Budapest – 2015. május 8-ig van lehetőség pótolni a hiányokat.
Tudom, milyen érzés. Fojtogató. Rád telepszik, agyon nyom.
Mikor egy csapat, egy klub sorsa nem az elért eredmények, hanem a jogszabályok mentén dől el, szinte elviselhetetlenül nyomasztó.
Egy éve engem nyomasztott. Meg sokunkat, akiknek fontos a történelem, a hagyomány, a szeretett csapat.
Egy szurkolónak rengeteg örömet, sok csalódást, izgalmat, élményt ad a sport, a csapat. Szokták mondani, egyszer fent, egyszer lent.
Lehet a pályán emelt fővel veszíteni, benne van a játékban. Ha valami tartósan nem jön össze, fájó szívvel, de ki is lehet esni. Azt viszont, hogy gazdasági visszaélések, csaló gazemberek, ügyeskedő senkiházik, vagy korlátolt hivatalnokok miatt törjön félbe egy klub története, kimondhatatlanul nehéz elfogadni.
Túl lehet élni? Talán igen. A Fradi és a Juve is megmutatta, hiába az igaztalan – később kiderült, jogtalan – döntés, vissza lehet térni. De akkor, mikor nem a zöld gyepen, hanem fehér asztal mellett dőlnek el a dolgok, végérvényesen eltörik valami. Félre siklik, tönkremegy.
Tavaly az Újpest léte forgott kockán, nem pont úgy, ahogy most a Győré, de ugyanolyan kilátástalanul és reménytelenül.
Ilyenkor aki teheti megmozdul, minden követ megmozgat, telefonál, intézkedik. Akkor is, ha hivatalosan nincs is rá lehetősége, ha a tisztsége erre nem ad felhatalmazást. Ilyenkor a szív az, ami a legerősebb parancsot adja. Én ezzel a tenni akarással éltem túl azt az időszakot. Mentünk, csináltuk. És sikerült!
Tudom, hogy most Győrben is sokan azt teszik, mint én és még oly sokan egy évvel ezelőtt Újpesten.
A Győr 1960 óta folyamatosan tagja az élvonalnak. Azoknak, akik most a csapatukért küzdenek, ezzel a korabeli újságcikkel fejezem ki szolidaritásomat! (Labdarúgás magazin, 1960. június)
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
