A legnagyobb indulatokat azonban a Ferencváros első gólja és Király Gábor kiállítása váltotta ki a vendégekből. Horváth például elmondta, hogy kapusa száját még egy kutyafáját sem hagyja el soha, mert nem olyan ember, ráadásul, megkérdezte a mérkőzés után, mit mondott a sporinak. Király meg pontosan azt válaszolta a vezetőedzőjének, mint amit az nso.hu-nak mondott a mérkőzés után:
„A Ferencváros első góljánál jeleztem, hogy lesen állt egy játékos, aki előttem állt, így a lövést egyáltalán nem láttam. Magyarul, befolyásolta a mozgásomat és az egész szituációt. Ezt nem vette figyelembe a játékvezető, mindenképpen gólt akart ítélni. Egyetlen egy káromkodás vagy szitokszó nem hagyta el a számat, hiszen én már kinőttem abból a korból. Ilyenkor inkább kommunikálni próbálok, ezt már korábban megtanultam. A tizenegyesnél is vitatott szituáció volt, ott is teljesen normálisan beszélgettünk. Valószínű, nem születhetett más döntés.”
„Az elsó gól lesszituációból született és ugye évközben a csapatok számára tartanak játékvezetői előadásokat, amelyeken azt tanítják, hogy amennyiben úgy érezzük, hogy valami olyan dolog történik, amit szóvá kell tennünk, azt jelezzük a játékvezetőnek. Most is teljesen normális hangnemben szóltam Karakóhoz, egyetlen szitokszó, vagy káromkodás nem hagyta el a számat. Mondtam, hogy ketten lesen álltak. Azt kérte, menjek el onnan. De mondtam: akkor is ketten lesen álltak, kérdezze meg a partjelzőt. Erre előhúzta a sárga lapot, mire mondtam: akkor is lesen álltak, nézzétek vissza, hogy les volt. Újra mondta, hogy menjek innen, mire én is megismételtem, hogy akkor is les volt. Erre felmutatta a piros lapot. Ez volt körülbelül a 890. meccsem és soha nem voltam kiállítva.”Nem nehéz kitalálni, hogy, Karakó ténykedése sokáig beszédtéma lesz még.