Lőw Zsolt a magyar futball újabb nagy bajára világított rá

Lőw Zsolt, a Bundesligában szereplő RB Leipzig másodedzője a Kossuth Rádiónak adott interjút, melyben elárulta, sokszor hiányolja a csillogást a focizó magyar gyerekek szeméből.

 

A 38 esztendős szakember a Red Bull Salzburg fiókcsapataként működő osztrák másodosztályú Lieferingnél kezdte edzői pályafutását, majd 2014-ben Ralf Rangnick, a salzburgiak vezetőedzője felkérte segítőjének, akit 2015 nyarán az RB Leipzig együtteséhez is követett. A 2016/2017-es idényben már a német Bundesligában indultak a lipcseiek és egészen a dobogó második fokáig küzdötték fel magukat. Igaz, 2016 júliusa óta Ralph Hasenhüttl irányítja a csapatot, Lőw Zsolt munkájára az új edző is számított stábjában.

 

„Lipcse borzasztóan büszke és egy óriási futball-láz van a városban, de miért is ne lenne” – mondta Lőw, akinek szavait az együttes teljesítménye igazolja, ugyanis néhány év alatt a negyedosztályból küzdötte fel magát a csapat a Bundesliga második helyéig, jelenleg pedig még versenyben van az Európa Ligában, amelynek negyeddöntőjében a Marseille-el néz farkasszemet.

 

Lőw a magyar és a német futball közötti különbségekről is szót ejtett: „Nyilván a németek azért könnyebb helyzetben vannak, hiszen 90 millióan élnek Németországban. Rengeteg gyerek szeretne futballozni és rengeteg példaképe is van ennek a sok gyereknek. Óriási tömegből merítenek és választják ki a legjobbakat. Azért azt is látjuk, hogy a német válogatott nem igazán a Németországban született játékosoktól annyira erős, hanem a csapat gerincének 30-40 százaléka valamilyen szállal külföldhöz, egy másik országhoz kötődik. A magyar futballnak a kitörési lehetősége azért kicsit korlátozottabb. Magyarországon társadalmi problémaként emlegetném a picit negatív hozzáállást.”

 

„Nem is tudom, hogy ezt kényelmességnek lehet-e nevezni, de tényleg nem azzal a tűzzel, nem azzal az elszántsággal sportolnak a gyerekek, mint Németországban. Nekünk sokkal könnyebb helyzetünk volt, amikor mi gyerekek voltunk nem volt ennyire fejlett a technika. Voltak a dühöngők, a betonos focipályák, szerencsés esetben volt egy-két focilabdánk és rúgtuk a bőrt egész nap. Kevesebb szórakozási lehetőségünk volt, nekünk a futball volt a nagy szerelem. Most már olyan generációváltás történt, amikor már nem biztos, hogy mindig lehet látni ezt a csillogást a szemekben.”