Elárulta, miért érzi magát ennyire jól Cipruson.
Lang Ádám pályafutása csúcsán van: csütörtökön nem tudott mellőle Cristiano Ronaldo gólt szerezni Manchesterben, minden egyes percet pályán töltött a Nemzetek Ligája legutóbbi kiírásában, azaz főszereplője volt a válogatott 10 pontot hozó nagy menetelésének. Pedig
Csapatod, az Omonia Nicosia a 93. percig állta a sarat az Old Traffordon, végül a Manchester United 1-0-ra megnyerte az Európa Liga-csoportmérkőzést. Milyen élmény volt?
Gyönyörű stadion, remek körülmények, minden tökéletes volt egy jó kis meccshez. Nagyon nagy nyomást kaptunk, a hazaiak végig dominálták a mérkőzést, voltak nehéz periódusok, sok helyzetet megúsztunk, aztán a végén úgy kaptunk gólt, hogy létszámban megvoltunk a tizenhatoson belül, majdnem hogy mindenki ott volt, de valahogy mégis utat talált oda a labda, és utána a lábak között elment a kapuig. Közel voltunk egy olyan bravúrhoz, amely mindenkinek az emlékezetébe beleégett volna.Ciprusról eljött 4500-5000 szurkolónk, akik végigüvöltötték a meccset, úgyhogy parádés este volt!
Milyen volt Ronaldo, mondjuk, ha összeveted a játékát a 2016-os, magyar-portugál (3-3) Eb-meccsen tapasztaltakkal? Akkor két gólt szerzett, most, 36 évesen egyet sem – te pedig mindkétszer ott voltál vele szemben.
Kevesebb veszélyt jelentett, megmondom őszintén. De természetesen figyelni kellett rá, hiszen nagyon jó mozgásai vannak, főleg a 16-oson belül, a kapu előtt. Viszont nem kapta a labdát, ez is egy különbség, hogy nem igazán szolgálták ki, pedig akart futballozni. Még mindig nagyon jól indul be, nagyon jól érkezik a kapu elé, de labda nélkül ő sem tud helyzetbe kerülni.
Ki jött ki győztesen a párharcaitokból?
Jó párszor találkoztunk, és így, hogy nem rúgott gólt, mondhatom, sikeres volt a semlegesítése. De, ahogy mondtam, nem kapott használható labdákat, így nekem sem volt annyira nehéz. Persze, ott voltam pozícióban arra az esetre, ha veszélyesen érkezik a zsuga, de nem érkezett. Ha jött volna, és van egy kis helye, akkor a dinamikus mozgásával, atletikus ugrásával bárkit megver a levegőben.
A kritikusainak igaza van, hogy már nem az igazi? Vagy bőven van még jelene, jövője?
Az egyértelmű volt, hogy akar, dühöngött most is, amikor a jó mozgást megcsinálta, és jöhetett volna a labda, de nem jött. Szívén viseli a dolgokat, és akar, győztes típus, de én a fénykorához viszonyítva most kevésbé éreztem dinamikusnak, de persze az is lehet, hogy ez csak ezen a meccsen volt így. Azonban az kétségtelen, hogy továbbra is a világ futballjának egyik topjátékosa.
Az eddigi klubjaidon a Veszprémtől a Győrön, a Videotonon, a Dijonon és a Clujon át az Omoniáig végigtekintve, Cipruson töltötted el eddig a legtöbb időt, már 100 feletti meccsszámmal rendelkezel. Mi az, ami ennyire megfogott az Omoniánál?
Összességében minden. A csapat a bajnoki címért harcol, a bajnokságnak jó a színvonala, sok a jó képességű játékos, és az európai porond is elérhető az Omoniával. El is értük minden évben. Ha pedig képes vagy jó teljesítményt nyújtani, akkor a válogatott kapuja is nyitva áll.
Számodra nyitva is állt, olyannyira, hogy a Nemzetek Ligájában 540 percig, az elsőtől az utolsóig a pályán voltál.
Nagyon örülök neki, hogy ekkora szerepet szánt nekem a kapitány, de nyilván ehhez kellett a csapat is. Nagyon jól összeálltunk, ugyanabban a rendszerben dolgozunk két éve, az alapokat már tudjuk, nagyjából automatikusan. Persze, mindig van mit javítani, de lépegetünk előre, és egységes csapatként működünk a pályán.
