetni, egyeztetni, eszmét cserélni.

 

Mekkora érdeklődés van az NB III-as csapat hírei iránt?

Nem akkora, mint az első számú csapat hírei iránt, de kellően nagy az átfedés. Aki oldalunkon rendszeresen olvassa az NB I-es híreket, nagy számban az NB III-as menüpontra is rákattint. Ezért a jövőben, ha tartalékcsapatunk bajnoksága is kezdetét veszi, szeretnénk emelni a hozzájuk tartozó megszólalások mennyiségét is.

Figyelik a drukkerek az utánpótlás-beszámolókat is?

Igen, így itt is több és részletesebb cikkel készülünk a bajnoki rajtjukat követően.

 

Van-e olyan játékos az első osztályú keretben, akit el tudna képzelni újságíróként, rádiósként vagy televíziósként?

Nem is egy. Neveket nem szeretnék említeni, de többen is rendkívül jól és szépen beszélnek, így biztos vagyok benne, hogy nem lenne gondjuk ebben a szakmában.

 

Hogy készül fel egy meccsre?

Már napokkal előtte a statisztikákat, tabellákat bújom, valamint, ha időnk engedi, Csertői Aurél vezetőedzőnkkel is hosszas perceket beszélek a hétvégi meccsről.

 

Hogy telik egy napja, amikor meccs van?

Ez attól is függ, hogy hazai vagy idegenbeli-e a találkozó. Ha Pakson fogadjuk az ellenfelet, akkor természetesen sokkal több a teendő. Már kapunyitás előtt készen kell lenni mindennek, nem fordulhat elő, hogy az érkező újságírók vagy fotósok a belépéskor, a sajtóteremben vagy a sajtópáholyban bármiben is hiányt szenvedjenek. Ezeknél a részlegeknél mindenért én felelek, továbbá nem szabad megfeledkeznem a szurkolók megfelelő meccsnapi informálásáról és a hangulatfokozásról sem. Szóval ilyenkor kettős teendőim vannak, míg az idegenbeli túrák alkalmával a szurkolók maximális tájékoztatása a legfőbb cél. Ekkor figyelembe kell venni, hogy kevesebben tudnak a csapattal tartani, így őket ki más informálja a legpontosabban, a leggyorsabban, a leghatékonyabban és a legszélesebb körben, mint a klub hivatalos honlapja, felületei. Összegezve: reggeltől estig, megállás nélkül a telefonomon és a laptopomon dolgozom.