FTC: Batik visszavenné a helyét a kezdőben

Több mint két évet hagyott ki sérülés miatt a fiatal Batik Bence, akinek az ősszel újra meg kellett ismernie a testét, ám végre jó erőben érzi magát és bizakodó. A futballistával a Nemzeti Sport készített riportot.

 

A húszas évei elején járó, ereje teljében lévő fiatalember, aki alig várta, hogy alapemberré váljon a Ferencvárosban. Alig múlt 22, amikor először megsérült, azóta újabb két operáción esett át.

 

„Nem vicc, számoltam a napokat… – mondta Batik Bence, a zöld-fehérek védője, aki az ősszel már újra pályára lépett. – Nem tagadom, nagyon jót tett, hogy ilyen hosszú volt a téli pihenő, a több mint kétéves kihagyás után alaposan megszenvedtem a szezont. A testem elszokott a terheléstől, sorra jöttek elő az apróbb gondok. Begyulladt a talpam, összezsugorodott a hátamban egy izom, begyulladt a lovaglóizmom. Itt fájt, ott fájt. Az ősszel néhány edzés után alig vártam, hogy otthon bezuhanhassak az ágyba. Az ősz utolsó egy hónapjában éreztem, hogy végre jó a lábam, újra a régi vagyok.”

 

Ahogy Batik Bence fogalmazott: újra meg kellett ismerkednie a testével.

 

No igen, aki 2015 májusa és 2017 júliusa között egyetlen NB I-es mérkőzésen sem lép pályára, ne csodálkozzon, ha az izomzata elszokik a terheléstől. A fiatal hátvéd hosszú utat tett meg, amíg az ősszel újra játszhatott az élvonalban a Puskás Akadémia FC elleni meccsen. Érzelemdús időszakon van túl, megjárta a poklot. Ott volt az edzéseken, a mérkőzéseken, de nagyon rossz volt kívülről néznie a társait, tehetetlennek érezte magát. A több száz napos kihagyás, a hosszú rehabilitáció nem mindennapi megpróbáltatásokkal járt.

 

„Rengeteget dolgoztam, hogy visszajöjjön az erőm. A fizioterapeuták, erőnléti edzők minden utasítását betartottam, ha azt mondták volna, homokot kell ennem, azt eszem. Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy feladom, de múlt év februárjáig olyan fájdalmaim voltak, hogy minden egyes lépésnél arra gondoltam, ilyen lábbal vajon hogyan tudok újra futballozni, sprintelni?! Aztán javulni kezdett a lábam, és a sérülésem szerencsére már a múlté. Az egészségem végre rendben van, néha apró fájdalmat érzek, de ezzel már megtanultam együtt élni. Nem akadályozhat a pályafutásom folytatásában.”

 

A szegedi születésű játékos az ősszel hétszer volt a kezdőcsapat tagja, Thomas Dollnál egyelőre Otigba Kenneth és Miha Blazic előtte áll a belső védők rangsorában. A sérüléséből visszatérő Batik fejébe vette, a felkészülés alatt egyiküket kiszorítja a csapatból. Úgy érzi, visszatérése óta nem okozott csalódást, a szakmai stáb számíthatott rá.

 

„Az ősszel ők ketten voltak az első számú belső védők, a télen megpróbálok ezen változtatni. Nekem az is nagy boldogság volt, hogy ilyen hosszú kihagyás után magabiztosan tértem vissza. A Videotontól azonban három-egyre kikaptunk, váratlanul kikerültem a csapatból, sőt négy fordulón át a keretben sem voltam ott. Megtanultam, a futball olykor kegyetlen játék.”

 

A futballista örül, hogy az őszi hajrában megelőzték a Videotont, a három pont nem nagy előny, de úgy érzi, a végelszámolásnál még jól jöhet. Ami viszont elkeseríti, hogy a tavasszal mindössze 14 tétmérkőzés vár rájuk – ez nagyon kevés.

 

„Angliában a csapatok most tíz nap alatt játszottak négy mérkőzést, mi egész tavasszal tizennégyet… Nekem különösen szükségem lenne a játékra. Az elmúlt két esztendőben rájöttem, a futballtól senki és semmi nem tántoríthat el, nincs az a sérülés, ami elvenné a kedvemet. Azért remélem, a mostani időszaknál csak jobb jöhet.