Ha valaki a Nemzetek Ligája-sorsolás után odamegy hozzád, és azt mondja, „Ádám, 10 pontotok lesz, oda-vissza legyőzitek Angliát és a legkevesebb gólt kapjátok majd”, hogyan reagálsz?
Ide a papírt, aláírom! Vannak nálunk erősebb ellenfelek, de egy adott mérkőzésen nagyon sok minden előfordulhat. Nem szabad egy meccs előtt arra gondolni, hogy „Úristen, milyen játékosok szerepelnek a másik csapatban!”, ez nem szabad, hogy bármit befolyásoljon. Ha fel is vannak értékelve a mennyekig, és az esetek többségében jó döntést hoznak, azért ők is csak hús-vér emberek, ők sem tökéletesek. Ezért, amikor csak lehet, borsot kell törni az orruk alá, nekünk pedig a szervezettségünkkel, egységünkkel sikerült is nehéz pillanatokat okoznunk. Egy-egy siker pedig még több önbizalmat adott a folytatáshoz.
Olyannyira, hogy még a csoportgyőzelem is majdnem összejött. Csalódott voltál, hogy az olaszok ellen nem lett meg a döntetlen, így az első hely sem?
Igen, méghozzá azért, mert egy nyílt, ki-ki meccsen a fordulópontokból nem jöttünk ki jól. De kiegyenlített mérkőzést játszottunk Olaszországgal, és ez nagy pozitívum. Próbáltunk hátulról építkezni, de nem sikerült – na bumm, kaptunk egy gólt, de nem hajtottuk le a fejünket, nem dőltünk a kardunkba. 0-2 után lehetett volna 1-2 is, izgalmasan alakulhatott volna a vége, de a helyzeteket nem váltottuk gólra. Csalódottak voltunk, mert éreztük, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni az utolsó meccsből. Ha döntetlen a vége, most teljesen másról beszélgetnénk.
Mit szóltak Cipruson az angol társaid, amikor a válogatott Anglia elleni sikerei után visszatértél a klubhoz?
Az angol másodedzőm azt mondta, egy darabig most nem fog velem beszélni. De aztán elnevette magát, mondván, csak hülyéskedett. Többen gratuláltak, büszkék voltak, hogy a klub játékosa ilyen szép eredményt ért el a válogatottjával.
A legtöbbször Orbán Willivel és Szalai Attilával szerepeltek a védelemben. Milyen a viszonyotok, félszavakból is megértik egymást?
Mindhármunkat intelligens játékosnak tartom, akik fel vannak készülve a legnehezebb szituációkra is. Néha persze adódhat egy-egy kisebb kihagyás, de ez topszinten is előfordul, úgyhogy emiatt nem kesergek. Figyeljük egymás mozgását, és amit kér a kapitány tőlünk, azt végrehajtjuk. Tudjuk, hogyan működik a taktika, bízunk a társainkban, és bízunk abban, hogy meg lehet törni a vonalat kilépésekkel, mert tudjuk, hogy a mellettünk lévő játékos mögénk zár, és betölti azt az üres részt. Ezek az automatizmusok egyre jobban működnek.
Nemsokára harmincéves vagy, és már 53-szor szerepeltél eddig a nemzeti csapatban. Mire számítasz, meddig juthatsz még? Van olyan célod, hogy mondjuk megelőzd mihamarabb az egyaránt 61-szeres válogatott Mészöly Kálmánt, Dárdai Pált, Détári Lajost?
Nem ez jár a fejemben. Nagyon szép szám ez az 53, de soha nem gondolkoztam számokban, a lényeg, hogy az adott egy-két mérkőzésen a kitűzött célokat elérjem, és jó teljesítményt nyújtsak, ez pedig hozhatja magával a többi válogatottságot. Ha elégedett velem a kapitány, és továbbra is megadja a lehetőséget, akkor azzal élni szeretnék. Ha a vége egy szép szám lesz, akkor biztosan örömmel fogok majd visszagondolni a válogatott mérkőzéseimre, de a nemzeti csapatnál sokkal magasztosabb célok vannak, minthogy a saját magam számaival foglalkozzak. Ezt a válogatottat még építeni kell, hogy még jobban, még stabilabban vissza tudjuk helyezni a térképen oda, ahol szerintem a helye van.
