Filkor: “Ne a karrierem alapján ítéljen meg a csapat!”

Sportigazgatóként bizonyíthat a korábbi magyar válogatott.

Pillanatok alatt lett NB II-es labdarúgóból a Budafok sportigazgatója Filkor Attila. A korábbi válogatott középpályást kérdeztük új szerepköréről.

Kis túlzással pillanatok alatt lettél sportigazgató. Hogy nézett ki a felkérés? Egy edzés végén, nyújtás közben egyszer csak megkérdezték, hogy „Attila, van-e kedved új pozícióban kipróbálni magad”?
Azért nem egészen. Ez lett volna az utolsó évem az aktív labdarúgásban, ami után leültünk volna Jakab János elnök úrral megbeszélni, hogyan tovább. Az edzősködés nem igazán vonzott, Jani bá’ pedig azt mondta, hogy fejezzem be ezt az évet, és meglátjuk a továbbiakat. Azt, hogy akkor is egyből ebbe a pozícióba kerültem-e volna, csak az elnök úr tudja.

Az biztos, hogy a felkérés váratlanul ért, hiszen Oláh Lóránték lemondására senki nem számíthatott.
Így van, Lóri volt korábban a sportigazgató, aztán alakult, ahogy alakult. A Diósgyőr elleni bajnoki utáni edzést követően az elnök úr felhívott az irodába, hogy rám gondolna ebben a pozícióban, és hogy gondoljam át én is a dolgot. A hétközi kupameccsen még játszottam csereként, ami az idei egyetlen pályára lépésem, mivel volt egy bokatörésem, és elszakadt a szalagom is. Ráadásul jövőre már 35 vagyok, ezeket a dolgokat is figyelembe kellett vennem, ilyen lehetőség pedig ritkán adódik. Nagy hálával tartozom Jani bának és a társaknak is, nélkülük nem lehetnék most ebben a pozícióban.

Az NB II-ben nem fogsz játszani, alkalmanként a második számú csapatban lépsz majd pályára a BLSZ I-ben. Kimondhatjuk, hogy a profi futballtól véglegesen visszavonulsz? 
Igen. Edzéseket már nem fogok látogatni, de amikor a program engedi, szívesen játszom a második csapatban.

Egész más szerepkörbe kerültél, ami több munkaórában köt majd a klubhoz, mint az eddigi, eközben pedig családapaként is helyt kell állnod. Milyenek most a hétköznapjaid?
Felkelek reggel és kimegyek a pályára, illetve most otthon is ezzel foglalkozom. Szinte az egész napomat ez teszi ki: informálódom, tanulok, játékosokat nézek. Először akkor változott meg az életem, mikor megszületett a kislányom, és most ez is egy komoly változás.

Karriered alapján eddig is volt miért felnéznie rád a társaknak, de ezentúl az öltöző helyett az irodában találkoznak majd veled. Szentelsz külön figyelmet annak, hogy a játékosokban is tudatosuljon az új szerepköröd? 
Azt akarom, hogy ne a karrierem alapján ítéljenek meg, hanem az alapján, hogy milyen ember vagyok és hogyan teljesítek ebben a pozícióban. Igyekszem helytállni, és az elvégzett munkámmal kiérdemelni a bizalmat és a tiszteletet. 

Milyen elvárásokat támasztanak feléd a klubnál az eredmények terén erre a szezonra, illetve hosszabb távon? 
Erről kifejezetten nem beszéltünk az elnök úrral. Jelenleg a legfontosabb, hogy elmozduljunk a tabella alsó részéről, és a csapat alkalmas is erre, az utóbbi meccseken ez már játékban is látszott. Magamban persze felállítottam rövid, közép és hosszú távú célokat, amiket szeretnék megvalósítani. A vezetőség részéről nincs kimondott elvárás felém, a cél, hogy a csapat a lehető legjobban szerepeljen.

Van olyan ezek közül a célok közül, amit esetleg megosztanál a nyilvánossággal?
Még nagyon az elején vagyok, így egyelőre megtartanám magamnak, de ha úgy alakul, ezeket is meg fogom osztani. Jelenleg csak arra koncentrálunk, hogy mihamarabb stabilizálódjon a csapat.  

Az Internél és a Milannál is megfordultál karriered során. A fiatal játékosokat persze nemigen vonják be a klubstruktúra működésébe, ugyanakkor sok mindent a saját bőrödön tapasztalhattál meg abból, hogyan irányítanak európai topcsapatokat, Serie B-s éveid alatt pedig kisebb együtteseknél tehetted meg ugyanezt. Milyen tapasztalatokat hozol Olaszországból ezen a téren?
Nagyon sok mindent láttam karrierem során, de akkor még nem néztem olyan szemmel, ahogyan nézhettem volna. Akkor játékos voltam, és arra koncentráltam. A két focikultúra teljesen más, Olaszországban nagyobb hangsúlyt fektetnek a taktikára, az eredményekre alapul minden, és ha azok nem jönnek, akkor nem gondolkodnak, hogy változtassanak-e.

Abból a szempontból viszont van hasonlóság az NB II és a Serie B között, hogy sűrű a mezőny és szinte minden mérkőzés háromesélyes. Az olasz másodosztályban ezt azzal  fűszerezik, hogy szinte hagyomány és divat is a játékosok kölcsönvétele az élvonalból. Te hogy látod, van értelme a BMTE-nek nyitni ebben az irányban? 
Így igaz, ebből a szempontból hasonló a két bajnokság. Olaszországban valóban divat a kölcsönjátékosok szerződtetése, de Budafokon szeretném, ha a saját játékosainkra alapoznánk, és csak másodsorban lennének kölcsönjátékosaink. Én is sokat voltam kölcsön adva, a saját bőrömön tapasztaltam, hogy az az igazi, ha egy játékos azt érzi, hogy számítanak rá annál a klubnál, ahová tartozik. A BMTE egy nagy család, aki belekerül, az érzi is ezt, úgyhogy ezt az olasz vonalat nem szeretném követni. Biztos, hogy teszek majd kivételt néha, de szeretném, ha a saját játékosainkra tudnánk építeni.

Hova tart most a budafoki foci? A 2020/21-es szezonban az élvonalban szerepelt a csapat, majd a kiesés utáni évben sokáig tűnt úgy, hogy akár az NB III-ba is visszacsúszhat a gárda, idén pedig egyelőre szintén inkább hátra, mint előre kell tekintgetni a tabellán. Szerinted hol van a reális helye a BMTE-nek a magyar labdarúgásban? 
Ha a csapat keretét és az edzői stábot nézzük, a középmezőnyben kéne lennünk, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan ott is leszünk. Amikor valaki új kihívás elé kerül, megpróbál nagyot álmodni, ez bennem is megvan, nekem is megvannak a hosszú távú céljaim. Most viszont szépen, lassan kell építkezni, a legfontosabb az, hogy stabilizálódjunk és nyugodjunk meg. Úgy gondolom, hogy egy-két győzelem után vissza fog jönni a srácok önbizalma, és akkor meg tudjuk mutatni, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek.