Döbbenetes volt az utolsó írása – mutatjuk.
Június hetedike (július az… – a szerk, 13.08) soha nem könnyű az nb1.hu számára!
Hat évvel ezelőtt ezen a napon következett be az, amiről azt hittük, soha nem fog megtörténi. De mégis bekövetkezett, mert elhunyt Imre Mátyás, az nb1.hu alapítója- és örökös főszerkesztője.
Matyi mindenkit ismert, a Matyit mindenki ismerte. Mindent és mindenkiről tudott mindent, hetekkel, de volt, hogy hónapokkal előre tudta, hogy mi, hol, mikor és meddig fog történni. Senki nem tudott nála többet és jobban dolgozni, senki nem volt jobb nála, az oknyomozásban pláne nem, és ha éppen szépíráshoz szottyant kedve, akkor is lazán fölözött le mindenkit.
Imre Mátyás az egyetlen sportújságíró, akit mindenhol tiszteltek még a legkeményebb ultrák is. Nem félt senkitől és semmitől.
Amikor a legutóbbi horvát-magyar után a pirosnál álló magyar sportújságírók konvojára több hullámban, kövekkel, ütőfegyverekkel támadtak a zágrábiak, egyből, elsőként ugrott ki a kocsijából (azt zúzták szét elsőnek, mert mindig ő/mi mentünk legelöl) és csak ennyit mondott: „gyere, vagy kirúglak!”. Az Újpest-Dinamo előtt (és ezt egy újpesti ultra elmondásából tudom), egyedül rendszabályozta meg a románok leghangosabbját a vendégbejáratnál, a ZTE-Dinamo (zágrábiak) előtti bunyónál a győri parkolóban a saját pénzéből vett felszerelését áldozta fel azért, hogy fizikailag segítsen a magyaroknak.
Imre Mátyás volt a legnagyobb fradista, akit valaha ismertem, de minden más csapatot és szurkolótábort őszintén és mélyen tisztelt.
null
null
Hat évvel ezelőtt az Eb-n dolgozott, de már úgy, hogy tudta, mi vár rá… Ezt írta ki a Facebookra:
„1957. szeptember 10-én reggel 6.35-kor kezdődött az én Truman-showm, ami egészen idáig meglehetős sikerrel futott. Az Eb előtt egy nappal aztán közölték velem, hogy tüdőrákom van, ma pedig azt, hogy gyors lefolyású lesz, és nem fogok sokat szenvedni. Mivel külön-külön nem tudok mindenkitől elbúcsúzni, itt teszem meg, egyúttal elnézést kérve azoktól, akiket esetleg megbántottam.
Csapó…
(június 28.)”
Imre Mátyás halálakor az Index így emlékezett meg példaképünkről:
„Ötvennégy éves korában, súlyos betegség után elhunyt Imre Mátyás sportújságíró, az UEFA médiaosztályának munkatársa.
Pályáját a Nemzeti Sportnál kezdte, volt a magyar futballválogatott sajtófőnöke, majd az UEFA-médiához került, személyes, több mint húsz éves baráti viszony fűzte az UEFA-elnök Michel Platinihez.
A donyecki sajtóközpont vezetőjeként részt vett a lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság szervezésében, de a tornáról betegsége miatt idő előtt hazautazott. A donyecki portugál-spanyol elődöntőt már nem látta a helyszínen, Budapestre utazott, a Korányi kórházban töltötte utolsó napjait.
Korábban éveken át részt vett a France Football Aranylabdásának kiválasztásában, magyar újságíróként ő szavazhatott.”
Imre Mátyás az nb1.hu mellett a Magyar Aranylabda-díj alapítója is.
Nyugodj továbbra is békében, Matyi!
Mindig hiányzol…
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