Marco Rossi egyre inkább megbízik benned. Te hogy látod az ő munkáját?
Az elején előfordult, hogy nagyon érzelmes volt, és vehemensen reklamált, eltiltásokat is kapott, de a saját bőrén megtapasztalta, hogy ezen picit változtatnia kell, mert azzal tud segíteni a csapaton. Megtalálta az egyensúlyt. Bízik a stábtagokban, a fiziósokban, az orvosokban, az erőnléti edzőkben, megadja nekik azt a szabadságot, hogy a saját területükön ők a főnökök. Mindemellett pedig látja, és tudja, kinek, mikor mit kell mondania. Ha nincsen edzés, akkor megadja azt a szabadságot, hogy bizonyos kereteken belül kikapcsolódjunk, építhetjük a közösséget, de programokon is részt veszünk. Érezze magát mindenki jól! – mondja -, de amikor edzésünk van, akkor megköveteli, hogy amit gyakorlunk, arra maximálisan fókuszáljunk, mert kevés az idő például két meccs között az összetartásokon. De ne menjünk el a videoelemzések mellett sem, mert amikor nincsen sok idő a gyakorlásra akkor előtérbe kerül. A stábtagok minden fellelhető információt összeszednek, és igyekeznek nekünk ezeket át
Hogyan tudja mindenkiből sok esetben a 100 százalékot is kihozni, mi a titok?
A titok, hogy figyel minden részletre, nagyon jó megfigyelő, nem fél változtatni, és halad a korral, a futballal.
Mire gondoltál, amikor pár hónapja a Nemzeti Sportnak azt nyilatkoztad, a lelkes, de lelkizős fiatalból mára érett férfi lett?
Nagyon sokat kellett ezen dolgoznom, mert nekem nem tanították meg, hogyan kezeljem a kudarcokat. Akármilyen sikertelenség ért, én azt nagyon a lelkemre vettem, és nem tudtam rajta gyorsan továbblépni, ami egy következő hibához, vagy hosszabb ideig formahanyatláshoz vezetett. Az élet és a futballbiznisz is ilyen. Hogy ha azt látják rajtad, hogy nem tudsz megfelelően teljesíteni, félreraknak, mert ott van a másik. Én ezzel nagyon sokat küzdöttem, de sikerült felismernem – valaki azt mondja, korán, én azt mondom, nem elég korán. Ha a futballpályafutásomat nézem, azt mondom, nem elég korán, hogy ha az életemet nézem – hátha van még, valószínűleg több mint 50 évem -, akkor lehet azt mondani, hogy korán. Mert nemcsak a futballra igaz, hanem az élet más területére is, hogy a tévedés lehetősége mindenkiben benne van, amiért nem kell senkinek sem a fejét venni, hiszen más is hibázik. De a nagy kérdés, hogy erre hogyan reagálsz, milyen gyorsan tudod feldolgozni, és milyen hamar állsz fel, ha a padlóra kerülsz. Én nem akartam ezt érezni, mert – most így fogom mondani – ez egy szar érzés.
Mit tettél, hogy ne érezd így magad?
Azt mondtam, valamit tennem kell azért, hogy ez ne forduljon elő, vagy ha előfordul, akkor minél rövidebb ideig tartson, hogy minél hamarabb tovább tudjak lépni. Ha a hivatásomat nézem, a topjátékosok esetében ez jelenti a különbséget. Azt mondják, „jól van, öcsém, hibáztam, más is hibázott már”. Könnyen túl tudnak lépni a hibán, ami nem rengeti meg a saját magukba vetett hitüket. Ha ezt nem tanítják meg a körülöttünklévő, tapasztalt emberek, akkor magunktól kell rájönni a megoldásra, de akkor hosszabb időbe telik. Nekem hosszabb időbe telt, ezért sajnálom a franciaországi időszakomat.
