Magyarország – Jó vagy nem, ha melegben készülünk a hidegre?
Imádom a téli edzőmeccseket!
Megfagyni a legjobb barátokkal szombat délelőtt azért, hogy élőben láthassam, ahogy a kedvenceim 1-1-et játszanak az NB III-as amatőr ellenfél ellen, vagy a pályán történő tömegverekedés miatt félbeszakadjon a mérkőzés valamelyik szomszédos ország csapata ellen, maga a csúcs. Persze nem az erőszak miatt, hanem azért, mert azt gondolom olyankor, hogy mi, akik ott válunk fagyemberré az edzőpálya korlátjának támaszkodva (vagyis mögötte egy méterrel, mert már ezt sem szabad) éppen azt bizonyítjuk be, hogy nálunk jobban senki sem szereti a csapatunkat.
Kisdrazsé korom óta ezeket a mérkőzéseket szerettem mindig is a legjobban, ám mondjuk 10-15 éve fájdalmas lukak kezdtek el keletkezni a havas, jeges, szeles, szibériai eredetű szerdákban és szombatokban. Mert a csapataink is elkezdték kitalálni, hogy külföldi edzőtáborokba vonulnak.
Az ilyen jellegű összetartásokat ma már a szurkolók is elvárják a csapataiktól, sokak szerint, amelyik egylet nem megy el, mondjuk 1000 kilométerrel arrébb legalább egyszer két hétre, az a gárda már nem is akar majd jól szerepelni a bajnokságban.
Mégpedig azért, mert az edzőtáborokban, jó időben, jó pályákon lehet készülni, az összetartás meg jót tesz a csapatszellemnek. És ez lehet, hogy így van, de mint mindennek a világon, az edzőtáborok megítélésének is két oldala van.
Miért készülnek a csapatok jó pályákon a melegben, ha február közepén a bajnoki rajton még hideg lesz és nem lesz jó a talaj? Meg még március végén sem, mint ahogyan október eleje óta hideg van, azaz őszi szezon nagy részében is felázottak, mélyek, vagy már éppen fagyosak a pályák, de előtte senki nem utazott el szeptemberben, hogy erre felkészüljön. Miért jó az, hogy idegen környezetben, idegen ágyban, családtól (gyerekek, barátnők, feleségek) kell lenni hosszú hetekig? Akik ezt elvárják a sportolóktól szintén hosszú hetekre ott szokták hagyni egy évben többször is azokat, akikért mindent csinálnak?
Örök vitatéma ez, az utazásnak és a maradásnak is vannak előnyei, összeveszni nem érdemes rajtuk, mindenki úgy látja jónak, ahogy akarja vagy a klubvezetők pénztárcája megengedi.
Azt viszont tudom: sokkal jobb a fanatikusoknak megfagyni a hátsó füvesen -8 fokban úgy, hogy látják maguk előtt a kedvenceiket a valódi, februári, márciusi körülményekre felkészülni a januári hidegben, mint otthon a net előtt várni a melegből érkező híreket a melegbe.
Mégpedig azért, mert az apám nem fotelbe ültetett gyerekként, hanem focimeccsekre vitt, és arra is emlékszem, hogy akkoriban, ha focizni akartam, nem utaztunk el a Kanári-szigetekre télen, hanem felvettünk még egy zoknit meg egy garbót, és azonnal nem volt semmi bajunk.
Kesztyűt meg garbót meg még mindig lehet ám venni, ugyanúgy, mint repülőjegyeket vagy szállodai szobákat…
Próbáld ki nálunk a sportfogadást! (x)
