Magyarország - Bízik benne, hogy Guzmicsék nem követik a példáját.
Georges Leekens szövetségi kapitány ugyan megpróbálta lebeszélni Nemanja Nikolicsot, de nem sikerült meggyőznie, hogy ne mondja le a válogatottságot.
„Tökéletesen megértem Niko döntését, szeretne több időt a családjával tölteni. Az amerikai bajnokság programja nem illeszkedik a FIFA naptárához, így nem egyszerű kikérnie magát klubjától, és azt se feledjük, túl van már a harmincon. Logikus, hogy szeretné átcsoportosítani a teendőit. Szívből sajnálom, hogy a jövőben nem számolhatok vele, de nem tudok mit tenni, tovább kell lépnünk. Niko őszinte, nyitott gondolkodású fiatalember. Igazi csapatjátékos, akinek mosolya és jókedve mindenkinek hiányozni fog” – sajnálkozott az M4 Sportnak és egyúttal jelezte Leekens, hogy számolt volna a Chicago Fire csatárával, akit – úgy néz ki búcsúmeccsén – hét percre küldött pályára a skótok ellen.
Csányi Sándorral egyeztetve mindketten elfogadták Nikolics magyarázatát. „Higgyék el, megpróbáltam hatni rá, de Niko rendkívül határozottan, nagy meggyőződéssel jelentette be, hogy nem szerepel többet a válogatottban. Arra sem építhettem, hogy vár egy kicsit, vagy elmegy pihenni és utána esetleg meggondolja magát.”
Leekens azonban nem zárta le a Nikolics-fejezetet. „Bízom benne, hogy visszatér majd hozzánk, akár csak puszta jelenlétével vagy néhány jó tanáccsal segítheti társait Telkiben. Ha pedig úgy alakul, hogy beugrana játszani, nem gördítenénk elé akadályt.”
Nem tenné boldoggá a szakembert, ha ez a döntés lavinát indítana el azon játékosok körében, akik az utóbbi időben elkeseredettségüknek adtak hangot.
„Minden esetet külön kell vizsgálni. Ha Guzmics Richárdra gondolok, huszonhat órát kellett utaznia, hogy csatlakozzon a válogatott keretéhez. Ilyen hosszú út után értelmetlen lett volna pályára küldeni a kazahok ellen. Vannak még olyan játékosaim, akiknek jelentős erőfeszítésükbe telik, hogy hazautazzanak. Nagyon nehéz ilyenkor a dolguk: ott van az időeltolódás, a tompaság, a kiszáradás, nekem pedig minden részletre figyelnem kell. Sajnálom, ha olykor vegyes érzelmekkel távoznak a csapattól. Bízom benne, hogy mindenki megérti a helyzetet.”
Leekens felidézte, hogy a kilencvenes években belga kapitányként átélt már hasonlót. A Newcastle Unitedben játszó Philipp Albert inkább a klubjára koncentrált, ezért hátat fordított a válogatottat. „Hiába próbáltam meggyőzni, a nemzeti csapatot áldozta be.”
Mivel Leekens szavai alapján Nikoliccsal számolt volna, kérdés, ki veheti át a szerepét?
„Most felszabadult egy hely, azt várom a fiúktól, hogy óriási harcot vívjanak érte – folytatta a kapitány konkrétumok nélküli jövőbe tekintéssel. – Már az előttünk álló felkészülési mérkőzésekre is bárki bejátszhatja magát a csapatba. Szeptembertől pedig jönnek a nagy csaták. Azt remélem, a játékosok átérzik a címeres mez súlyát, úgy edzenek, olyan hozzáállással készülnek a finnek, a görögök vagy az észtek elleni összecsapásra, mintha életük mérkőzését játszanák. Bizakodó vagyok, hiszem, hogy képesek leszünk szép sikereket elérni.”
Kipróbálnád a sportfogadást? A legjobb helyen jársz! (x)