Ha a sorozatos hibái miatt a sajtó célkeresztjébe került, a Manchester Unitednél
Nem tudom, hogy rászorul-e. Igen, vannak hibái, de nekem nem úgy tűnik, hogy emiatt elveszítené az önbizalmát. Mert egy-egy hiba után, egy újabb rizikós helyzetben ugyanúgy megcsinálja még egyszer azt az elhúzást vagy azt a nagyon veszélyes passzt. Mindenkinek megvan a saját útja, esetleg a démonjai, amelyekkel meg kell küzdeni, kérdés, hogyan boldogul ezzel. De ehhez kapcsolódik még, hogy a média egy nagyon fals képet tud alkotni. Mert ha siker van, akkor a mennybe emel, kudarc esetén pedig le tud nyomni a pokol mélyére. Legalábbis én ekkora kontrasztokat érzek, és ezt is meg kell tanulni kezelni. Nem feltétlenül kell elhinni, amit írnak. Az élesen megfogalmazott kritikát a helyén kell kezelni, de a dicséretek után is alázatosnak kell maradni, nem szabad elszállni.
Közeleg a világbajnokság, ki lehet szerinted a befutó Katarban?
Vannak kedvenceim, a brazilokra nagyon kíváncsi leszek, szerintem ők a legnagyobb favoritok. Az argentinok is bivalyerősek, a kérdés, hogy azok az európai nemzetek, amelyek mostanában nem feltétlenül nyújtanak olyanteljesítményt, mint amilyet elvárnak tőlük, hogyan fognak szerepelni, és a vb-re hogyan állnak majd össze. Kíváncsi leszek a szerbekre, Szenegálra, de azokra a kiscsapatokra is, amelyeknek nem adnak sok esélyt, de egy-két fricskát el fognak ejteni. De én végső brazil győzelmet várok, mert nekik van a legerősebb keretük, és mostanában már csapatként is jól működnek együtt.
Klubszinten van kedvenc csapatod?
Nem választottam ki egy-egy konkrét csapatot, mindig azért a klubért szorítottam, amelyik szépen futballozott. Nagyon szerettem az Arsenalt elöl Thierry Henryval, de a Manchester Unitedet is nagyon kedveltem, még az első ronaldós korszakot Rooney
Visszatérve a nemzeti csapatra, a magyar válogatott ott volt az előző két Európa-bajnokságon, a közelmúlt eredményei alapján pedig a közvéleménytől szinte elvárás, hogy kijussunk a 2024-es Eb-re. Te hogyan látod az esélyeket most, hogy tudjuk, Szerbia, Montenegró, Bulgária és Litvánia lesznek a csoportellenfelek?
Erről beszéltem. Volt egy siker, amelyért rengeteget kellett dolgozni. Ezt megtartani még nehezebb, ugyanúgy, mint egy bajnoki aranyérmet, a címvédés mindig nehezebb. A mostani jó teljesítményt fenn kell tartanunk, ehhez saját magunkkal kell foglalkozni. Az ellenfeleket ki kell persze elemezni, de jóslatokba bocsátkozni nem szeretek. A szerbek bivalyerősek, Montenegró egy balkáni állam, az életükért küzdenek, ott is fel kell venni a kesztyűt; a bolgárok is fejlődnek, vannak jó játékosaik. Kalap szerint, tehát papíron a litvánok a leggyengébbek. De papíron Anglia esélyesebb volt ellenünk, nem is beszélnék a két válogatott közötti különbségekről, mert ég és föld, mégis megfricskáztuk őket, kétszer is. De mindig az adott mérkőzésre kell majd figyelni, mert ha az agyad arra fókuszál, akkor sokkal könnyebben tudja venni az akadályokat, mintha már egészen máshol jár, és arra gondolsz, hogy a három pont már zsebben van. Ki szeretnénk jutni, ehhez hozni kell egy magas színvonalú teljesítményt, és még lépni kell előre, hogy a hibákat kijavítsuk.
Szalai Ádám már nem lesz ott a csapatban. Mennyire kardinális kérdés a pótlása?
Sok kérdést felvet, de nem tudom, lehet-e pótolni, akkora egyéniség volt mind a pályán és a pályán kívül – mondom ezt úgy, hogy nyolc évig együtt játszottunk. Minden évben többször találkoztunk, tehát közelről megtapasztalta, hogy ő milyen karakter, mennyit segít, és mennyi felelősséget vállal magára, milyen nyomást helyez is magára, és vesz is le talán mások válláról. Nem vagyok abban biztos, hogy őt egy személy tudja majd pótolni. Akik régóta a csapatnál vannak, látják, mi történt az elmúlt 5-6-7-8 évben, hogy milyen fejlődésen mentünk át, mi kell ehhez, és mindenkinek több felelősséget kell vállalni mostantól a pályán és a pályán kívül is.
Juha Pál
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
